(Nem hivatalos összefoglaló)

Az Egyezményt 2020 végéig 182 ország és egyéb kormányközi szervezet ratifikálta, köztük Magyarország is. Az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve egyéni panasztételi jogot biztosít az egyezményben szereplő jogok megsértése esetén. A Jegyzőkönyvet 2020 végéig 97 ország – köztük Magyarország – ratifikálta.

1. cikk — Cél

Az Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára. Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.

2. cikk — Meghatározások

A 2. cikk meghatározza az Egyezmény bizonyos kulcsszavait, ezek többek között: „kommunikáció”, „nyelv”, „fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés”, „ésszerű alkalmazkodás” és „egyetemes tervezés”.

3. cikk — Általános alapelvek

Az Egyezmény alapelvei a méltóság tisztelete, a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség, részvétel és befogadás, a különbözőség tisztelete, esélyegyenlőség, hozzáférhetőség, nők és férfiak közötti egyenlőség, gyermekek tisztelete.

4. cikk – Általános kötelezettségek

Az államok kiterjedt intézkedéseket tesznek a fogyatékossággal élő személyek aktív bevonásával, hogy biztosítsák és elősegítsék valamennyi alapvető emberi jog és szabadság teljes megvalósulását valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül.

5. cikk – Egyenlőség és hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség

A törvény előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek joga van a törvények által nyújtott védelemhez és kedvezményhez hátrányos megkülönböztetés nélkül.

6. cikk – Fogyatékossággal élő nők

A fogyatékossággal élő nők és lányok többszörös hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Az államok kötelesek olyan intézkedéseket tenni, amelyek biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő nők teljes mértékben élvezik az Egyezményben meghatározott jogokat és szabadságokat.

7. cikk – A fogyatékossággal élő gyermekek

A fogyatékossággal élő gyermekeknek ugyanolyan emberi jogaik vannak, mint bármely más gyermeknek. A fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos valamennyi intézkedés során elsődlegesen a gyermek legfőbb érdekeit kell figyelembe venni. A fogyatékossággal élő gyermekek minden őket érintő ügyben rendelkeznek a szabad véleménynyilvánítás jogával.

8. cikk – A tudatosság növelése

Az államok növelik a társadalmi tudatosságot a fogyatékossággal élő személyek jogaira, képességeire és hozzájárulására vonatkozóan, valamint kampányokon, oktatáson, médián, és egyéb tudatosság-növelő programokon keresztül küzdeniük kell a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek ellen.

9. cikk – Hozzáférhetőség

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van másokkal azonos alapon hozzáférni az élet valamennyi területéhez, beleértve a fizikai környezetet, a közlekedést, az információt és kommunikációt, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető lehetőségeket és szolgáltatásokat.

10. cikk – Az élethez való jog

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van az élethez. Az államok kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák számukra e jog másokkal azonos alapon történő élvezetét.

11. cikk: Vészhelyzetek és humanitárius szükségállapotok

Az államok valamennyi szükséges intézkedést megtesznek, hogy vészhelyzetben, így fegyveres konfliktus, humanitárius szükségállapot és természeti katasztrófa esetén biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek védelmét és biztonságát.

12. cikk – A törvény előtti egyenlőség

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van ahhoz, hogy a törvény előtt személyként ismerjék el őket. A fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a jog-, illetőleg cselekvőképesség. Az államok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy segítsék a fogyatékossággal élő személyeket cselekvőképességük hatékony gyakorlásában.

13. cikk – Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés

A fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon joguk van az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáféréshez, beleértve az eljárás során a megfelelő alkalmazkodás biztosítását.

14. cikk – A személy szabadsága és biztonsága

A fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon joguk van a személyi szabadsághoz és biztonsághoz. A fogyatékosság megléte önmagában nem indokolhatja a szabadságtól való megfosztást.

15. cikk: A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a fogyatékossággal élő emberekkel szemben tilos. Különösen nem végezhető orvosi vagy tudományos kísérlet senkin, a személy szabad beleegyezése nélkül.

16. cikk – Mentesség a kizsákmányolástól, erőszaktól és visszaélésektől

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van otthoni és nem otthoni védelemhez mindenfajta kizsákmányolás, erőszak és visszaélés ellen, beleértve ezek nemi alapú vonatkozásait is.

17. cikk – Az egyén integritásának védelme

Minden fogyatékossággal élő személynek másokkal azonos alapon joga van fizikai és mentális integritásának tiszteletben tartásához.

18. cikk – A mozgásszabadság és az állampolgárság szabadsága

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van az állampolgársághoz. A fogyatékossággal élő gyermekeknek joguk van saját névhez, szüleik megismeréséhez és azok gondoskodásához.

19. cikk – Önálló életvitel és a közösségbe való befogadás

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a közösségben való önálló élethez. Az államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek lehetőségük legyen megválasztani, hol és kivel élnek és megkapják az ehhez szükséges támogatást.

20. cikk – Személyes mobilitás

Az államok hatékony intézkedéseket hoznak a fogyatékossággal élő személyek személyes mobilitásának biztosítására az általuk meghatározott időben és módon, valamint elérhető áron. A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van hozzáférni a minőségi mobilitási támogatásokhoz, segítő technológiákhoz, valamint a személyes segítségnyújtáshoz és a közvetítőkhöz.

21. cikk – A véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága, valamint az információhoz való hozzáférés

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van véleményük kinyilvánítására, beleértve bármely kommunikációs formán keresztüli információk és elgondolások befogadásának és közlésének szabadságát, ideértve a hozzáférhető formák és technológiák segítségét, a jelnyelveket, a Braille-írást, az augmentatív és alternatív kommunikációt, a tömegtájékoztatást, valamint minden egyéb hozzáférhető kommunikációs formát.

22. cikk – A magánélet tiszteletben tartása

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van magánéletük tiszteletben tartásához. A fogyatékossággal élő személyek személyével és egészségével kapcsolatos információt meg kell védeni.

23. cikk – Az otthon és a család tiszteletben tartása

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a házasságkötéshez és családalapításhoz. Az államok hatékony és megfelelő támogatást nyújtanak a fogyatékossággal élő személyeknek a gyermeknevelésben, valamint alternatív gondozást biztosítanak a fogyatékossággal élő gyermekek számára, amennyiben a közvetlen család nem tudja őket gondozni.

24. cikk – Oktatás

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a hátrányos megkülönböztetés nélküli oktatáshoz. Az államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek saját közösségükben hozzáférnek a befogadó, minőségi és ingyenes alap- és középfokú oktatáshoz. Az államok gondoskodnak az ésszerű alkalmazkodásról és az egyéni támogatásról a tudományos és társadalmi fejlődés legmagasabb fokának eléréséhez.

25. cikk – Egészségügy

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a lehető legmagasabb szintű egészséghez, bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül. Az államok minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára ugyanolyan terjedelmű, minőségű és színvonalú ellátást biztosítsanak, mint mások számára, az emberek saját közösségeihez lehető legközelebb, beleértve a nemhez igazodó egészségügyi szolgáltatásokat is.

26. cikk – Habilitáció és rehabilitáció

Az államok megtesznek minden hatékony és szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosított legyen a legteljesebb függetlenség, valamint a képességek és teljes részvétel fejlesztése, elérése és megtartása, habilitációs és rehabilitációs szolgáltatások és programok révén.

27. cikk – Munkavállalás és foglalkoztatás

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van munkavállaláshoz, beleértve a nyitott, befogadó és hozzáférhető környezetben való munkát. Az államok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy előmozdítsák a fogyatékossággal élő személyek elhelyezkedési lehetőségeit és szakmai előre lépését.

28. cikk – Megfelelő életszínvonal és szociális védelem

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a megfelelő életminőséghez, beleértve a megfelelő élelmet, vizet, ruházatot és lakhatást, valamint joguk van hatékony szociális védelemhez, ideértve a szegénység csökkentését célzó, valamint lakhatási programokhoz való hozzáférést.

29. cikk – A politikai életben és közéletben való részvétel

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van teljes körűen részt venni a politikai életben és a közéletben, valamint joguk van a szavazásra és választhatóságra.

30. cikk – A kulturális életben, üdülési, szabadidős és sporttevékenységekben való részvétel

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van másokkal azonos alapon részt venni a kulturális életben, ideértve a hozzáférést a kulturális anyagokhoz, kulturális tevékenységekhez és szolgáltatásokhoz, valamint a rekreációs, szabadidős és sporttevékenységekhez.

31. cikk – Statisztika és adatgyűjtés

Az államok a fogyatékossággal élő személyek aktív bevonásával információkat gyűjtenek a a fogyatékossággal élő személyekről azzal a céllal, hogy jobban megértsék az általuk tapasztalt akadályokat, és a gyakorlatban is érvényesüljenek az Egyezményben foglalt jogok.

32-50. cikk

A 32-50. cikk tartalmazza, hogy az Egyezmény által kötelezett államoknak mit kell tenniük az Egyezmény teljes körű érvényesítése érdekében. Rögzíti, hogy az államok kötelesek az Egyesült Nemzetek Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága részére jelentést készíteni az Egyezmény végrehajtásáról.

Forrás: Centre on Human Rights for People with Disabilities  www.disabilityhumanrights.org