A gyakorlat menete

1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alkossanak 3-4 fős csoportokat, és adjunk minden kiscsoportnak egy-egy kártyakészletet.
2. Kérjük meg őket, hogy rakják ki a padlóra a kártyákat, írásos/képes felükkel lefelé.
3. Mondjuk el, hogy a kártyákon hat emberi jogi aktivista életének eseményei szerepelnek. A csoportok feladata, hogy az eseményeket a megfelelő személyekhez rendeljék, így végül mindegyikről kapnak egy rövid leírást.
4. Mondjuk el, hogy minden személyhez öt kártya (azaz egy A, egy B, egy C, egy D és egy E kártya) tartozik.
5. Kérjük meg a résztvevőket, hogy húzzanak sorban egy-egy kártyát, és ezt addig ismételjék, amíg elfogynak a lapok.
6. Adjunk néhány percet, hogy mindenki elolvassa magában a nála levő kártyát.
7. Indulhat a munka! Hagyjuk, hogy minden csoport kialakítsa a maga módszereit az életutak összerakására. Ehhez körülbelül 15-20 percre lesz szükségük.
8. Hívjuk össze a teljes csoportot, és minden kiscsoportból kérjünk meg egy képviselőt, hogy mutassa be saját szavaival valamelyik aktivistát. A következő csoport mutassa be valamelyik másik hős életútját, a harmadik egy újabbat, és így tovább, amíg minden aktivistára sor nem került, hogy a csoportok ellenőrizhessék, hogy helyesen rakták-e össze a kártyákat.

Feldolgozás és értékelés

1. Mennyire találtátok könnyűnek a gyakorlatot? Milyen módszer segítségével rendeztétek össze a kártyákat?
2. Kiről hallottatok már korábban, és kinek a neve volt új számotokra? Vajon miért van az, hogy egyesekről soha nem hallottatok, míg mások közismert személyiségnek számítanak?
3. Volt-e bármi ezekben az élettörténetekben, ami meglepett titeket? Mit volt számotokra a legmegdöbbentőbb, és mi volt a leglelkesítőbb?
4. Válasszátok ki azt az idézetet, amelyikkel a legjobban tudtok azonosulni! Hogyan viselkedtetek volna az adott személy helyében?
5. Mely konkrét emberi jogokért küzdöttek az egyes „harcosok”?
6. Helyénvaló-e a „hősies” viselkedés az emberi jogok védelmében? Milyen eszközök állnak rendelkezésre az emberi jogi jogsértések áldozatai számára?

Tanácsok a csoportsegítőknek

E személyek mindegyikéről jelentős mennyiségű információ áll rendelkezésre, és az itt megadott rövid életrajzok nagyon felszínes (és szubjektív) rálátást nyújtanak a témára. Többszáz más emberi jogi aktivista van, aki szintén felkerülhetett volna a listára. Lásd: http://www.universalrights.net/heroes/

Ha a gyakorlathoz a Kompaszban szereplő példákat szeretnénk használni, de úgy gondoljuk, hogy a kérdéses személyiségek túlságosan távol állnak a résztvevőktől, indíthatjuk a foglalkozást egy rövid bevezető gyakorlattal. Nyomtassuk ki négy-öt olyan ismert híresség fényképét, akik az ENSZ jószolgálati nagyköveteként tevékenykednek, ragasszuk fel a képeket egy-egy nagy papírra, és tegyük ki a falra. Kérjük meg a résztvevőket, hogy nevezzék meg őket, és mondják meg, mivel foglalkoznak ENSZ nagykövetként.

Vigyázzunk, nehogy a résztvevők egy kicsit is úgy érezzék, hogy a kártyákon szereplő aktivistákhoz hasonlóan kellene viselkedniük! Az emberi jogokért számos módon lehet küzdeni, és mindenki a meggyőződésének és képességeinek megfelelő utat választhat, például dolgozhat valamilyen civil szervezetben, szervezhet petíciókat, vagy folytathat közvetlen lobbitevékenységet.

Variációk

Adjunk minden kiscsoportnak egy-egy üres kártyát, és kérjük meg őket, hogy írják rá egy általuk szabadon választott emberi jogi „harcos” rövid életrajzát. Amikor elkészültek, kérjük meg a csoportokat, hogy cseréljék ki a kártyáikat, és találják ki, hogy kiről szól egy-egy leírás. Ha ezt a variációt választjuk, érhetnek bennünket meglepetések, mert előfordulhat, hogy a nevek között hírességek és popsztárok is lesznek. Fogadjunk el minden javaslatot, és a beszélgetésben koncentráljunk arra, hogy a választott emberek mit értek el vagy miért küzdöttek. Ha nem értünk egyet az adott személy tevékenységével, annak emberi jogi megítélésével, érdemes lehet kikérni a többi résztvevő véleményét.

Javaslatok a folytatáshoz

Feltétlenül ajánlott ezt a gyakorlatot valamilyen formában továbbvinni, például úgy, hogy megkérjük a résztvevőket, hogy nézzenek utána más emberi jogi aktivistáknak is. Így idővel valóságosabbá, hús-vér emberré válhatnak számukra azok a személyek, akik a történelem során az emberi jogokért küzdöttek. A résztvevők például létrehozhatják az emberi jogi aktivistákat bemutató saját „arcképcsarnokukat”. Ennek kiindulópontja lehet a kártyákon szereplő hat személy: a fényképeket az idézetekkel és az életrajzokkal együtt keménypapírra ragaszthatjuk, és elhelyezhetjük a teremben, majd a résztvevők további aktivistákkal bővíthetik a kollekciót. A gyakorlatban szereplő hat személy neve az állampolgári és politikai jogokért folytatott küzdelemhez kötődik, de ezt a kört bővíthetjük a szociális és gazdasági jogokkal is. Chico Mendes jó példa lehet.

A civil társadalom több lehetőséget, csatornát is kínál a véleménynyilvánításra és a jogokért való fellépésre. Ha szeretnénk ezeket jobban megismerni, elvégezhetjük a "Kölcsönös kapcsolatok" című gyakorlatot .

Érdemes lehet kitérni arra is, hogy milyen helyzetek adódhatnak, amikor ki kell állnunk a saját jogainkért. Ehhez jó folytatási lehetőséget kínál a Képzők könyvében ²² található Találd ki, ki jön ma vacsorára? című szerepjáték, amely segít feltárni, mi történhet, ha valaki „nem megfelelő” partnert visz haza bemutatni a szüleinek.

Javaslatok a cselekvésre

Nézzünk utána, jelenleg hol és kik ülnek politikai okokból börtönben, lelkiismereti fogolyként – ahogy az Amnesty International nevezi őket. Írjunk levelet vagy szervezzünk kampányt, hogy a közvélemény tudomást szerezzen a történtekről, és a fogoly szabadon bocsátása érdekében nyomást gyakoroljunk az illetékesekre.

További információk

Az ENSZ Közgyűlés 1999-ben fogadta el a Nyilatkozatot az emberi jogi jogvédőkről ²³, ennek megvalósítását, valamint a jogvédők helyzetének javítását és védelmét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges jelentéstevője segíti elő.²⁴ Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 2014-ben bocsájtott ki egy iránymutatást az emberi jogvédők védelméről.²⁵ Emellett az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa is kiemelten foglalkozik az emberi jogi jogvédők védelmével, mivel fontos partnerként tekint rájuk az emberi jogok védelmét ellátó munkakörében.²⁶Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 2018-ban tartott vitanapot az emberi jogi jogvédő gyerekek védelméről és megerősítéséről, elismerve ezzel a 18 éven aluliak jogvédő aktivizmusát és az őket megillető különleges védelem szükségességét.²⁷

Segédletek

Download as PDF

A  „Küzdöttem a fehér elnyomás ellen, és küzdöttem a fekete elnyomás ellen. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom eszményét dédelgettem, amelyben minden ember harmóniában él együtt, és egyenlő esélyekkel rendelkezik. Ezért az eszméért és beteljesüléséért remélek élni. De ha kell, ezért az eszméért meghalni is kész vagyok.” Nelson Mandela	A „Bizonyos fájdalmas, de ugyanakkor vigaszt nyújtó találkozások eredményeképpen megtapasztaltam magam is, ahogyan a morális züllöttség mélységeiből hirtelen felszakad a sikoly: Ez az én hibám! Átéltem azt is, ahogyan ezzel a lélekből feltörő kiáltással a beteg újra kivívta a jogát, hogy embernek nevezhesse önmagát.”  Jevgenyija Ginzburg
B Egy faluban született Umtata mellett, és az ország első demokratikus választása során, 76 éves korában a Dél-afrikai Köztársaság elnökévé választották. Életét addig – és azután is – annak szentelte, hogy	B 1906-ban született Oroszországban, és 1977-ben halt meg Moszkvában. Élte hétköznapi életét, tanárként és újságíróként dolgozott, egészen addig, amíg a sztálini rezsim terroristának nem bélyegezte egy koncepciós per során. 18 évet töltött
C harcoljon az apartheid, vagyis a fehér kisebbségi kormány rasszista rendszere ellen, mely elnyomás alatt tartotta a többségi fekete lakosságot. Az elnyomás számos formáját szenvedte el: nem vehetett részt gyűléseken, bujkálnia kellett, végül	C a szibériai gulágon, különböző kényszermunka-táborokban, rettenetes körülmények között, mert nem volt hajlandó társait olyan bűnökkel vádolni, amelyeket azok nem követtek el. Az első évet egy nyirkos magánzárkában töltötte, ahol tilos volt a testmozgás, a beszéd, az éneklés, és tilos volt napközben lefeküdni. Később
D letartóztatták, és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték 44 éves korában. A következő 28 évet börtönben töltötte, távol a szeretteitől.	D egyik szibériai munkatáborból a másikba szállították, végül egy börtöntársának nyújtott segítségért büntetésképpen a legborzasztóbb helyre vitték, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza élve.

A „Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: ’Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.’ … Van egy álmom: négy kicsi gyermekem egy napon olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fogják megítélni őket." Martin Luther King	A „Az erőszakmentesség az emberiség birtokában lévő legnagyobb erő. Hatalmasabb és erősebb, mint a legpusztítóbb fegyverek, melyeket az emberi leleményesség valaha megalkotott.” Mahatma Gandhi
B Az atlantai Georgiában született 1929-ben, amikor a hatályos törvények értelmében a fekete bőrűek csak a számukra kijelölt helyre ülhettek le az autóbuszon, a színházban és a moziban, és nem használhatták a fehérek ivókútjait sem. 28 éves korában társaival alapított	B 1869-ben hindu szülők gyermekeként született Gudzsaratban, akkor, amikor India még brit fennhatóság alá tartozott. Az ország függetlenségért folytatott küzdelem vezetőjeként is rendíthetetlenül hitt
C egy fekete egyházi és polgári szervezetet tömörítő ernyőszervezetet, melynek célja a faji megkülönböztetés elleni erőszakmentes felvonulások, tüntetések és bojkottok koordinálása volt. A szervezet részt vett az alabamai Birminghamben szervezett tüntetésen, ahol több száz iskolás gyerek	C az erőszakmentes tiltakozás erejében és a vallási toleranciában, jóllehet többször is letartóztatták és bebörtönözték. Amikor az indiaiak erőszakosan léptek fel akár egymás, akár a brit uralom ellen, ő éhségsztrájkba kezdett, és csak akkor hagyta abba, amikor az erőszak véget ért. Ő vezette a csaknem 400 kilométeres sómenetet Indián át, és
D is utcára vonult, hogy énekével támogassa a tiltakozókat. A rendőrség kutyákkal, a tűzoltók pedig vízágyúkkal támadtak a tüntetőkre. Őt magát letartóztatták és börtönbe zárták.	D meggyőzte követőit, hogy fizikai ellenállás nélkül tűrjék a rendőrség és a katonaság brutalitását. Fáradhatatlanul küzdött a békéért egész életében, melyből összesen 2338 napot töltött börtönben.

A „Gyakran rám jön a sírhatnék, de nem látszik meg rajtam. Magamba fojtom az érzéseimet.” „Amikor alszom, álmomban újra Auschwitzban vagyok.” Zilli Schmidt	A “„Jaj, ezt a lelkemben szóló szomorú dalt küldöm testvéreinknek és barátainknak. Hogy mit érzünk ezekben a sötét időkben … a szörnyű kínzást feledni lehetetlen. Kívánom, soha senkinek ne legyen ilyen szenvedésben, nyomorúságban része.” Ngawang Sangdrol
B   1924-ben született a németországi Türingiában, vándormutatványos szintó 28 roma családban. Az auschwitz-birkenaui haláltábor túlélőjeként eltökélte, hogy tudtára adja a világnak, mit tett	B buddhista apáca, aki hisz Tibet függetlenségében, és akit a kínai hatóságok először tízéves korában tartóztattak le. Bűne mindössze az volt, hogy részt vett
C a náci rezsim a romákkal. 1939-ben Strasbourgban letartóztatták. A rendőrségi aktában ez állt: „bűne: cigány". Először a mai Csehország területén található Lety falu melletti munkatáborba került. Innen sikerült megszöknie, de hamarosan ismét letartóztatták. 1943 márciusában deportálták	C egy békés tüntetésen, amelyet Tibet felszabadításáért szerveztek. Amikor 15 éves lett, újra letartóztatták, és három év szabadságvesztésre ítélték. Büntetését kétszer meghosszabbították – először azért, mert a börtönben elénekelt egy függetlenségről szóló dalt 29, majd még további nyolc évvel azért, mert
D Auschwitz-Birkenauba. A birkenaui „cigánytáborban” az éhezés, a szomjúság, a betegség, az erőszak és a halál a mindennapi élet része volt. Élete kockáztatásával élelmiszert és ruhát lopott, hogy a táborban levő gyermekeket és többi sorstársát életben tartsa. A neve kétszer is felkerült a gázkamrába küldendők listájára, de mindkét alkalommal megmenekült. A nácik egész családját elgázosították.	D a börtönudvaron állva az esőben azt kiáltotta: Szabadságot Tibetnek! A börtönben elszenvedett kínzások következményeként máig veseproblémákkal küzd.