A gyakorlat menete

Vázoljuk fel a helyzetet. Versenyt írtak ki a város (vagy az iskola vagy az osztály) legkörnyezettudatosabb ifjúsági csapatának megtalálására. Minden résztvevő más-más ifjúsági csoportot képvisel, és most épp a selejtező zajlik, amelynek eredménye dönti el, ki jut tovább a következő fordulóba. A verseny célja, hogy a játékosok minél több pontot szerezzenek.

1. Alkossunk ötfős csoportokat, majd a csapatok külön-külön, kis körökben üljenek le.
2. Az öt főből négy résztvevő a négy különböző, egymással versengő ifjúsági csoportot képviseli, egy pedig a játékvezető lesz. Ő fogja minden kör elején megadni a jelzést a kezdésre, és az ő feladata lesz a pontszámok összeírása és a játékszabályok betartatása is.
3. Minden csoport döntse el, ki lesz a tagok közül a játékvezető.
4. Osszuk ki a Játékszabályt a játékvezetőknek, és kérjük meg őket arra, hogy olvassák fel a szabályokat a csoportnak. Fontos, hogy minden játékos megértse a szabályokat és a pontozás menetét. Tegyék a Játékszabályt tartalmazó lapot jól látható helyre, hogy a játék közben újra bele lehessen nézni, ha szükséges.
5. Ha minden csoport készen áll, játsszunk egy próbakört, hogy lássuk, mindenkinek világos-e, mi a feladat. Ha igen, kezdődhet a verseny!
6. Ha az összes csoport lejátszotta mind a 10 kört, kérjük meg a játékvezetőket, hogy számolják ki a csoport összpontszámát, valamint a legmagasabb és a legalacsonyabb egyéni pontszámot. Ezek után térjünk rá a feldolgozásra. Először a csoportokban beszéljék meg, hogyan zajlott a játék, és milyen következtetésekre jutottak, majd folytassuk a feldolgozást és értékelést a teljes csoporttal.

Feldolgozás és értékelés

A kiscsoportos megbeszélés során kérjük meg a résztvevőket, hogy válaszoljanak a következő kérdésekre:

• Ki kapta a legtöbb pontot? Aki a legtöbb pontot kapta: Hogyan játszottál, hogyan sikerült nyerni?
• Kinek lett a legkevesebb pontja? Aki a legkevesebb pontot kapta: Hogyan érzed magad most?
• Érzi úgy valaki, hogy becsapták, hogy valaki más csalással ért el eredményt?
• Megállapodtatok valamiben az 5., a 8. és a 10. kör előtt? Mi történt?
• Volt, aki megszegte a megállapodást? Miért?

A közös feldolgozáskor:

• Kérjük meg a játékvezetőket, hogy olvassák fel, hogy mi volt a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám a csoportjukban, és hogy mennyi lett a csoport összpontszáma.
• Írjuk fel jól láthatóan ezeket a pontokat a flipchartra vagy a táblára.
• Melyik csoporté lett a legmagasabb összpontszám? Ebben a csoportban a résztvevők együttműködtek, vagy tisztességtelenül játszottak?
• Mennyire hasonlít ez a játék a valósághoz? Mondjatok konkrét példákat!
• Amikor születik egy megállapodás, mondjuk, a környezet védelmében, mi biztosítja azt, hogy tényleg minden szereplő tisztességesen jár el?
• Van-e értelme, hogy egy csoport úgy lesz a „legzöldebb”, hogy közben mások rosszul járnak?
• Az egyik oka annak, hogy a 2009-es klímakonferencián (röviden: COP 15 konferencia) a politikusoknak nem sikerült elérniük a remélt megállapodást a széndioxid-kibocsátásra vonatkozólag, az volt, hogy nem tudtak megegyezni arról, hogyan lehetne ellenőrizni az egyes országok kibocsátását. Lehet, hogy segített volna, ha „hátralépnek egyet” a gyakorlati részletek taglalásától, és inkább azt nézik meg, hogy mely emberi jogok sérültek? Miért?
• A klímaváltozás kiknek a jogait érinti a leginkább? Mely jogok sérülnek a leginkább?
• Ismerve a tényt, hogy a klímaváltozást illetően a szegényebb országok szenvednek jobban, miközben a gazdagabb országok okozzák a probléma nagy részét, mi lenne szerintetek a megfelelő megoldás ennek az egyenlőtlenségnek a feloldására?
• A klímaváltozási modellek által előrejelzett szélsőséges időjárási események számának növekedése miatt emberek milliói válnak majd hajléktalanná. Hogyan kellene erre reagálni hazánkban?
• Lehet-e szerepe az emberi jogi nevelésnek a klímaváltozás elleni küzdelemben? Ha igen, hogyan, milyen eszközökkel?

Tanácsok a csoportvezetőnek

A játék végén azt fogjuk látni, hogy azok a csoportok szerzik a legmagasabb összpontszámot, ahol a tagok együttműködnek. Ott, ahol valaki a többiek rovására érvényesül, az összpontszám alacsonyabb lesz, azaz az egyén ugyan a maga részéről jól teljesíthet, de ez az egyéni „siker” csak a többiek kárára valósulhat meg. A tanulság az, hogy olyan helyzetekből, ahol az emberek együttműködnek, végül mindenki nyertesként kerül ki.

Amikor arról beszélgetünk, hogy milyen hiányosságai vannak az önkéntes vállalásokon alapuló megállapodásoknak, és hogy mi szól a kormányzati utasítások és a törvényi szabályozás mellett és ellen, kérdezzük meg a résztvevőket, mit gondolnak azokról a tájékoztató kampányokról, amelyek ámbár népszerűtlen, mégis szükségszerű intézkedésekhez kívánják megnyerni a választók támogatását. Vegyünk egy példát: pár évvel ezelőtt a Tidy Britain (Nagytakarítás Nagy-Britanniában) csoport az alábbi címmel indított kampányt: „My Little Wrapper Won’t Make Any Difference” – „Ezen a kis csokipapíron nem múlik”. A kampány plakátján egy utca látható, tele üres cukorkás zacskókkal és csokipapírokkal, és mindegyik szemét mellett kis szövegbuborékban ez áll: „Nem rajtam múlik”. Neked mi jutna eszedbe erről a plakátról?

• Ha venném a fáradságot, és nem dobálnám el a saját szemetemet, tisztább lenne az utca, és másoknak is jó példát mutatnék (ez a játékban megfelel az 1 hüvelykujj + 3 mutatóujj esetének).
• Ha csak néhányan tennénk így, az sem jelentene különösebb változást, főleg akkor nem, ha mások esetleg még többet szemetelnének, mint eddig (ez a 2 mutatóujj + 2 hüvelykujj esete).
• Ha meg tudnánk győzni sok embert, hogy figyeljen oda és ne szemeteljen, akkor az utcák tisztábbak lennének. De mindig maradnak néhányan, akik továbbra is szemetelnek, persze közben ők is részesülnek abból az előnyből, amelyet a mások lelkiismeretes magatartása eredményez (ez 3 hüvelykujj mutatóujj + 1 mutatóujj).
• Miért tegyek bármit is, ha mások úgysem tesznek semmit? (4 mutatóujj).

A széndioxid-kibocsátás csökkentését szorgalmazva a példa így is hangozhatna: „az én autómon nem múlik semmi”; vagy az energiatakarékosság népszerűsítése esetén: „ha teregetés helyett a szárítógép használom, azon nem múlik semmi”. Keressünk olyan példát, amely jól kapcsolódik a résztvevők mindennapiéletéhez!
Sok városban bírságot szabnak ki arra, aki eldobálja a szemetét, vagy akinek a kutyája összepiszkítja a járdát. Mivel nem működik az önkéntes fegyelem, szükség van valamiféle szabályozásra és szankciókra.
A COP15 csúcs eredményeként létrejött klímamegállapodás (Koppenhágai Egyezmény) egyik fő hiányossága az volt, hogy nem tartalmazott szigorú módszereket a széndioxid-kibocsátás nyomon követésére és ellenőrzésére.

Javaslatok a folytatáshoz

Érdekes téma lehet, hogy mennyire hatékonyak az otthoni, az iskolai, a diákcsoporton vagy a helyi közösségen belüli szabályok megsértéséért járó különféle szankciók és büntetések. Milyen jó módszerek vannak arra, hogy az emberek betartsák a szabályokat?

Mutassunk rá, hogy a játékban a legegyszerűbb módja a legmagasabb pontszám elérésének az lenne, ha mindenkinek kötelezővé tennénk, hogy a hüvelykujját mutassa fel. A való világban hasonló történne, ha például a kormányzat elrendelné, hogy senki nem használhatja az autóját (a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében), vagy ha kötelezően maximalizálnák a tévénézés idejét, mondjuk napi 1 órában (az energiatakarékosság érdekében), ha háromévente maximum egy elektronikai eszközt – pl. mobiltelefont, zenelejátszót, játékkonzolt – lehetne vásárolni (az erőforrások védelme érdekében), vagy betiltanák a húsfogyasztást (a termőföld kíméletesebb hasznosítása és a szerves trágyából felszabaduló széndioxid és nitrogénoxidok csökkentése érdekében). Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy tudnak-e olyan jogszabályokról, amelyek úgy működnek, mintha mindenkinek azt mondanánk, hogy a mutatóujját mutassa fel (például a közlekedési szabályok ilyenek). Kérdezzük meg, hogy a résztvevők véleménye szerint a példaként említett intézkedések sértenék-e az emberi jogokat. Melyeket és hogyan?

A "Harc a vagyonért és a hatalomért"  című gyakorlatbanszimulációs játék segítségével az erőforrások egyenlőtlen elosztásából eredő igazságtalanságokkal foglalkozhatunk. Ha pedig a természeti egyensúly kérdésével szeretnénk foglalkozni, és azzal, hogy az emberek hogyan teszik ezt tönkre, próbáljuk ki "Az élet szövedéke" című gyakorlatot .

Javaslatok a cselekvésre

Érdemes lehet kiválasztani egy helyi környezetvédelmi problémát, és másokkal összefogva nyomást gyakorolni a helyi politikusokra, hogy lépjenek fel a megoldás érdekében.
Ha a nemzetközi kérdések érdeklik a csoportot, megvizsgálhatjuk, hogy mi vezetett a COP 15 konferencia kudarcához, és hogy hogyan lehetne elősegíteni a nemzetek közötti bizalom és megértés elmélyülését.Napjainkban a klímaváltozással kapcsolatos cselekvés az emberiség egyik legsürgetőbb feladata. Kérjük meg a résztvevőket, hogy gondolják végig, mit tehetnek a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében egyéni, helyi, országos és nemzetközi szinten.
Jó ötlet lehet felvenni a kapcsolatot a Fridays For Future mozgalom helyi szervezetével, és meghívni valakit tőlük, hogy meséljen a tevékenységeikről. Ha a csoportnak van kedve, részt is vehetnek valamelyik általuk szervezett eseményen is (https://fridaysforfuture.hu).

További információk

Még mielőtt az állami vezetők megérkeztek volna COP 15 konferencia utolsó napjaira, a rendezvény egyik fő témája az átláthatóság volt. Egy korábbi COP konferencián már megállapodtak a fejlődő országok kibocsátás-csökkentésével kapcsolatos nyomon követési, jelentési és ellenőrzési rendszer alkalmazásáról. Ezt a rendszert kifejezetten a fejlődő országok által önkéntes alapon vállalt „országonként eltérő kibocsátás-csökkentési célok” esetén kell alkalmazni annak érdekében, hogy a gyorsan iparosodó világ legnagyobb kibocsátói, különösen Kína és India, megfelelő célokat tűzzenek ki, és belegyezzenek a nyomon követés és az ellenőrzés rendjébe.
Az ellenőrzési folyamatra vonatkozó megállapodás hiánya jól mutatja a kérdés bonyolultságát, különösen ami az igazságosságot és a méltányosságot illeti. A fejlődő országok, és különösen Kína részéről megfogalmazott egyik ellenérv szerint a javaslat rendkívül igazságtalan, mivel Kína egy főre eső kibocsátása jóval alacsonyabb, mint a fejlett országoké, akiknek eleve nagyobb részt kellene vállalniuk a kibocsátás-csökkentés terén, mivel nagyrészt ők a felelősek a problémáért.
Ezek a kérdések 2015-ben a Párizsi Klímacsúcson (COP 21) is előkerültek, ahol végül megállapodás született a hosszú távú célokról a kibocsátáscsökkentés, a fejlődő országok klíma-intézkedéseinek támogatása, valamint az átláthatóság és elszámoltathatóság terén – utóbbi kettőt egy átfogó ellenőrző rendszer garantálja majd.
 

Az Environmental Justice Foundation (Környezeti Igazságosság Alapítvány) a környezeti biztonság kérdésének és az emberi jogok védelmének közvetlen kapcsolatát mutatja be. Weboldaluk: http://www.ejfoundation.org

Segédletek

Download as PDF

Játékszabály

A játék célja, hogy minél több pontot szerezzetek.
A játék menete:
• A játékvezető háromig számol. Háromra nyújtsátok kicsit előre a kezeteket, és mutassatok vagy a mutatóujjatokkal előre, vagy a hüvelykujjatokkal felfelé. Minden körben el kell döntenetek, hogy a mutató- vagy a hüvelykujjatokat mutatjátok (tehát nem lehet „passzolni”).
• A játék során nem szólhattok a többi versenyzőhöz, kivéve az 5., a 8. és a 10. kör előtt.
• Mind a 10 kört végig kell játszanotok.

Pontozás

A szerezhető pontok száma attól függ, mi az arány a csoportban a mutatóujjak és a hüvelykujjak között.
• Ha mind a négy versenyző a hüvelykujját mutatja, akkor minden játékos egy pontot kap.
• Ha hárman hüvelykujjat mutatnak, és csak egyvalaki a mutatóujját, akkor a három „hüvelykujjas” játékostól levonunk egy-egy pontot, míg a „mutatóujjas” három pontot kap.
• Ha ketten a mutatóujjukat, ketten pedig a hüvelykujjukat mutatják, akkor a hüvelykujjasoktól levonunk két-két pontot, a mutatóujjasok pedig két-két pontot kapnak.
• Ha csak egyvalaki mutatja a hüvelykujját, a másik három játékos pedig a mutatóujját, akkor a hüvelykujjastól vonjuk le a három pontot, míg a többieknek egy-egy pont pluszban jár.
• Ha mindenki a mutatóujját mutatja, mindenki veszít egy pontot. Az alábbi táblázat összefoglalja a fentieket
(az ujjak variációi és az ezek után járó pontok; H – hüvelykujj, M - mutatóujj):

Az 5., a 8. és a 10. körök bónuszkörök, amelyek során extra pontokat kaptok az alábbiak szerint:
5. kör – az ebben a körben elért pontszámotok háromszorosát kapjátok.
8. kör – az ebben a körben elért pontszámotok ötszörösét kapjátok.
10. kör – az ebben a körben elért pontszámotok tízszeresét kapjátok.
A játékvezető minden kör után kitölti a pontozólapot.