Az alábbi szószedet a kézikönyvben előforduló legfontosabb fogalmak, kifejezések, egyezmények értelmezését segíti egy-egy rövid definícióval, magyarázattal. Ha az Olvasó szeretne többet is megtudni ezekről, érdemes felütni a Kompasz 5. fejezetének az adott emberi jogi témára vonatkozó részét, vagy az interneten tájékozódni.

Csatlakozás: Már hatályos egyezmények esetében a klasszikus kétszintű – aláírásból és ratifikálásból álló – folyamat helyett alkalmazzák. Amikor egy ország csatlakozik egy egyezményhez, az azonnal kötelezővé válik rá nézve. Ez merül fel például annak a kérdésnek a kapcsán is, hogy vajon az Európai Unió csatlakozzon-e az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez.

Elszámoltathatóság, elszámoltatás: Az a folyamat, amelynek során az állam beszámol arról és bizonyítékokkal igazolja, hogy miképp teljesítette az emberekkel szembeni kötelezettségeit.

Érdekképviselet, érdekérvényesítés: valamilyen ügy, fejlődési irány, eljárásmód nyilvános támogatása, kezdeményezése.

Megerősítő intézkedés: Állami intézmények vagy üzleti vállalkozások azon intézkedései, amelyek pl. az oktatás vagy a foglalkoztatás területén korábban jelen lévő – nőket, etnikai vagy vallási csoportokat, fogyatékossággal élőket stb. érő – hátrányos megkülönböztetés hatásának ellensúlyozását célozzák, és amelyek révén tényleges egyenlőség biztosítható a hátrányos helyzetű csoportok számára. Az ilyen megerősítő intézkedések átmeneti jellegűek, az egyenlőség eléréséig alkalmazhatók.

Az Ember és népek jogainak afrikai chartája (Afrikai Charta, vagy Banjuli Charta): Az Afrikai Egységszervezet által 1981-ben elfogadott, az afrikai kontinenst érintő regionális emberi jogi egyezmény.

Amerikai emberi jogi egyezmény: Az Amerikai Államok Szervezete által 1969-ben elfogadott emberi jogi egyezmény, amelynek hatálya Észak-, Közép- és Dél-Amerikára azon országaira terjed ki, amelyek ratifikálták az egyezményt.

Antiszemitizmus: a zsidó származású vagy vallású emberekkel szembeni félelem, gyűlölet, harag, gyanakvás, előítélet vagy hátrányos megkülönböztetés. Az antiszemitizmus egyik modernkori formája a holokauszttagadás.

Apartheid: olyan embertelen cselekményeket jelent – pl. szándékos emberölés, nemi erőszak, kínzás, rabszolgaságba taszítás és egyéb emberiesség elleni bűnök –, amelyeket a módszeres elnyomás és valamely faji csoport más faji csoport vagy csoportok fölötti uralmának intézményesített rendszerében követnek el, a rendszer fenntartásának szándékával.

Emberi Jogok Arab Chartája: Az Arab Liga Tanácsa által 2004. május 22-én elfogadott dokumentum, amely megerősítette az EJENY-ben, a polgári és politikai jogokról, illetve a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányban, valamint az Iszlám Emberi Jogok Kairói Nyilatkozatában lefektetett alapelveket.

Választottbíráskodás: Olyan eljárás, melynek során a vitában álló felek – ahelyett, hogy bírósághoz fordulnak – felkérnek egy harmadik felet, hogy hallgassa meg érveiket és hozzon döntést, melyet aztán mindketten kötelesek tiszteletben tartani.

Szerveződés: emberek valamely csoportja által egy meghatározott cél megvalósítása érdekében létrehozott szervezet, lehet az pl. civil szervezet, önkéntes vagy nonprofit szervezet, egyesület vagy jogi személyiség nélküli szervezet, illetve informális csoport. A nemkormányzati szervezetek (NGO-k) szintén ide tartoznak. Mindezek képezik a civil társadalom alapját.

Menedékkérő: olyan személy, aki nemzetközi védelemért folyamodott, de akinek menekültstátusz iránti kérelmét még nem bírálták el.

Autokrácia vagy önkényuralom: olyan politikai rendszer, melyben az irányítás egyetlen, korlátlan hatalommal rendelkező személy vagy személyek kis csoportja kezében összpontosul, vagy az ilyen személy vagy csoport által gyakorolt hatalom.

Jogok nyilatkozata: az alkotmánynak az emberi vagy polgári jogokat rögzítő része, amely felsorolja az állam általi jogsértésekkel szembeni garanciákat. Lásd még: Nemzetközi Emberi Jogi Kódex.

Charta: Jogokat vagy kiváltságokat lefektető okmány.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya: az ENSZ 1945. június 25-én egyhangúlag elfogadott alapító szerződése. Meghatározza a tagállamok jogait és kötelességeit, továbbá az ENSZ szerveit és működésük rendjét.

Állampolgárság: a) az egyén és az állam közötti, kölcsönös jogokat és kötelezettségeket eredményező jogviszony, vagy b) általában az egyének és azon ország közötti kapcsolat, melyhez az előbbiek „tartoznak”, beleértve az elvárt magatartásformákat és attitűdöket.

Kodifikáció, kodifikál: Törvényalkotás, valaminek a törvénybe foglalása. Az a folyamat, amelynek során egy szabályt vagy jogot hivatalosan, írásos formában törvénybe foglalnak.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája: az Európai Unió polgárainak politikai, gazdasági és szociális jogait rögzítő szerződés. Kötelező erejű az EU tagállamaira nézve az EU jogszabályainak alkalmazásakor.

Polgári jogok (polgári szabadságjogok): olyan jogok és szabadságok, amelyek biztosítják az egyén védelmét az állam nem kívánt beavatkozásával szemben, és garantálják, hogy az emberek minden negatív megkülönböztetéstől és elnyomástól mentesen részt tudjanak venni az ország közügyeiben.

Civil társadalom: összefoglaló kifejezés, amely minden önkéntes alapon szerveződő civil vagy társadalmi szervezetet, egyesületet, intézményt magában foglal. Lehetnek ezek pl. bejegyzett jótékonysági szervezetek, nonprofit szervezetek, közösségi csoportok, női szervezetek, vallási alapon létrejövő szervezetek, szakmai egyletek, szakszervezetek, önsegítő vagy érdekképviseleti csoportok – amelyek egy működő demokratikus társadalom alapját képezik. A civil társadalom az állami és piaci/gazdasági intézményektől elkülönül.

Kollektív jogok: Csoportokat megillető, az adott csoport érdekeinek védelmét és identitásának megőrzését biztosító jogok. A kollektív jogokat harmadik generációs jogoknak is szokták nevezni. Ezen jogok az egyéni jogok mellett, azokkal párhuzamosan léteznek.

Emberi Jogok Bizottsága: Az ENSZ egykori szerve, melynek feladatát mára átvette az Emberi Jogi Tanács.

Emberi Jogi Biztos: az Európa Tanácson belüli független intézmény, feladata az emberi jogi tudatosság erősítése és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása az Európa Tanács tagállamaiban. Lásd még Emberi Jogi Főbiztos.

Kompetencia: valamilyen munka vagy feladat végrehajtására való képesség. Az emberi jogok védelmét tekintve pedig mindazon ismeretek és képességek, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok mélyebben megértsék az emberi jogi vonatkozásokat, valamint elsajátítsák az emberi jogok oltalmazásához szükséges készségeket, attitűdöket és értékeket.

Konfliktusátalakítás: az a folyamat, melynek révén a békés kimenetel irányába változnak, alakulnak a konfliktusok, mint pl. a háborúk, továbbá az etnikai vagy vallási csoportok közötti erőszakos cselekmények. Hosszú távú folyamat, amely a konfliktus gyökereivel foglalkozik, továbbá a résztvevő felek viselkedésére és hozzáállására irányul.

Alkotmány: egy ország vagy szervezet működését meghatározó jogszabályok összessége. A legtöbb országnak van az állam és a politikai rendszer alapjait lefektető, a legfőbb törvénynek tekintett, írott alkotmánya. Hozzávetőleg négy ország nem rendelkezik írott alkotmánnyal, ezekben a jogrendszer alapját a bírósági ítéletek, precedensek alkotják.

Konfliktusmegelőzés: a nyilvánvalóan érzékelhető feszültségek csökkentése és/vagy az erőszakos konfliktus kitörésének vagy újbóli fellángolásának megelőzése érdekében tett rövid távú intézkedések.

Konfliktuskezelés: olyan intézkedések összessége, melyek fő célja egy már meglévő erőszakos konfliktus vertikális vagy horizontális eszkalációjának, vagyis az erőszak fokozódásának vagy térbeli továbbterjedésének megelőzése.

Konfliktusrendezés: erőszakos konfliktus lezárása érdekében tett rövidtávú intézkedések.

Egyezségokmány: államok között létrejövő kötelező erejű megállapodás; a nemzetközi egyezmény és a nemzetközi szerződés szinonimája. A legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezségokmányok a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya. Mindkét egyezségokmány 1966-ban került elfogadásra.

Egyezmény: államok között létrejövő kötelező erejű megállapodás; a nemzetközi szerződés és az egyezségokmány szinonimája. A nyilatkozatnál erősebb, mert a ratifikáló államok számára kötelező erővel bír.

Európa Tanács: 1949-ben jött létre, célja az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme és előmozdítása. Jelenleg 47 tagállama van, amelyek gyakorlatilag a teljes európai kontinenst lefedik. A központja Franciaországban, Strasbourgban van.

Emberiesség elleni bűncselekmények: a polgári lakosság tagjai ellen irányuló átfogó vagy módszeres erőszakos cselekmények. Pl. szándékos emberölés, kiirtás, rabszolgaságba taszítás, kínzás, nemi erőszak, szexuális rabszolgaság, kényszerterhesség, valamely csoport üldözése faji, etnikai, nemi vagy más alapon, személyek erőszakos eltüntetése, apartheid bűntette vagy más hasonló jellegű, szándékosan nagy szenvedést vagy a testi, mentális vagy lelki egészség súlyos sérelmét okozó embertelen cselekmények.

Béke elleni bűncselekmények: a nemzetközi jog szerint magában foglalja az alábbiakat: (i) a nemzetközi szerződéseket, egyezményeket vagy garanciákat sértő agresszív háború tervezése, előkészítése, kezdeményezése vagy folytatása, illetve (ii) az olyan közös tervben vagy összeesküvésben való részvétel, amely az előzőek megvalósítására jött létre. Ezeket nürnbergi elveknek is hívják.

Kultúra: közös attitűdök, értékek, célok, szokások összessége, melyek gyakran az intézmény, szervezet vagy csoport közös történelmi hagyományain alapulnak.

Kulturális jogok: Az egyén kulturális identitásának megtartásához és a kulturális fejlődéshez való joga.

Nemzetközi szokásjog: Szokás és hagyomány alapján a jog részévé vált gyakorlat. Ahhoz, hogy egy gyakorlat a nemzetközi szokásjog részének minősüljön, két feltételnek kell teljesülnie: egybevágó, következetes és huzamos ideig fennálló állami gyakorlat, és az a meggyőződés, hogy a gyakorlat kötelező erejű (opinio juris). A szokásjog a nemzetközi jog fontos és hasznos forrása, mert minden államot köt, függetlenül attól, részesei-e vonatkozó egyezményeknek.

Halálbüntetés: az államnak törvény biztosította joga, hogy büntetésképpen elvegye valaki életét valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye eredetileg engedélyezte a halálbüntetést, de most már tiltja annak alkalmazását a részes államok területén (6. kiegészítő jegyzőkönyv) még háború idején is (13. kiegészítő jegyzőkönyv). A világ legtöbb országában mára már eltörölték a halálbüntetést.

Feldolgozás: A csoportsegítő és a résztvevők részvételével zajló irányított beszélgetés, melynek során közösen áttekintik a tapasztaláson és részvételen alapuló gyakorlatot, megbeszélik, mi történt és hogyan érezték magukat a résztvevők. Célja, hogy a résztvevők biztonságos környezetben jobban megértsék és megfogalmazzák saját gondolataikat és érzelmeiket.

Nyilatkozat: Jogilag nem kötelező erejű dokumentum, amely kölcsönösen megállapított alapelveket és normákat tartalmaz. Az ENSZ csúcstalálkozók során – ilyen volt például az 1993-as bécsi Emberi jogi világkonferencia vagy az 1995-ben Pekingben tartott Nők világkonferenciája – általában kétféle nyilatkozat jelenik meg: egy a kormányok képviselői által, és egy a civil szervezetek által kiadott nyilatkozat. Az ENSZ Közgyűlése gyakran tesz közzé mérvadó, de kötelező erővel nem bíró nyilatkozatokat.

Nyilatkozat a gyermek jogairól: Az ENSZ Közgyűlése által 1959-ben elfogadott, nem kötelező erejű jogi dokumentum. Tíz általános alapelvet fogalmaz meg, amelyek aztán az (1989- ben elfogadott) Gyermekjogi Egyezmény alapját is képezték.

Demokrácia: Olyan politikai rendszer, melyben a kormányzásra a nép ad felhatalmazást, vagy közvetlen népszavazás, vagy a szavazásra jogosult emberek által választott képviselők útján.

Eltérés (a szabályoktól ideiglenes jelleggel): egy egyezmény részes államának nyilatkozata, mely lehetővé teszi, hogy az adott állam bizonyos jogokat felfüggesszen vagy korlátozzon – pl. háború idején. Vannak olyan jogok, amelyeket soha nem lehet felfüggeszteni, ilyen pl. a kínzástól való mentesség joga.

Fejlődés: Átfogó gazdasági, társadalmi és politikai folyamat, melynek eredményeként az egész lakosság és minden ember jóléte folyamatosan javul, ami az emberek fejlődéshez való aktív, szabad és tartalmas hozzájárulásán, és az abból származó előnyök igazságos elosztásán alapul. Lásd még: Fejlődéshez való jog.

Fogyatékkal élőkkel szembeni előítélet (más szóval fogyatékosságelutasítás): hátrányos megkülönböztetéssel járó, elnyomó vagy bántalmazó magatartás, ami abból a meggyőződésből fakad, hogy a fogyatékossággal élő emberek másoknál alacsonyabb rendűek.

Eltűnés: Ezt a kifejezést használják arra, amikor embereknek nyoma vész, mert a kormányzat vagy más szervezet utasítására meggyilkolják vagy titokban bebörtönzik őket, amiért politikai meggyőződésük vagy tevékenységük megkérdőjelezi valamely igazságtalan rezsim létjogosultságát vagy valamely szervezet ideológiáját.

(Hátrányos) megkülönböztetés, diszkrimináció: minden olyan különbségtétel, kizárás, megszorítás vagy előnyben részesítés, amelynek alapja a faji hovatartozás, a kultúra, az etnikai származás, nemzetiség, szexuális orientáció, vallás, testi fogyatékosság vagy más, a szóban forgó ügy szempontjából irreleváns jellemző.

Gazdasági: az anyagi javak termelését, fejlődését, a velük való gazdálkodást érintő tényezőkkel kapcsolatos.

Gazdasági jogok: a létfenntartáshoz szükséges javak termeléséhez, fejlődéséhez és a velük való gazdálkodáshoz fűződő jogok. Megjelennek az EJENY-ben, védelmüket biztosítja a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya és az Európai Szociális Karta.

Hatalommal felruházás, megerősítés: egyének és közösségek szellemi, politikai, szociális és gazdasági erejének növelése. Célja, hogy a marginalizált helyzetbe került egyének és csoportok képessé váljanak arra, hogy érvényesítsék jogaikat, és így a társadalom életében teljes körűen részt tudjanak venni. Ezt pl. megfelelő jogszabályokkal, megerősítő intézkedésekkel vagy képzéssel lehet megvalósítani.

Hatályba lépés: az a folyamat, amelynek révén egy egyezmény teljes mértékben kötelező erejűvé válik mindazon államokra, amelyek azt ratifikálták. Ez akkor valósul meg, amikor az egyezményben meghatározott minimumnak megfelelő számú állam ratifikálta az egyezményt.

Környezeti jogok: általában az egyéneknek a biztonságos, egészséges és ökológiailag stabil környezethez való jogát értjük ez alatt. Azonban jelentheti magának a környezetnek a „jogát”– ezen belül az állatok, növények, ökológiai rendszerek jogát ahhoz, hogy az emberi beavatkozások hatásait túléljék.

Szociális Jogok Európai Bizottsága: feladata annak ellenőrzése, hogy az Európai Szociális Karta részes államai betartják-e az abban foglaltakat. 15 független és pártatlan szakértőből áll, akik rendszeresen üléseznek a Szociális Karta részes államai által benyújtott jelentések áttekintése céljából.

Európai egyezmény a kínzás és az embertelen, megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről: Az Európa Tanács által 1987-ben elfogadott regionális emberi jogi szerződés, amelynek célja azoknak a szabadságuktól megfosztott személyeknek a védelme, akiket börtönökben, javítóintézetekben, rendőrségi fogdákban, menekülttáborokban vagy pszichiátriai osztályokon tartanak bezárva.

Európai egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről (röviden: Emberi Jogok Európai Egyezménye): Az Európa Tanács által 1950-ben elfogadott regionális emberi jogi szerződés. Az Európa Tanács minden tagállama csatlakozott az egyezményhez, az új tagállamok pedig kötelesek ezt a lehető leghamarabb megtenni.

Emberi Jogok Európai Bírósága: az Emberi Jogok Európai Egyezménye által létrehozott, nemzetközi bíróság, székhelye Strasbourgban van. Feladata, hogy más jogorvoslati lehetőség híján jogi védelmet nyújtson azoknak a magánszemélyeknek, akik úgy vélik, hogy emberi jogaikat az Egyezményt aláíró valamely ország megsértette.

Európai Unió Bírósága: (gyakran egyszerűen: a „Bíróság”); Luxemburgi székhellyel 1952-ben létrehozott bíróság, feladata gondoskodni arról, hogy az európai uniós jogszabályokat mindegyik tagállam azonos módon értelmezze és alkalmazza. Biztosítja például, hogy a nemzeti bíróságok azonos kérdésben ne hozzanak eltérő ítéleteket.

Európai kulturális egyezmény (elfogadta az Európa Tanács 1954-ben; hatályba lépett 1955-ben): Az Európa Tanács oktatási, kulturális, örökségvédelmi, ifjúsági és sportpolitikájának hivatalos kereteit meghatározó regionális szerződés. Az Emberi Jogok Európai Egyezményét kiegészítő Európai kulturális egyezmény fő célkitűzése az európai kultúra megőrzése és a kulturális sokszínűség kölcsönös tiszteletének és megértésének előmozdítása az európai állampolgárok között.

Európai Parlament: az Európai Unió közvetlenül választott jogalkotási szerve. A 705 tagú Európai Parlament két helyen, Strasbourgban és Brüsszelben ülésezik.

Európai Szociális Karta (elfogadva 1962-ben; módosítva 1996-ban): Szociális és gazdasági emberi jogokat garantáló regionális szerződés, amely az elsősorban polgári és politikai jogokat tartalmazó Emberi Jogok Európai Egyezményét egészíti ki.

Európai Unió (EU): Az Európa területén lévő országok gazdasági és politikai uniója, melynek tagállamai elkötelezettek a regionális integráció és a társadalmi együttműködés mellett. Az EU az ún. Maastrichti Szerződés aláírásával alakult meg 1993-ban.

Értékelés: irányított beszélgetés a csoportsegítő és a résztvevők között, melynek segítségével a résztvevők átgondolják, elemzik és kiértékelik a tapasztaláson és részvételen alapuló gyakorlat során tanultakat. A folyamat során a résztvevők reflektálnak arra, hogy a tanultak hogyan kapcsolódnak a már meglévő tudásukhoz, és hogyan tudják hasznosítani a tanultakat a jövőben.

Fejlődő képességek: A Gyermek jogairól szóló egyezményben alkalmazott alapelv, melynek értelmében biztosítani kell, hogy a gyermekek az őket megillető jogokat értelmi és érzelmi fejlődésükkel, vagyis érettségük előrehaladtával egyre nagyobb mértékben élvezhessék.

Csoportsegítő: a Kompasz gyakorlatokat előkészítő és levezető személy. A csoportsegítő olyan ember, akinek a segítségével „megtörténnek a dolgok”, aki támogatást nyújt, továbbá tanulásra és a képességeik kibontakoztatására ösztönzi a résztvevőket. A csoportsegítő feladata, hogy biztonságos környezetet teremtsen, ahol a résztvevők kísérletezés, felfedezés, kölcsönös adás-kapás útján tanulnak. Itt nem az illető személye a fontos, a csoportsegítő nem valamiféle irányító vagy szakértő, aki a tudását másoknak átadja. A tapasztalatok és élmények megosztásával mindenki tanul, a résztvevők és a csoportsegítő egyaránt.

Fasizmus: A nemzeti vagy faji felsőbbrendűség ideológiáján alapuló berendezkedés, melynek alapeleme a politikai, szociális és kulturális élet minden aspektusa feletti kontroll. Jellemzője lehet az ellenzék és minden kritikus hang erőszakos elnyomása, a tömegmédia fölötti kontrollszerzés, a gazdaság, kereskedelem stb. állami irányítása, valamint az agresszív nacionalizmus és gyakran a rasszizmus.

Első generációs jogok: azon jogok, amelyek emberi jogokként általánosan elfogadottak voltak a XVII. és XVIII. században. Ide tartozik a polgári és politikai jogok összessége, pl. a választójog, az élethez és a szabadsághoz való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és a gyülekezési jog. Alapvetően a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya kodifikálja e jogokat. Mivel e kifejezés olyan hierarchikus viszonyt sugall, amelyben a polgári és politikai jogok magasabb szinten állnának, mint a második generációs jogok – vagyis a gazdasági, szociális és kulturális jogok – használata visszaszorulóban van.

Tanulás formális helyzetben: a strukturált oktatási és képzési rendszerben történő tanulás, amelybe az óvodától az általános és középiskolán át az egyetemig beletartozik minden intézményes oktatási szint. Általában valamilyen általános jellegű vagy szakképzési intézményben történik, és bizonyítvány megszerzésével zárul.

Keretegyezmény: a nemzetközi fellépés alapelveit és normáit lefektető egyezmény, melyben rögzítik az adott ügy kezeléséhez szükséges részletes szabályok meghatározásának folyamatát.

Véleménynyilvánítás szabadsága: a vélemények és nézetek nyomtatott vagy más médiában való kifejezésének szabadsága, valamint a gondolatok és eszmék megismerésének és másokkal való megosztásának szabadsága. A „véleménynyilvánítás szabadsága” kifejezést gyakran általános értelemben használják, utalva az EJENY 19. vagy 18. cikkére vagy mindkettőre.

Társadalmi nem (gender): A nőktől és a férfiaktól elvárt szerepekre, attitűdökre, értékekre és kapcsolatokra vonatkozóan a társadalom által kialakított szemlélet. Míg a biológiai nemet az élettani adottságok – a férfiak és nők közötti biológiai különbségek – határozzák meg, a társadalmi nemre vonatkozó képzeteket a társadalom alakítja, amelyek majdnem minden esetben a nők alárendeltségét eredményezik.

„Gender mainstreaming”: a nemek egyenlőségét elősegítő, globálisan elfogadott stratégia. Nem önmagáért való cél, hanem a nemek közötti egyenlőség elérésének eszköze. Lényege, hogy minden tevékenységnél – legyen szó szakpolitikák kidolgozásáról, az erőforrások elosztásáról, a programok és projektek tervezéséről, megvalósításáról és értékeléséről – központi szerepet kapjanak a társadalmi nemekkel összefüggő szempontok és a nemek közötti egyenjogúság mint elérendő cél.

Genfi egyezmények: a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának égisze alatt 1949-ben Genfben elfogadott négy nemzetközi szerződés, melyek rögzítik a fegyveres konfliktusok esetén alkalmazandó szabályokat, különösen a tengeri és légi haderők beteg vagy sérült tagjaival és a hadifoglyokkal való bánásmódot, továbbá a polgári lakosság háború idején való védelmét illetően.

Népirtás: valamely nemzeti, etnikai vagy vallási csoport tagjainak szisztematikus meggyilkolása az adott csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával. Idetartozik a testi vagy lelki épség elleni súlyos sérelem okozása és a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos elhurcolása is.

Globalizáció: általánosságban azt a folyamatot értjük rajta, melynek során a nemzetek közötti kölcsönös függés és egymásra hatás egyre erősödik – különösen gazdasági, szociális és kulturális téren. A kifejezés a nemzetközi integráció sajátos folyamatát is jelenti, melynek célja a magánhatalom, az óriásvállalatok és pénzügyi intézmények érdekeinek kielégítése, szoros összefüggésben a nagyhatalmak érdekeivel.

Meghallgatás: olyan folyamat, melynek révén az érdekelt feleknek és mindenki másnak, akit az eredmény bármiféleképpen érint, lehetősége van az adott ügyben beadványokat benyújtani, kérdéseket feltenni és kifogást emelni. Meghallgatást tarthat pl. valamely helyi vagy országos állami hatóság, nemzetközi szerv vagy egy külön erre a célra létrehozott bizottság.

Emberi Jogi Főbiztos: az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfőbb emberi jogi tisztsége. A Főbiztos irányítja az Emberi Jogi Főbiztosság munkáját, melynek célja az ENSZ emberi jogi mechanizmusainak támogatása. (Nem összetévesztendő az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosával).

Emberi jogok: olyan jogok, amelyek egyetemlegesen megilletnek minden emberi lényt. Az emberi jogok oszthatatlanok, elidegeníthetetlenek és egyetemesek, megkövetelik minden egyes ember egyenlőségének és méltóságának a tiszteletét.

Emberi Jogi Bizottság: az ENSZ 18 szakértőből álló szerve, amely évente háromszor ülésezik. Ilyenkor áttekintik a 173 tagállam által ötévente benyújtandó, a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában előírt kötelezettségeknek való megfelelésről szóló jelentéseket.

Emberi Jogi Tanács: az ENSZ keretében működő kormányközi szerv, melyben 47 állam képviselője foglal helyet. Célja az emberi jogok további előmozdítása és védelmének erősítése szerte a világon. A Tanácsot az ENSZ Közgyűlése hozta létre 2006 márciusában, hogy átvegye az Emberi Jogok Bizottsága hatáskörét; fő feladata az emberi jogi jogsértésekkel szembeni fellépés, valamint kapcsolódó ajánlások kidolgozása.

Emberi jogok rendszere: Folyamatosan fejlődő és egymással összefüggő nemzetközi és regionális jogi dokumentumok összessége, amelyek meghatározzák az emberi jogokat, és létrehozzák az emberi jogok előmozdítását és védelmét biztosító eszközrendszert.

Humanitárius jog: Alapvetően a genfi egyezményeken alapuló jogterület, amelynek célja bizonyos személyek védelme fegyveres konfliktus idején, az áldozatok megsegítése, valamint a hadviselés módjainak és eszközeinek korlátozása a rombolás, az emberveszteség és a szükségtelen szenvedés mérséklése érdekében.

Őslakos népek: identitásukat egyrészt az ősi földjeikhez való viszonyuk, másrészt a rájuk esetleg jellemző sajátosságok határozzák meg. A korábbi gyarmatosítás elszenvedőiként az adott államban mindig a társadalom perifériájára szorulnak, és gyakran törzsi keretek között élnek. Az őslakos népek közül sokan törekednek arra, hogy a világ ismerje el az őket mint külön népet megillető jogokat, így pl. az önrendelkezéshez való jogukat, vagy azt a jogot, hogy maguk dönthessenek saját fejlődésükről. Az Egyesült Nemzetek nyilatkozata az őslakos népek jogairól, 2007.

Elidegeníthetetlen: olyan jogokra utal, amelyek minden embert megilletnek, és semmilyen körülmények között nem korlátozhatók.

Oszthatatlan: azt fejezi ki, hogy minden emberi jog egy oszthatatlan és elválaszthatatlan egész részének tekintendő. Senkitől sem tagadható meg valamely emberi jog gyakorlása azon az alapon, hogy az adott jog „kevésbé fontos” vagy „nem lényeges”.

Tanulás informális helyzetben: Az az egész életen át tartó folyamat, melynek során az egyes emberek a mindennapi tapasztalataik, továbbá a saját környezetükben (pl. családban, kortársak és szomszédok között, piacon, könyvtárban, tömegtájékoztatási eszközök révén, munka vagy játék közben stb.) őket érő, formáló hatások eredményeként attitűdöket, értékeket, készségeket és ismereteket sajátítanak el.

Emberi jogi dokumentumok: Valamely állam vagy államok hivatalos írásos dokumentumai, amelyek az emberi jogokat vagy nem kötelező erejű alapelvként (nyilatkozat), vagy a ratifikáló államra nézve kötelező erővel (egyezségokmány, nemzetközi szerződés, vagy egyezmény) rögzítik. Lehetnek nemzeti vagy nemzetközi szintűek.

Interkulturális: a különböző nyelvi és etnikai csoportok közötti kölcsönös függésre és kapcsolatokra utaló szó. Interkulturális megközelítést alkalmazva felismerjük, hogy a valóság sokszínű, komplex és dinamikus, és hogy a különböző közösségek közötti kapcsolatok, hatások az élet és a kultúra szerves részei.

Kölcsönös összefüggés: az emberi jogok kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást, vagyis egy bizonyos emberi jog érvényesülése függ az összes többi emberi jog érvényesülésétől. Például hogy részt vehetünk-e hazánk közügyeinek irányításában, azt közvetlenül befolyásolja a véleménynyilvánítás szabadságához, az egészséghez, a szabad mozgáshoz, illetve a diszkriminációtól való védelemhez fűződő jogunk.

Kormányközi szervezet (IGO): Államok által finanszírozott szervezetek, amelyek fő célja a részes országok törekvéseinek összehangolása. Az Egyesült Nemzetek Szervezete is ilyen nemzetközi szervezet. Léteznek regionális (pl. Európa Tanács, Afrikai Egységszervezet), szövetségi szinten működő (pl. Északatlanti Szerződés Szervezete [NATO]), és valamely konkrét célért küzdő kormányközi szervezetek (pl. a Kereskedelmi Világszervezet [WTO]).

Belső menekültek: olyan emberek vagy csoportok, akik otthonuk vagy szokásos lakóhelyük elhagyására kényszerültek – elsősorban fegyveres konfliktus, általánossá vált erőszak, az emberi jogok megsértése, illetve természeti vagy ember által előidézett katasztrófák miatt vagy azok elkerülése érdekében –, de akik az országuk határain belül maradtak.

Nemzetközi Emberi Jogi Kódex: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (UDHR), a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (ICCPR) és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (ICESCR), valamint az azokhoz tartozó Fakultatív Jegyzőkönyvek összefoglaló, nem hivatalos neve.

Nemzetközi Büntetőbíróság: 2002-ben alakult állandó bíróság, melynek székhelye Hollandiában, Hágában található. Feladata a népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel, háborús bűncselekményekkel és az agresszió bűntettével gyanúsított egyének felelősségre vonása. (A Nemzetközi Büntetőbíróság nem tévesztendő össze a Nemzetközi Bírósággal.)

Nemzetközi Bíróság: az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfőbb bírói szerve. A hollandiai Hágában székelő bíróság fő feladata az államok által elé tárt jogviták eldöntése, továbbá az erre jogosult nemzetközi szervek, intézmények és az ENSZ Közgyűlése által elé terjesztett jogi kérdésekben kötelező erővel nem bíró állásfoglalások, ún. tanácsadói vélemények megfogalmazása. (A Nemzetközi Bíróság nem tévesztendő össze a Nemzetközi Büntetőbírósággal.)

Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya: a legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezmények közé tartozik. Az 1966-ban elfogadott és 1976-ban hatályba lépett egyezmény tartalmazza a minden embert megillető polgári és politikai jogokat, és rögzíti a tagállami kötelezettségek végrehajtása feletti ellenőrzést szolgáló eljárásokat.

Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya: a legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezmények közé tartozik. Az 1966-ban elfogadott és 1976-ban hatályba lépett egyezmény tartalmazza azokat a gazdasági, szociális és kulturális jogokat, amelyek minden embert megilletnek.

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO): 1919-ben alakult háromoldalú ENSZ ügynökség, amely egy asztalhoz ülteti a tagállamok részéről a kormányok, a munkaadók és a munkavállalók képviselőit. Célja az emberi méltóság megőrzését biztosító tisztességes munkalehetőségek megteremtése az egész világon.

Szabálytalan vagy irreguláris migráció/migráns: a migrációkutatók többsége ezt a kifejezést használja az „illegális”, „okmányok nélküli” vagy „jogellenes” migráció helyett, hogy ezzel is kifejezze, hogy egy ember nem lehet illegális.

Ítélkezési gyakorlat: jogi kifejezés; egy bizonyos bíróság által tárgyalt esetek és az esetek alapján kialakult alapelvek összességét jelenti, ilyen pl. az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata.

Világnézet: olyan eszmék és meggyőződések rendszere, amelyek segítenek értelmezni a világot, értelmet és értéket találni az életben. Bármely vallás vagy egyéb meggyőződés, eszme- és hitrendszer egyformán idetartozik.

LMBT: a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket magában foglaló rövidítés.

Mediáció: olyan folyamat, melynek során a vitában álló felek egy harmadik, semleges személy segítségével rendezik a köztük lévő nézeteltérést. Ennek során megvitatják a szóban forgó ügyet, és végül mindkét fél számára elfogadható megállapodásra jutnak.

Tagállamok: Olyan országok, amelyek valamilyen kormányközi szervezet (pl. Egyesület Nemzetek Szervezete, Európa Tanács) tagjai.

Migráns: Az Európai Migrációs Bizottság tevékenysége keretében széles értelemben használt fogalom, magában foglalja – kontextustól függően – a kivándorlókat, a hazájukba visszatérőket, a bevándorlókat, a menekülteket, a belső menekülteket valamint a bevándorló hátterű személyeket, illetve a bevándorlás útján kialakult etnikai kisebbségi csoportok tagjait.

Kisebbség: egy adott országban, nem domináns helyzetben élő etnikai, nyelvi vagy vallási csoport, melynek tagjai a csoporthoz tartozónak érzik magukat, és a jövőben is meg kívánják őrizni és erősíteni identitásukat. Magyarországon a legalább egy évszázada honos etnikai kisebbségek nemzetiségnek minősülnek, amelyek védelméről külön törvény rendelkezik.

Erkölcsi jogok: az általános etikai alapelvekből származó jogok, ilyen pl. a méltányosság és az igazságosság.

Multikulturális közösség: ahol a különböző kultúrákhoz tartozó emberek egymás mellett élnek, bizonyos fokig kapcsolatban vannak egymással, ugyanakkor megőrzik sajátosságaikat.

Természetes jogok: olyan jogok, amelyek mindenkit megilletnek pusztán azért, mert embernek született. Más szóval elidegeníthetetlen jogok, amelyek magától értetődőek és egyetemesek, és nem függnek a jogszabályoktól, szokásoktól, meggyőződésektől, se az adott kultúrától vagy kormányzattól.

Egyeztetés: olyan folyamat, melynek során a résztvevők valamilyen vitás ügyben egymással beszélnek, hogy megoldást találjanak az adott problémára.

Neonácizmus: ez a kifejezés a II. világháború utáni szélsőjobboldali politikai és társadalmi mozgalmakra és ideológiára utal, melyek célja a nácizmus vagy az etnikai alapú nacionalizmusra épülő hasonló ideológia újjáélesztése.

Nemformális nevelés, tanulás nemformális helyzetben: a szabályozott oktatási rendszeren kívüli, szervezett módon megvalósuló, a különböző készségek és kompetenciák fejlesztésére irányuló programok, pl. ifjúsági munka.

Nemkormányzati szervezet (más szóval: civil szervezet, NGO): általában valamilyen érdekképviseleti, jótékonysági vagy aktivista céllal a kormányzattól függetlenül létrejött szervezet. Vannak nagy és nemzetközi szinten működő civil szervezetek (pl. Nemzetközi Vöröskereszt, Amnesty International, Cserkészmozgalom, Human Rights Watch, Európai Ifjúsági Fórum), és vannak kisebb, helyi szinten tevékenykedő szervezetek is (ilyen lehet pl. a fogyatékossággal élő emberek érdekeit védő városi szervezet, vagy egy konkrét menekülttáborban élő nők jogaival foglalkozó szövetség).

Oligarchia: az irányítás jelentős hatalommal rendelkező személyek kis csoportja kezében összpontosul.

Ombudsman: általában a kormány vagy az országgyűlés által kijelölt független köztisztviselő, feladata az állampolgárok által benyújtott panaszok kivizsgálása is. A szó az óészaki nyelvből származik, jelentése: „képviselő”. Magyarországon az ombudsmani feladatokat az alapvető jogok biztosa látja el.

Fakultatív jegyzőkönyv: egy már létező nemzetközi szerződést módosító (pl. további eljárásokat vagy rendelkezéseket tartalmazó) nemzetközi szerződés. A fakultatív jelző arra utal, hogy az eredeti nemzetközi szerződést aláíró kormányok eldönthetik, kívánják-e ratifikálni a jegyzőkönyv által tartalmazott változtatásokat is.

Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ): biztonsági kérdésekkel foglalkozó kormányközi szervezet, melynek tagja gyakorlatilag az összes európai és közép-ázsiai ország, továbbá az Egyesül Államok és Kanada. Feladatkörébe tartozik a fegyverzetellenőrzés, továbbá az emberi jogok, a sajtószabadság és a választások tisztaságának védelme.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése: székhelye a franciaországi Strasbourgban van, évente négyszer ülésezik, ahol megtárgyalják az aktuális témákat és felszólítják az európai kormányzatokat, hogy kezdeményezzenek lépéseket az adott ügyben és számoljanak be a fejleményekről. A Parlamenti Közgyűlés 324 tagját az Európa Tanács 47 tagállamának nemzeti parlamentjei választják meg vagy jelölik ki saját képviselőik közül.

Részvétel: egy közösség vagy társadalom közügyeiben való szerepvállalás. Az Európa Tanács egy intézménye, az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa 2003-ban elfogadta a „Charta a fiatalok részvételéről a helyi es regionális közéletben” című nemzetközi szakpolitikai dokumentumot, amely a fiatalok helyi szintű részvételét szorgalmazza.

Béketeremtés: (beleértve a konfliktusokat követő béketeremtést is); az erőszakos konfliktus kiváltó okaival foglalkozó, azokat kezelni szándékozó közép- és hosszabb távú intézkedések.

Politikai jogok: Olyan jogok, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén részt vegyen a társadalom vagy közösség politikai életében, ilyen pl. a választójog.

Pozitív diszkrimináció: a megerősítő intézkedések szinonimája.

Plutokrácia: olyan politikai rendszer, melyben az irányítás és/vagy a hatalom az ország legvagyonosabb embereinek kezében összpontosul.

Rasszizmus: az a meggyőződés, hogy az emberek egyéni jellemzőit befolyásolja, hogy milyen etnikai csoportból vagy népcsoportból származnak, és hogy más csoportok tagjai a saját csoportunk tagjaihoz képest rosszabbak. Mindez igazságtalan bánásmódot eredményez más csoport(ok) tagjaival szemben.

Ratifikálás, ratifikáció, ratifikál: a kormány által kötött nemzetközi szerződés jóváhagyása az állam törvényhozó testülete által; a ratifikáció után a szerződés kötelező érvényűvé válik az adott államra nézve, vagyis az egyezmény részes állama lesz.

Menekült: harmadik ország olyan polgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme okán az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni. A kifejezést általános értelemben is használják, beleértve minden menekülésben lévő embert, pl. a menedékkérőket is.

Fenntartás: Az államok nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban tett kikötései; pl. rendelkezések, amelyeket egy állam magára nézve nem ismer el kötelezőnek. Az egyezményhez fűzött fenntartások azonban nem veszélyeztethetik a szerződés alapvető törekvéseit.

Fejlődéshez való jog: kollektív jog, a csoportok joga a kulturális, politikai és gazdasági téren való fejlődéshez, hogy ezáltal fokozatosan és teljes körűen érvényesüljenek emberi jogaik és alapvető szabadágjogaik. Lásd: az ENSZ 1986-an elfogadott, a fejlődéshez való jogról szóló nyilatkozata.

Szerepjáték: a résztvevők által eljátszott rövid dramatizált jelenet. A szerepjáték általában improvizációra épül, melynek során az emberek saját élettapasztalataikból merítenek. A szerepjáték célja bizonyos helyzetek biztonságos körülmények között történő megtapasztalása és különböző megoldási lehetőségek feltárása, kipróbálása.

Jogállamiság: egyetlen személy sem állhat a törvényen felül, sem kormánytisztviselő, sem király, sem államelnök. Ugyanaz a törvény vonatkozik azokra, akik kormányoznak, mint azokra, akiket kormányoznak.

Második generációs jogok: a köztudatba a XX. század elején kerültek be, leginkább a gazdasági, szociális és kulturális jogok tartoznak ide, többek között például a megfelelő életszínvonalhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz vagy az oktatáshoz való jog. E jogokat elsősorban a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya kodifikálja. Mivel e kifejezés olyan hierarchikus viszonyt sugall, amelyben a polgári és politikai jogok magasabb szinten állnának, mint a gazdasági, szociális és kulturális jogok, használata visszaszorulóban van.

Hatalmi ágak elválasztása: az államhatalom három különböző ágra osztása, hogy senki ne gyakorolhasson abszolút hatalmat. Az általános felosztás az alábbi: a törvényhozó hatalom, vagyis a jogszabályalkotók, a végrehajtó hatalom, amely a törvényeknek érvényt szerez, és a független bírói ág, amely a törvények betartását felügyeli.

Biológiai nem: a férfiak és nők közötti biológiai különbségek, amelyek egyetemlegesek és nem változnak. Ezzel szemben a társadalmi nem az adott közösség tagjaként a szocializáció során megtanult vagy elsajátított társadalmi szerepekre, jellemzőkre, viselkedésmódokra utal.

Árnyékjelentés (vagy alternatív jelentés): Az adott nemzetközi emberi jogi szerződés végrehajtását ellenőrző bizottsághoz benyújtott, a civil társadalmat képviselő intézmények vagy egyének által készített nem hivatalos jelentés. Az egyezmény betartását és végrehajtását illetően e jelentések általában ellentmondanak vagy hozzátesznek a kormány által – az egyezményben meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében – benyújtott országjelentéshez.

Aláírás: egy egyezmény aláírása az ahhoz való csatlakozás első lépése, amely szükségszerűen megelőzi a ratifikálást. Egy egyezmény aláírásával az állam kifejezi szándékát arra, hogy a jövőben magára nézve kötelezőnek fogadja el az egyezményből származó kötelességek összességét, miközben tartózkodik minden olyan lépéstől, amely ezen kötelezettségekkel nem összeegyeztethető.

Szimuláció: hosszabb strukturált szerepjáték, melynek során a résztvevők számukra szokatlan helyzetekbe és szerepekbe kerülnek.

Készség, képesség: ami ahhoz kell, hogy valaki egy tevékenységet vagy munkát jól el tudjon végezni, főleg mert eleget gyakorolta. Az emberi jogok oltalmazásához többek között az alábbi készségekre van szükség: kommunikációs készségek, problémamegoldás, kreatív gondolkodás, vitakészség és csapatmunka.

Rabszolgaság: olyan hatalmi-alávetettségi viszonyon alapuló gyakorlat, amikor az egyik személy tulajdonjogot szerez egy másik fölött, és ez utóbbit munkára vagy más szolgáltatások nyújtására tudja kényszeríteni. A rabszolgaság modern kori formái közé tartozik a gyermekek adásvétele, a gyermekprostitúció, a gyermekmunka kihasználása, a gyermekek fegyveres konfliktusban való felhasználása, az adósrabszolgaság, az emberkereskedelem, a prostitúciós célú kizsákmányolás és a kényszermunka.

Szociális jogok: a társadalmi életben való teljes körű részvételhez szükséges jogok, melyeket többek között az EJENY, a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya és az Európai Szociális Karta garantálnak.

Szolidaritási jogok: lásd kollektív jogok.

Különleges megbízott: Valamely emberi jogi testület (pl. az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa) által kijelölt személy, akinek feladata, hogy bizonyos témákról (pl. megfelelő lakhatás, gyermekprostitúció, gyermekpornográfia, nők elleni erőszak) vagy bizonyos országok emberi jogi helyzetéről jelentést készítsen.

Állami szuverenitás: az a nézet, mely szerint minden állam törvényes joga eldönteni, mi történik a saját joghatóságán belül. A nemzetközi emberi jogi dokumentumok – csakúgy, mint a nemzetközi szervezetekben (pl. EU) való tagság – bizonyos mértékig korlátozzák az államok szuverenitását.

Sztereotípia: Emberekről és eszmékről alkotott leegyszerűsített, általánosító és sokszor nem tudatos vélekedés, amely előítélethez és megkülönböztetéshez vezethet. Olyan általánosítás, amely a csoport egy részére jellemző tulajdonságokat az egész csoportra kivetíti.

Fenntartható fejlődés: olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. A kifejezést először az ENSZ által 1983-ban összehívott Környezet és Fejlődés Világbizottság (WCED) használta.

Harmadik generációs jogok: a XX. század második felében kibontakozó olyan jogok, amelyek nem igazán sorolhatók be sem a polgári-politikai, sem a szociális-gazdasági jogok közé. Ide tartozik pl. az egészséges környezethez, a békéhez, a fejlődéshez, a természeti erőforrásokhoz való jog. Lásd még kollektív jogok.

Tolerancia: hajlandóság a sajátunkétól eltérő viselkedés vagy meggyőződés elfogadására, akkor is, ha azzal nem értünk egyet, illetve azt nem helyeseljük. Lásd: A tolerancia alapelveiről szóló nyilatkozat (UNESCO 1995).

Szakszervezet: valamely ágazathoz vagy szakmához tartozó dolgozók egyesülése a dolgozók közös érdekeinek képviselete – pl. jobb munkakörülmények biztosítása – céljából. A szakszervezet alapításának és az ahhoz való csatlakozásnak a joga, továbbá a kollektív bértárgyalás joga széles körben elismert emberi jogok.

Képző: aki valamely csoport résztvevői számára tanulást szolgáló programot, például vitákat, tanulmányi kirándulásokat, filmvetítéseket szervez vagy velük Kompasz gyakorlatokat végez. A Kompaszban lévő gyakorlatok alkalmazása során a képző vagy tanár demokratikus keretek között dolgozik a fiatalokkal, csoportsegítő szerepet tölt be.

Képzés: az a tanulási folyamat, amelynek során a résztvevők olyan ismereteket, képességeket, attitűdöket sajátítanak el, amelyek egy adott munka vagy tevékenység végzéséhez, például az emberi jogok védelmezéséhez szükségesek.

Egyezmény (a nemzetközi szerződés és az egyezségokmány szinonimája): államok között létrejövő, azok kölcsönös feladatait és kötelezettségeit meghatározó, illetve szabályozó kötelező erejű megállapodás. Amikor az egyezményt annak elfogadása után egy állam ratifikálja, akkor annak rendelkezéseit az adott ország köteles betartani.

Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ): nemzetközi kormányközi szervezet, mely 1945-ben, a II. világháború után jött létre a világ békéjének és biztonságának fenntartása, a népek közötti baráti kapcsolatok elősegítése, továbbá a társadalmi fejlődés, az életszínvonal javítása és az emberi jogok védelme céljából.

UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja): a gyermekek jogainak védelmében tevékenykedik, közreműködik a gyermekek alapvető szükségleteinek kielégítésében, valamint a képességeik kiteljesítéséhez szükséges lehetőségek megteremtésében. Az UNICEF tevékenységét a Gyermek jogairól szóló egyezmény rendelkezései vezérlik, célja, hogy az egyezményben foglaltak maradandó etikai normává és nemzetközi követelményekké váljanak az élet minden területén.

Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT): Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik fő szerve, feladata a béke és biztonság fenntartása világszerte. Öt állandó tagja van – ezek mindegyike vétójoggal rendelkezik a Biztonsági Tanács valamennyi döntésére vonatkozóan –, továbbá 10 nem állandó tagja.

Egyetemesség: Azon alapelv, amelynek értelmében az emberi jogok a Földön élő összes embert megilletik.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY): Az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott alapvető fontosságú dokumentum, amely lefekteti az emberi jogi követelményeket és normákat. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát minden tagállam jóváhagyta. A nyilatkozat ugyan jogi értelemben nem bír kötelező erővel, de rendelkezéseinek széles körű elfogadása miatt a nemzetközi szokásjog részévé vált.

Ifjúsági részvétel: lásd részvétel.

Háborús bűnök: országon belüli vagy nemzetközi konfliktusok során elkövetett olyan bűncselekmények, melyek a humanitárius jog vagy a fegyveres konfliktusokra vonatkozó más jogszabályok súlyos megsértését jelentik. A 1899-ben és 1907-ben elfogadott Hágai Egyezmények, valamint az 1949-es Genfi Egyezmények az első formális nemzetközi jogszabályok, amelyek a hadijogra, a háborús bűnökre vonatkoznak, valamint a háború áldozataival való emberséges bánásmódot előírják.

Egészségügyi Világszervezet (WHO): az Egyesült Nemzetek égisze alatt működő kormányközi szervezet, amelynek feladata, hogy a világ valamennyi országában segítse az egészségvédelmet.

Xenofóbia (idegengyűlölet): Idegenektől, más országból jött emberektől vagy idegen dolgoktól való (irracionális) félelem. A xenofóbia idegenekkel szembeni diszkriminációhoz, rasszizmushoz, erőszakhoz és fegyveres konfliktushoz is vezethet.