„Mindenkinek joga van egyénileg vagy másokkal együttműködésben előmozdítani az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét és megvalósulását, illetve küzdeni mindezért; mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten”.
ENSZ Emberi jogi jogvédőkről szóló nyilatkozata, 1. cikk

Mik azok a civil szervezetek?

A civil szervezetek – amelyeket nemkormányzati vagy nonprofit szervezeteknek is hívunk, és amelyek tevékenységi köre rendkívül változatos – alkotják a civil társadalmat. Általános jellemzőjük, hogy nem anyagi haszonszerzés érdekében jöttek létre. Felsorolni is nehéz volna, hogy miért, milyen célból hozzák őket létre, és milyen tevékenységeket folytatnak. Ide tartoznak a kis nyomásgyakorló csoportoktól kezdve – amelyek például egy-egy meghatározott környezetvédelmi vagy emberi jogi problémákra hívják fel a figyelmet – az oktatással-neveléssel foglalkozó jótékonysági szervezeteken, a nőknek fenntartott krízisszállásokon, kulturális egyleteken, vallási szervezeteken, jogsegélyt nyújtó alapítványokon, a humanitárius segítséget nyújtó szervezeteken át – a felsorolást még hosszasan folytathatnánk – egészen azokig a hatalmas nemzetközi szervezetekig, amelyek több száz vagy több ezer irodával vagy tagszervezettel rendelkeznek a világ különböző pontjain.
Ebben a részben röviden áttekintjük, milyen szerepet töltöttek be a múltban – és fognak betölteni a jövőben is – ezek a szervezetek világszerte az emberi jogok védelmében. Amikor az állam részéről veszély fenyegeti az egyén emberi méltóságát, sokféle szinten fel lehet lépni a védelme érdekében, és ezekben a törekvésekben kulcsfontosságú szerepet vállalnak a civil szervezetek, amelyek:

• fellépnek az emberi jogi jogsértések konkrét eseteivel szemben, vagy közvetlenül, vagy az illetékes bíróság előtti „próbaperek” támogatásával;
• közvetlen segítséget nyújtanak mindazok számára, akiknek a jogait megsértették,
• lobbiznak a nemzeti törvények módosításáért vagy a nemzetközi jogi reformokért;
• segítséget nyújtanak a törvények tartalmának kidolgozásában;
• részt vesznek a lakosság emberi jogi ismereteinek bővítésében és e jogok iránti tisztelet előmozdításában.

A civil szervezetek szerepe nemcsak azért fontos, mert az általuk elért sikerek némi optimizmusra adhatnak okot az emberi jogok védelmével kapcsolatban szerte a világon, hanem azért is, mert a szó szoros értelmében mindenki számára hozzáférhetőek, és lehetőséget adnak az aktív cselekvésre az egész földkerekségen. Ahogy számos más szervezetet, a civil szervezeteket is magánszemélyek irányítják és koordinálják, ugyanakkor erejük jelentős mértékben a közösség többi tagjának támogatásából származik, akik önkéntes munkájukkal segítik az adott ügyet. Ezért aztán hatalmas jelentőségük van mindazok számára, akik az emberi jogok előmozdítása érdekében maguk is szeretnének valamit tenni.

Az emberi jogi civil szervezetek fajtái

1993-ban az ENSZ – Bécsi Konferencia néven is ismert – emberi jogi konferenciáján 841 civil szervezet vett részt a világ minden részéről, s ezek mindegyike az emberi jogok érvényesítésén munkálkodó szervezetként mutatkozott be. Ez a szám önmagában is lenyűgöző, valójában azonban a jelenlévők az emberi jogokért világszerte elkötelezetten küzdő civil szervezeteknek csupán a töredékét képviselték.

A legtöbb, magát emberi jogi szervezetnek valló csoport a polgári és a politikai jogok védelméért tevékenykedik. Közülük – legalábbis nemzetközi szinten – az Amnesty International, a Human Rights Watch, az International Federation for Human Rights, a Human Rights First és az Interights a legismertebb. Ám ahogy láthattuk, a polgári és politikai jogok csak egy részét jelentik a nemzetközi közösség által elismert sokféle emberi jognak, ráadásul e jogok listája még ma is, folyamatosan gyarapszik. Ha ez alapján figyelembe vesszük azokat a civil szervezeteket is, amelyek egy-egy konkrét témával foglalkoznak, például a szegénység, az erőszak, a rasszizmus, az egészségi problémák, a hajléktalanság vagy a környezeti problémák ellen küzdenek, akkor az emberi jogokért ilyen vagy olyan formában tevékenykedő civil szervezetek valós száma globálisan meghaladja a több százezret is.

Kérdés: Ismer a hazájában olyan civil szervezetet, amelyik az emberi jogokért küzd?

Hogyan tudják befolyásolni a folyamatokat?

A civil szervezetek különböző szinteken próbálnak bekapcsolódni az emberi jogok védelmezésébe, és az alkalmazott stratégiáik is különböznek a céljaik jellegétől függően – mennyire specifikusak vagy általánosak, hosszú vagy rövid távúak azok a célok, illetve helyi, országos vagy nemzetközi szinten szeretnének-e hatni stb.

a.  Közvetlen segítségnyújtás

A szociális és gazdasági jogok területén működő civil szervezetekre különösen jellemző, hogy különféle közvetlen szolgáltatásokat kínálnak az emberi jogi jogsértések áldozatainak. Ilyen szolgáltatások közé tartozhat a humanitárius segítségnyújtás, a védelem, vagy új készségek kifejlesztését célzó képzés. Ahol a szóban forgó jogot törvények biztosítják, ott például jogi képviseletet vagy jogsegélyt is biztosíthatnak, pl. tanácsot adhatnak a jogi igények benyújtására vonatkozóan.
Sok esetben azonban a sértetteknek vagy az emberi jogi aktivistáknak való közvetlen segítségnyújtás vagy nem lehetséges, vagy nem elég hatékony módja a szervezeti erőforrások felhasználásának. Ilyenkor (és valószínűleg így van ez az esetek többségében) a civil szervezeteknek hosszabb távra kell gondolkodniuk, és más módot kell találniuk a sérelem orvoslására, illetve a hasonló esetek megelőzésére.

b.  Pontos információk gyűjtése

Amennyiben létezik alapvető stratégia a különböző típusú civil szervezetek tevékenysége mögött, akkor az valószínűleg az a közös törekvés, hogy a jogtalanságot elkövetőt pellengérre kell állítani.A kormányzatok gyakran ki tudnak bújni a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeik vagy más jogi követelmények teljesítése alól, hiszen politikai lépéseik hatása egyszerűen nem ismert a nyilvánosság előtt. Az ilyen információk gyűjtése és felhasználása annak érdekében, hogy világos legyen, miként kezeli a kormányzat az emberi jogokat, nélkülözhetetlen a kormányok elszámoltathatóságához. Ezt a munkát a civil szervezetek gyakran magukra vállalják. Úgy próbálnak nyomást gyakorolni egyes emberekre vagy állami szervekre, hogy kiválasztanak olyan ügyeket, amelyek felkeltik az emberek igazságérzetét, majd a megszerzett információkat a nagyközönség elé tárják.
Kiváló példája az aprólékos vizsgálódásairól és jelentéseiről közismertté vált szervezeteknek az Amnesty International és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága. Mindkét szervezet tekintélyt élvez nem csupán a nyilvánosság körében, de az ENSZ szintjén is, ahol jelentéseiket a nemzetközi szerződésekhez már csatlakozott kormányzatokat felügyelő hivatalos eljárás részeként veszik figyelembe.

c. Kampányolás és lobbizás

A nemzetközi szereplők gyakran kampányolnak vagy végeznek más érdekérvényesítő tevékenységet valamilyen politikai változás elérése érdekében. Ennek számtalan módszere létezik, és egy civil szervezet nyilván megpróbálja a céljainak legmegfelelőbbet alkalmazni, már amit saját anyagi forrásai lehetővé tesznek. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel a leggyakrabban alkalmazott technikákból:

• A levélíró kampány olyan módszer, amelyet igen hatékonyan alkalmaz az Amnesty International és más civil szervezetek is. Ennek lényege, hogy a szervezetek tagjai és szimpatizánsai, több ezer ember a világ minden részéről levelekkel bombázzák a kormányzati tisztviselőket.
• Az utcai megmozdulásokat vagy demonstrációkat (az ilyesmi iránt rendszerint érdeklődést mutató média bevonásával) általában akkor szerveznek a szervezetek, amikor az adott ügy társadalmi támogatottságát kívánják megmutatni, vagy ha fel akarják hívni a figyelmet olyan valamire, amivel megszégyeníthetik és sarokba szoríthatják a politikai vezetést.
• A tömegkommunikációs csatornák gyakran játszanak jelentős szerepet a lobbizásban, és ma már az internet és a közösségi média szerepe is egyre nő.
• A civil szervezetek árnyékjelentéseket nyújtanak be az ENSZ emberi jogi ellenőrző testületeihez, bemutatva, hogy milyennek látja a civil társadalom az emberi jogok valós helyzetét az adott országokban.

A támogatást vagy a közfelháborodást kifejező megmozdulásokon túl a civil szervezetek olykor hivatalos személyekkel tartott zárt körű találkozókon vagy tájékoztató jellegű megbeszéléseken is részt vehetnek. Néha a puszta fenyegetés is, hogy valamit a nyilvánosság elé tárnak, elegendő egy bevett gyakorlat vagy politika döntés megváltoztatására. A mozgósítás valaha magnószalagok, poszterek és faxok segítségével történt, ma már e-mail-küldő kampányok, petíciók, internetes oldalak, blogok és a közösségi oldalak szolgálják ugyanezt a célt.

Általánosságban minél nagyobb a társadalom vagy a befolyásos szereplők (például más kormányok) részéről megnyilvánuló támogatás, annál valószínűbb, hogy a kampány eléri célját. Még ha a civil szervezetek nem is mindig élnek az ilyen támogatással közvetlenül, ahhoz, hogy üzenetük eljusson az illetékesekhez, már az is elég lehet, ha éreztetik, hogy széles tömegeket tudnának mozgósítani a kormányzattal szemben.

Kérdés: Volt-e már valaha nagy tömeget mozgósító kampány az Ön hazájában? Mi volt az eredménye? 

d.Emberi jogi nevelés és felvilágosítás

Sok emberi jogi civil szervezet tevékenységéhez hozzátartozik az oktatás, nevelés, képzés, illetve a tájékoztatás és figyelemfelhívás. Mivel tudják, hogy támogatottságuk alapvetően a nyilvánosságtól függ, a civil szervezetek arra törekszenek, hogy a társadalom tagjai többet tudjanak az emberi jogi kérdésekről, problémákról. Az ilyen témákra és a jogvédelem módszereire, lehetőségeire vonatkozó alaposabb tudás alkalmasint nagyobb megbecsülést ébreszt a szervezet iránt, ennek eredményeként adott esetben hatékonyabban tudnak mozgósítani, támogatást biztosítani, amikor erre szükség van valamilyen konkrét emberi jogi ügyben való fellépéshez. Ez a tényleges – vagy potenciális – támogatás a kulcsa annak, mennyire lesz sikeres a civil társadalom az emberi jogi helyzet javítása terén.

Példák sikeres kampányokra

Centre on Housing Rights and Evictions (Lakhatási Jogok és Kilakoltatási Ügyek Központja, COHRE)

• Ez az emberi jogi szervezet 1994-ben jött létre abból a célból, hogy világszerte védelmezze a lakhatási jogokat, és megakadályozza az erőszakos kilakoltatásokat. Tevékenységének vezérfonala az, hogy a nemzetközi emberi jogi szabályok értelmében a „lakás” többet jelent, mint hogy tető legyen az emberek feje felett. Hangsúlyozza, hogy „a Föld népességének mintegy fele jelenleg nem rendelkezik megfelelő lakáskörülményekkel, annak ellenére, hogy ezt nemzetközi emberi jogi egyezmények garantálják”. A COHRE és partnerszervezetei a világ minden táján az alábbi tárgykörökre kiterjedő elemzések, érdekképviselet, a nyilvánosság számára elérhető oktatási-nevelési-képzési programok és peres eljárások útján törekszenek a megfelelő lakáskörülményekhez való jog biztosítására:
• erőszakos kilakoltatások,
• lakhatás biztonsága lakásbérleti jogviszony esetén,
• termőföldhöz való hozzáférés,
• vízellátás és szennyvízelvezetés,
• nők lakhatási jogai,
• bírósági eljárás és jogi érdekérvényesítés,
• tulajdonjog helyreállítása és javak visszaszolgáltatása,
• a rendkívüli események hatása a lakhatási jogokra.

A COHRE kontra Olaszország ügyben 2010 novemberében hozott precedensértékű határozatában a Szociális Jogok Európai Bizottsága (amelynek feladata a Módosított Európai Szociális Karta betartásának ellenőrzése) kimondta, hogy Olaszország a romák kilakoltatásával, táboraik lerombolásával és az ott lakók Olaszország területéről való kiutasításával megsértette roma lakosainak jogait. Az olasz állampolgársággal nem, de más EU-tagállamban állampolgársággal rendelkező romák tömeges kiutasításának esetei 2008 után drámai módon megszaporodtak. A romákat érő jogsérelmek az alábbi jogokra terjedtek ki: diszkrimináció tilalma, a lakhatáshoz, szociális, jogi és gazdasági védelemhez való jog, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jog, valamint a migráns roma családok védelemhez és segítséghez való joga. A Bizottság bírálta Olaszországot amiatt is, hogy politikai és gyakorlati szinten semmit nem tesz az ellen, hogy a romák elképzelhetetlenül rossz lakáskörülmények között, szegregáltan élnek.

Article 31 – The right to housing

„Annak érdekében, hogy biztosítsák a lakhatáshoz való jog hatékony érvényesítését, a Felek vállalják olyan intézkedések meghozatalát, amelyek célja:

- elősegíteni a megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzájutást;

- megelőzni és csökkenteni a hajléktalanságot, úgy, hogy annak fokozatos felszámolását tartják szem előtt;

- a lakások árának elérhetővé tétele azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal. Módosított Európai Szociális Karta, 1996

Environmental concerns in Switzerland

1961 és 1976 között néhány vegyipari óriásvállalat több mint 114.000 tonna mérgező ipari hulladékot rakott le a svájci Bonfolban található egykori agyagbánya területén. Jóllehet ma már törvénybe ütköző lenne az ilyen hulladéklerakás, 1961-ben, amikor a felhagyott bányát ilyen célra használni kezdték, még semmilyen jogszabály nem tiltotta az efféle lerakók üzemeltetését. A mérgező hulladék a területen maradt, szerves és szervetlen anyagaival szennyezve a környező településeket és a környezetet.
2000. május 14-én mintegy száz Greenpeace-aktivista elfoglalta a Bázel közelében levő bonfoli vegyihulladék-lerakót, követelve, hogy a vegyi üzemek, amelyek mérgező hulladékot helyeztek el a területen, vállaljanak teljes felelősséget a hulladék ártalmatlanításáért. Az aktivisták kijelentették, hogy addig tartják megszállva a szemétlerakót, amíg a vegyi üzemek el nem kötelezik magukat a terület helyreállítása mellett, mégpedig oly módon, hogy az a továbbiakban se az emberi egészségre, se a környezetre ne jelentsen veszélyt.

A szemétlerakó elfoglalása arra kényszerítette a vegyipar képviselőit, hogy találkozzanak a település és a Greenpeace embereivel. A vegyi üzemek végül olyan megállapodást írtak alá, amely szerint 2001 februárjára készítenek egy felmérő tanulmányt, emellett még ugyanebben az évben megkezdik az ártalmatlanító munkálatokat is. Az üzemek ahhoz is hozzájárultak, hogy teljes mértékben bevonják a helyi közösséget és a környezetvédelmi szervezeteket a helyreállítási folyamatba, és tájékoztatást ígértek a szemétlerakás következtében kialakult talaj- és ivóvíz-szennyezettségről. 2001. július 7-én a Greenpeace aktivistái elhagyták a vegyi hulladéklerakó területét.

Harc a diszkrimináció ellen – Európai Roma Jogok Központja (ERRC)

Az ERRC célja biztosítani, hogy a roma közösségeket érintő emberi jogi problémák ne kerüljenek le az európai és más országok politikai napirendjéről. Az ERRC mélyreható kutatásaiból részletes képet kaphatunk a romák emberi jogi helyzetéről, különös tekintettel a velük szemben megnyilvánuló erőszakra és rendszerszintű diszkriminációra, továbbá gazdasági és szociális jogaik védelmének elmaradására. Az ERRC a roma közösségek emberi jogi helyzetének javításáért a témára vonatkozó tájékoztatás és felvilágosítás, szakpolitikák kidolgozása és stratégiai pereskedés útján küzd. Kampányaikban a nyilvánosság elé tárják és felhívják a figyelmet a romákat érintő olyan esetekre, mint az ellenük irányuló erőszak és gyűlöletbeszéd, iskolai szegregáció, erőszakos kilakoltatás és kényszersterilizáció.
Az ERRC emberi jogi képzési tevékenysége elsősorban arra irányul, hogy képessé tegye a roma aktivistákat arra, hogy küzdjenek az egyenlőségükért. Mindezt szakmai gyakorlatok, kutatási ösztöndíjak, workshopok útján, továbbá olyan kézikönyvek megjelentetésével valósítja meg, mint például az Ismerd jogaidat, és ne engedj belőlük – Kézikönyv roma aktivisták számára című kiadvány.

2010 elején az ERRC a rendőrséggel, civil szervezetekkel és az emberkereskedelem megszüntetésével foglalkozó szakértőkkel közösen végzett kutatást Bulgáriában, Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Romániában. Ennek eredménye azt mutatja, hogy a romák Bulgáriában 50-80%, Magyarországon 40-80%, Szlovákiában 70% és Csehország bizonyos részein akár 70% eséllyel válnak [emberkereskedelem] áldozatává.” 
Romajogi összefoglaló, ERRC

Gyémántháborúk

A Global Witness nevű civil szervezet a természeti erőforrások kiaknázásával kapcsolatos konfliktusok és korrupció, valamint az ezekkel összefüggő emberi jogi jogsértések ellen kampányol. Célja, hogy leleplezze a fentiekből eredő kegyetlenségeket, és az elkövetőket bíróság elé állítsa.
Egyik kampányuk az ún. véres gyémántokra irányult: azokra a drágakövekre, amelyeket a legitim, nemzetközileg is elismert kormányzattal szemben álló lázadó csoportok által uralt területeken állítanak elő, és az említett kormányok vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatok elleni katonai akciók finanszírozására használnak fel. A Global Witness által nyilvánosságra hozott bizonyítékok megerősítették, hogy a természeti kincseket olyan afrikai fegyveres konfliktusok pénzelésére használták, amelyek következtében emberek milliói váltak földönfutóvá vagy vesztették életüket. Gyémántokat terrorista csoportok is használnak – pl. az al-Kaida – egyrészt saját tevékenységük finanszírozására, másrészt pénzmosás céljából. A Global Witness más nonprofit szervezetekkel együttműködve folyamatosan lobbizott, mindaddig, amíg ki nem bontakozott egy olyan világméretű kampány, amelyik már képes volt felvenni a harcot a világot behálózó iparággal. 2000 májusában a nagyobb gyémántkereskedő és -kitermelő országok és a gyémántipar képviselői, valamint civil szervezetek pl. Global Witness részvételével találkozót tartottak a dél-afrikai Kimberley-ben. 2003-ban pedig létrehozták a gyémántok eredettanúsításának nemzetközi rendszerét, az ún. Kimberley-eljárást, melynek értelmében a tagállamok csak eredettanúsítvánnyal rendelkező gyémántokkal kereskedhetnek, így a vásárlók is biztosak lehetnek abban, hogy azok nem konfliktus-zónákból származnak. A Global Witness hivatalos megfigyelőként működik közre az egyezmény betartatásában, ugyanakkor folytatja kampányát az abban lefektetett szabályok megerősítéséért és hatékonyabb alkalmazásáért, hogy szavatolható legyen: a gyémántok többé nem konfliktusok kirobbantását, hanem a fejlődést segítik elő.
A Global Witness-t 2003-ban megosztott Nobel-békedíjra jelölték a véres gyémántok elleni küzdelméért.

Mozgássérülteket segítő rámpák Tuzlában

1996-ban egy bosznia-hercegovinai városban, Tuzlában egy civil szervezet kampányt indított, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élők közlekedési nehézségeire. A Lotos nevű szervezet számos konkrét célt fogalmazott meg, beleértve a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyek kialakítását, könnyebb hozzáférést a tömegközlekedési járművekhez, akadálymentes járdák és utak építését. Közvetlenül a választási kampány kezdete előtt, egy héten keresztül rendezvényeket szerveztek. Mire a kampány véget ért, a témára sokkal nagyobb közfigyelem irányult, és végül Tuzlában minden járdát kijavítottak és rámpával egészítették ki.