(Nem hivatalos összefoglaló)

A Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966) az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával (1948) valamint a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával (1966) együttes alkotják az ún. Nemzetközi Emberi Jogi Kódexet. Az EJENY-nyel összhangban ez az egyezségokmány leszögezi, hogy "...a félelemtől és a nélkülözéstől mentes szabad emberi lények eszménye csak akkor valósítható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti gazdasági, szociális és kulturális jogait, úgyszintén polgári és politikai jogait is."

Az egyezségokmány 1976-ban lépett hatályba, és 2020 végéig összesen 171 ország ratifikálta, köztük Magyarország is. Az Egyezmény Fakultatív Jegyzőkönyve – amelynek 2020 decemberében 26 részes állama volt, Magyarország nincs köztük – az egyezségokmányban foglaltakhoz kapcsolódóan egyéni panaszjogot biztosít.

1. cikk

Minden népnek joga van az önrendelkezésre, így tehát joga van meghatározni politikai rendszerét és szabadon biztosítani saját gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését.

2. cikk

Az egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy a rendelkezésére álló valamennyi erőforrás igénybevételével fokozatosan biztosítja az egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását. Mindenkit ugyanazok a jogok illetnek meg, mindenféle megkülönböztetés nélkül.

3. cikk

A részes államok kötelezik magukat arra, hogy az egyezségokmányban meghatározott valamennyi jog gyakorlását a férfiak és a nők számára az egyenjogúság alapján biztosítják.

4. cikk

E jogok csak azok természetével összeegyeztethető mértékben és kizárólag a demokratikus társadalom általános jólétének előmozdítása céljából korlátozhatóak.

5. cikk

Egyetlen személynek, csoportnak vagy államnak sincsen joga megsemmisíteni e jogok bármelyikét.

6. cikk

Mindenkinek joga van a munkához, ami magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy lehetősége legyen az általa szabadon választott vagy elfogadott munka útján való megélhetésre.

7. cikk

Mindenkinek joga van az igazságos munkafeltételekhez; a méltányos munkabérhez, amely tisztességes megélhetést biztosít önmaga és a családja számára; az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáshoz; a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez; azonos lehetőséghez arra, hogy előléptessék; valamint joga van a pihenéshez és szabadidőhöz.

8. cikk

Mindenkinek joga van szakszervezetet alakítani vagy abba belépni, valamint joga van sztrájkolni.

9. cikk

Mindenkinek joga van a szociális biztonságra, beleértve a társadalombiztosítást is.

10. cikk

Védelmet és segítséget kell nyújtani a családnak. Házasság csak a házasulandók szabad beleegyezése alapján köthető. Az anyáknak külön védelmet kell biztosítani. Különleges intézkedéseket kell tenni a gyermekek védelmére és segítésére mindenféle megkülönböztetés nélkül. A gyermekeket és a fiatalkorúakat védeni kell a gazdasági kizsákmányolással szemben. Nem foglalkoztathatók olyan munkakörben, amely rájuk nézve káros vagy veszélyes. Meg kell határozni azt a korhatárt, amely alatt a gyermekmunka törvényileg tilos.

11. cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ő maga és családja megfelelő életszínvonalon élhessen, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne éhezzék.

12. cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze.

13. cikk

Mindenkinek joga van az oktatáshoz. Az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé kell tenni.

14. cikk

Valamennyi állam, amely még nem volt képes a kötelező és ingyenes alapfokú iskoláztatást biztosítani, kötelezi magát arra, hogy intézkedési tervet dolgoz ki annak érdekében, hogy az iskoláztatás elve megvalósuljon.

15. cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részt vegyen a kulturális életben, élvezze a tudományos haladásból származó előnyöket.

Az egyezségokmány rendelkezéseinek betartását az ENSZ Gazdasági,Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága felügyeli.

Forrás: A Minnesotai Egyetem Emberi Jogi Képzési Központja, az ENSZ Emberi Jogi Központjának a Nemzetközi Emberi Jogi Kódexről szóló 2. sz. kiadványa alapján