„Minden személy és a társadalom minden szerve … [törekedjen arra, hogy] oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartását…”
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bevezetője, 1948

Az emberi jogi nevelés célja tehát, hogy előmozdítsa „oktatás és nevelés útján e jogok és szabadságok tiszteletben tartását”. Mielőtt azonban megvizsgálnánk az emberi jogi nevelés mibenlétét és gyakorlatát, fontos tisztáznunk, hogy mik is azok a „jogok és szabadságok”, amelyekkel az emberi jogi nevelés foglalkozik. Ezért tehát kezdjük az emberi jogokról szóló rövid bevezetővel!

Mik azok az emberi jogok?

A történelem folyamán minden társadalom kialakított olyan rendszereket, amelyekkel biztosítani tudta működőképességét, és ennek részeként szabályozta polgárainak jogait és kötelezettségeit. 1948-ban végre eljött az idő, hogy a nemzetközi közösség elfogadjon egy minden államra kötelező jogi kódexet, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Azóta számos emberi jogi dokumentum született, például az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1950-ben vagy a Gyermekjogi Egyezmény 1989-ben.

Az emberi jogok az elemi szükségleteinkből kiindulva rögzítik azokat az alapvető normákat, amelyek nélkül nem élhetnénk méltósággal. Az emberi jogok az egyenlőségről, a méltóságról, a tiszteletről, a szabadságról és az igazságosságról szólnak. A jogok körébe tartozik például a megkülönböztetéstől való mentesség, az élethez való jog, a szólásszabadság, a házasságkötéshez és családalapításhoz való jog és az oktatáshoz való jog. (A függelékben megtalálható az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról készült rövid összefoglaló, valamint a Nyilatkozat teljes szövege.)

Az emberi jogok egyenlően, egyetemesen és örökre szólóan megilletnek minden embert. Az emberi jogok egyetemessége azt jelenti, hogy azokkal minden emberi lény, a világ minden országában egyformán rendelkezik. Elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok és egymással kölcsönösen összefüggnek, és soha senkit nem lehet megfosztani tőlük. Mindegyik jog egyformán fontos és a jogok kölcsönösen kiegészítik egymást – például az ország ügyeinek irányításában vagy a szabad választásokon való részvételhez fűződő jog akkor tud megvalósulni, ha egyben a szólásszabadsághoz való jog is érvényesül.

Hogyan tudná védelmezni az emberi jogokat és hogyan élhetne velük az, aki még csak nem is hallott róluk? Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is utal erre a bevezetőjében, a 26. cikkében pedig rögzíti, hogy mindenkinek joga van olyan neveléshez, amelynek „az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia”. Az emberi jogi nevelés célja egy olyan világ megteremtése, amelyben megvalósul az emberi jogok kultúrája, ahol az összes ember jogait és az emberi jogokat általánosságban is tiszteletben tartják, mindenki tisztában van a saját jogaival és kötelezettségeivel, felismeri, ha emberi jogi jogsértést lát, és fellép mások jogainak védelmében. Ebben a kultúrában az emberi jogok éppen annyira részei az egyének életének, mint a nyelv, a szokások, a művészetek és a helyi kötődések.

Mi az emberi jogi nevelés?

1948 óta hatalmas és sokrétű munka zajlott – és zajlik – az emberi jogi nevelés érdekében. Az emberi jogi nevelésnek persze számtalan formája létezik, ami nem is meglepő, elvégre mindenki másként látja a világot, minden nevelő más körülmények között dolgozik, és a különböző szervezetek és közintézmények is eltérő célokkal rendelkezhetnek. Ezért bár az alapelvek ugyanazok, a gyakorlati megvalósítás sokféle lehet. A nevelési formák és tevékenységek változatos összképének megismeréséhez érdemes megvizsgálni a Nyilatkozatban említett különböző „személyek és társadalmi szervek” szerepét és érdekeit, valamint azt, hogy ezek miként befolyásolják az emberi jogi nevelés irányát és tárgyát.

Az 1993-as Emberi Jogi Világkonferencia kinyilvánította, hogy az emberi jogi nevelés „nélkülözhetetlen a közösségek közötti stabil és harmonikus kapcsolatok elősegítéséhez és biztosításához, valamint a kölcsönös megértés, tolerancia és béke előmozdításához”. 1994-ben az ENSZ Közgyűlése az Emberi Jogi Nevelés Évtizedévé nyilvánította az 1995 és 2004 közötti időszakot, és arra hívta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagállamát, hogy törekedjenek „az emberi jogok egyetemes kultúrájának építését célzó képzés, terjesztés és tájékoztatás” előmozdítására. Ennek nyomán a kormányzatok – mivel érdekeltek a jó nemzetközi kapcsolatok, valamint a törvényesség és a társadalom működőképessége fenntartásában, és az emberi jogi nevelést általában a béke, a demokrácia és a közrend megőrzése eszközének tekintik – egyre többet tesznek az emberi jogi nevelésért, elsősorban állami képzési programok formájában.

Az Európa Tanács célja a teljes európai kontinensre kiterjedő olyan egységes demokratikus és jogi térség létrehozása, ahol érvényesülnek a szervezet alapértékei, azaz az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság. Ez az értékközpontúság tükröződik az emberi jogi nevelésre vonatkozó definícióiban is. Például a fiatalok helyi és regionális szintű döntésekben és tevékenységekben való aktív részvételének előmozdítása kapcsán az Európa Tanács Emberi Jogi Képzés Ifjúsági Programja az alábbiak szerint határozza meg az emberi jogi nevelést:

„... olyan oktatási-képzési programok és tevékenységek, amelyek célja az emberi méltóságban való egyenlőség előmozdítása¹, szorosan kapcsolódva olyan más programokhoz, amelyek az interkulturális tanulást, a részvételt és a kisebbségek önérvényesítő képességének erősítését állítják előtérbe.”

Az Európa Tanács chartája a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről (2010)² így definiálja az emberi jogi nevelést:

„… oktatás, képzés, tudatosságnövelés, tájékoztatás, gyakorlatok és tevékenységek, amelyek célja, hogy a diákok számára átadott ismeretek, készségek és rálátás, valamint szemléletmódjuk és viselkedésük alakítása révén képessé tegyék őket a társadalomban demokratikus jogaik és alapvető szabadságaik gyakorlására, illetve megvédésére, a sokszínűség megbecsülésére és a demokratikus életben való aktív részvételre a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és védelme érdekében.”

Az emberi jogi nevelésnek egyéb meghatározásai is léteznek. Az Amnesty International például így definiálja:
Az emberi jogi nevelés olyan folyamat, amelynek résztvevői a saját és a mások jogairól tanulnak részvételen alapuló és interaktív tanulás keretében.

Az Ázsiai-Csendes-óceáni Regionális Emberi Jogi Nevelési Tudásközpont (Asia-Pacific Regional Resource Centre for Human Rights Education) kifejezetten hangsúlyozza az emberi jogok és az emberi jogi nevelésben érintett emberek élete közötti kapcsolatot:
Az emberi jogi nevelés részvételen alapuló folyamat, amelyben az emberi jogi ismeretek, értékek és készségek megismerésére és elsajátítására irányuló és célzottan kialakított, a nyilvánosság számára nyitott tanulási tevékenységek révén a résztvevők képessé válnak arra, hogy értelmezzék a tapasztalataikat, és a saját kezükbe vegyék az életüket.

Az ENSZ Emberi Jogi Nevelési Világprogramja az emberi jogi nevelést így határozza meg:
„Az emberi jogok egyetemes kultúrájának felépítését célzó nevelés, képzés és ismeretterjesztés. Az átfogó emberi jogi nevelés nemcsak az emberi jogokra és az azokat védő eszközrendszerre vonatkozó ismeretek átadását célozza, hanem az olyan készségek elsajátítását is segíti, amelyek a mindennapokban az emberi jogok előmozdításához, védelméhez és alkalmazásához szükségesek. Az emberi jogi nevelés erősíti azokat az attitűdöket és viselkedésformákat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a társadalom minden tagjának érvényesüljenek az emberi jogai.”

Az Emberi Jogok Tanulása Népi Mozgalom (People’s Movement for Human Rights Learning) elnevezésű szervezet emberi jogi nevelés helyett inkább az emberi jogok tanulásáról beszél, és kiemelten hangsúlyozza az emberi jogok mindennapi megélését. Ha a nevelés helyett a tanulásra kerül a hangsúly, az jobban segíti az emberi jogok egyéni módon való felfedezését és az egyén mindennapi életébe való beépítését.

A „társadalom minden szerve” közé tartoznak a civil szervezetek és az olyan helyi kezdeményezések is, amelyek jellemzően valamilyen veszélyeztetett csoportot támogatnak, környezetvédelmi ügyekben lépnek fel, nyomon követik kormányzatok, vállalatok és intézmények tevékenységét, és küzdenek a társadalmi változásért. Az emberi jogi nevelést minden civil szervezet saját szemszögéből közelíti meg. Az Amnesty International szerint például „az emberi jogi nevelés elengedhetetlen az emberi jogi jogsértések mögöttes okainak megfelelő kezeléséhez, az emberi jogi visszaélések megelőzéséhez, az egyenlőség előmozdításához és a demokratikus döntéshozatali folyamatokban való részvétel erősítéséhez”³.

A 2009 októberében Élni, tanulni és cselekedni az emberi jogokért (Living, Learning, Acting for Human Rights) címmel Budapesten tartott emberi jogi nevelési fórumon elhangzott, hogy a mai Európában a fiatalok helyzetére jellemző a „bizonytalanság és a stabilitáshiány, ami sok fiatalt súlyosan hátráltat abban, hogy egyenlő eséllyel érdemi szerepet tudjon betölteni a társadalomban [...] Az emberi jogok, különösen a szociális jogok és a megkülönböztetéstől való mentesség csupán üres szavaknak, sőt, szinte álságos ígéreteknek hangzanak fülükben. A hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés tartós jelenléte elfogadhatatlan és tűrhetetlen”. Ezért az esélyegyenlőség és a diszkrimináció kérdése kapcsán a fórum résztvevői megállapították, hogy „az emberi jogi nevelésbe szisztematikusan be kell építeni a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket és szempontokat, valamint az interkulturális tanulás elemeit és megközelítési módját. [...] Azt várjuk az Európa Tanácstól, hogy […] a kisebbségi kérdéseket, ezen belül a nemmel, etnikai hovatartozással, vallással és meggyőződéssel, a fogyatékossággal vagy a szexuális irányultsággal kapcsolatos témákat tegye emberi jogi nevelési programjainak alapvető elemévé”.

A kormányzatok és a civil szervezetek többnyire a megfogalmazott jogok és szabadságok megvalósulása alapján értékelik az emberi jogi nevelés eredményeit, míg a nevelési szakemberek elsősorban az értékekkel, elvekkel és erkölcsi döntésekkel foglalkoznak. Betty Reardon így ír az 1995-ben megjelent, Emberi méltóságra nevelés (Educating for Human Dignity) című könyvében: „Az emberi jogi nevelés feladata a morális elvekre és normákra épülő társadalmi nevelés, amely [...] az erkölcsi döntések meghozatalához és az elvi alapon történő állásfoglaláshoz szükséges képességek kialakítását, azaz az erkölcsi és intellektuális integritás fejlesztését célozza”.⁴
A képzők, trénerek, pedagógusok és a fiatalok emberi jogi nevelésével közvetlenül foglalkozó más szakemberek vagy aktivisták számára általában a kompetenciák és a módszertan jelentik a kiindulópontot.

Reméljük, sikerült rávilágítani arra, hogy ahány szervezet, oktatási-nevelési intézmény vagy az emberi jogi neveléssel foglalkozó más szereplő, annyiféle definíció, hiszen mindenki a saját filozófiája, céljai, célcsoportjai vagy szervezeti háttere függvényében határozza meg, mit jelent az emberi jogi nevelés. Abban azonban általános egyetértés tapasztalható, hogy az emberi jogi nevelésnek három dimenziója van:

• Tanulás az emberi jogokról – az emberi jogokkal kapcsolatos ismeretek megszerzése: mit jelentenek, hogyan lehet megvédeni és megőrizni őket;
• Tanulás az emberi jogokon keresztül – ez azt jelenti, hogy az emberi jogi nevelés és tanulás kerete és módja – magának a folyamatnak a felépítése, rendszere, a szereplők egymáshoz való viszonyulása – összhangban kell legyen az emberi jogi értékekkel (pl. a részvétel, a gondolat- és szólásszabadság stb.), és az emberi jogi nevelésben a tanulás folyamata ugyanolyan hangsúlyos legyen, mint a tanulás tartalma;
• Az emberi jogokért – olyan készségek, attitűdök és értékek fejlesztése, megszerzése, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a résztvevők a mindennapi életükben alkalmazni tudják az emberi jogi értékeket és – önállóan vagy másokkal együtt – fel tudjanak lépni az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében.

A fentiekből következik, hogy amikor azon gondolkodunk, hogyan is kezdjünk neki az emberi jogi nevelésnek, hogyan segíthetünk a részvevőknek, hogy megszerezzék azokat az ismereteket, készségeket és attitűdöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mindannyian hozzátehessék a maguk részét az emberi jogok kultúrájához, akkor rájövünk, hogy az emberi jogokat nem lehet „megtanítani”, hanem csak tapasztalati úton lehet megtanulni. Az emberi jogi nevelés tehát az emberi jogok gyakorlati megtapasztalásán keresztül történő tanulásra irányul. Ez azt jelenti, hogy az emberi jogi nevelés módjának és helyszínének is tükröznie kell az emberi jogi értékeket (tanulás az emberi jogok keretében), és a környezetnek és a gyakorlatoknak olyanoknak kell lenniük, hogy a méltóság és az egyenlőség a nevelési folyamat szerves része legyen.

A Kompasz kézikönyv összeállításánál fontos szempont volt nemcsak az, hogy a bemutatott módszerek és gyakorlatok érdekesek és szórakoztatóak legyenek, hanem az is, hogy az adott tevékenységet minden esetben összekössük a kapcsolódó emberi jogi témákkal a tanultak tudatosítása és elmélyítése érdekében. Ezt segítik a gyakorlatok ismertetése után található cselekvési javaslatok is.

Az emberi jogi nevelés alapvető emberi jog

Az emberi jogok fontosak, egyrészt azért, mert az ember egyedül képtelen a túlélésre, másrészt pedig azért, mert az igazságtalanságok rombolják az élet minőségét úgy a személyes, mint a helyi és globális szinten. Amit mi itt Európában teszünk, az a világ más részeiben zajló történésekre is kihat. Például olyan ruhákat hordunk, amelyeket ázsiai gyermekmunkások állítottak elő, miközben Európa gyarmatosító törekvéseinek történelmi öröksége hozzájárult egyes politikai és vallási válsághelyzetek kialakulásához – például Irakban, Szomáliában és Afganisztánban, ahonnan aztán kétségbeesett menekültek érkeznek a határainkra. Afrikában és Ázsiában embermilliók kényszerülnek otthonuk elhagyására az elsősorban az iparosodott országok által okozott klímaváltozás miatt. Azonban nemcsak azért fontos az emberi jogok védelme, mert a világ másik felén élők problémái visszaüthetnek ránk is. A másokkal való törődés alapvető erkölcsi kötelesség, ami minden kultúrában és vallásban megjelenik.

Az emberi jogok nemcsak más országokban, hanem saját hazánkban is sérülhetnek, az emberi jogi nevelés ezért is fontos. Csak az emberi jogok alapos ismerete, megértése és szem előtt tartása tesz bennünket képessé arra, hogy olyan kultúrát alakítsunk ki, amelyben az emberi jogokat tisztelet övezi, ahelyett, hogy lábbal tipornák azokat. Ez a felismerés a magyarázata annak, hogy az emberi jogi neveléshez való jogot is egyre inkább emberi jogként ismerik el.

Az emberi jogi neveléshez való jog nem csupán erkölcsi alapon jár, hanem nemzetközi emberi jogi dokumentumokban is rögzített emberi jog is. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikke kijelenti, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz, és „A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint támogatnia kell az Egyesült Nemzeteknek a béke fenntartása érdekében kifejtett tevékenységét.” Továbbá a Gyermekjogi Egyezmény szerint az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetően és az Egyezménynek megfelelően kell alkalmazni (28. cikk). A nevelés segítse elő a gyermek személyiségének kibontakozását, tehetségének és képességeinek kifejlesztését, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletét, a szabad társadalomban az élettel járó felelősséget, megértést, toleranciát és egyenlőséget, a természet iránti tisztelet kifejlődését (29. cikk).

Az emberi jogi nevelés ugyanakkor jogos politikai követelés is. Az Élni, tanulni és cselekedni az emberi jogokért fórum üzenete szerint „az Európa Tanács munkáját vezérlő értékek mindannyiunk számára egyetemes értékek, amelyek középpontjában a minden embert elidegeníthetetlenül megillető méltóság áll”. Az üzenet kiemeli, hogy az emberi jogok nem csupán nemes célok, hanem erkölcsi és politikai kötelességek is, amelyek az állam és az egyén közötti kapcsolatok mellett az államon belüli és az egyének közötti kapcsolatokra is ugyanúgy érvényesek.

Az emberi jogi nevelés az ENSZ-ben

Az Egyesült Nemzetek Szervezete az egész világon nélkülözhetetlen szerepet tölt be az emberi jogi nevelésben. Az 1993-ban Bécsben megtartott Emberi Jogi Világkonferencia újólag megerősítette, hogy az emberi jogi nevelés és képzés, valamint a nyilvánosság tájékoztatása alapvetően fontos az emberi jogok előmozdításában. 1994-ben az ENSZ Közgyűlése az 1995. január 1-jétől 2004. december 31-ig tartó időszakot az Emberi Jogi Nevelés Évtizedének nyilvánította.

Az Évtized eredményeire építve születetett meg 2004-ben az Emberi Jogi Nevelési Világprogram. Ennek első szakasza az általános és középiskolában folyó emberi jogi nevelésre helyezi a hangsúlyt. Az ENSZ felszólította és arra ösztönözte az összes tagállamot, hogy a világprogram és annak intézkedési terve keretében dolgozzanak ki saját kezdeményezéseket. Az Emberi Jogi Tanács döntése alapján a második szakaszban (2010–2014) a felsőoktatás keretében történő emberi jogi nevelés, valamint a pedagógusok és nevelők, közalkalmazottak, a rendfenntartó szervek és a fegyveres erők tagjai számára biztosított emberi jogi képzési programok kerültek a középpontba. Ennek megfelelően a Tanács 2010 szeptemberében elfogadta a második szakasz intézkedési tervét, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága készített. Egyben arra ösztönözte a tagállamokat, hogy folytassák az emberi jogi nevelés bevezetését az általános és középiskolákban.

Az Emberi Jogi Nevelési Program harmadik szakaszának (2015-2019) célja az előző két szakaszban hozott intézkedések megerősítése, valamint az újságírók és a médiában dolgozó szakemberek emberi jogi képzése volt. Az Ember Jogi Tanács döntése szerint a negyedik szakasz (2020-2024) középpontjában az ifjúság áll, méghozzá a fiatalok képzése az emberi jogokról, az egyenlőségről, a megkülönböztetés tilalmáról a 4.7. számú Fenntartható Fejlődési Céllal összhangban. A határozatlan időre szóló világprogram továbbra is közös cselekvési keretként, valamint a kormányzatok és egyéb érintettek közötti együttműködés színtereként szolgál.

2011 decemberében fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Nyilatkozat az emberi jogi nevelésről és képzésről című dokumentumot. A nyilatkozat fontos mérföldkövet jelent, mert ez az első, kifejezetten az emberi jogi neveléssel foglalkozó nemzetközi dokumentum, ezért roppant értékes eszközként használható az emberi jogi nevelés ügyének előmozdítása és az emberi jogi nevelés fontosságára való figyelemfelhívás érdekében. A nyilatkozat leszögezi, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ismerje az emberi jogok és az alapvető szabadságok összességét, azokkal kapcsolatban tájékozódjon és információkat kapjon, továbbá részesülhessen emberi jogi nevelésben és képzésben”, valamint „Az emberi jogi nevelés és képzés létfontosságú a mindenkit megillető emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes tiszteletének és érvényesülésének előmozdításához, összhangban az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való kölcsönös függőségének alapelvelvével”.A nyilatkozat az emberi jogi nevelés és képzés fogalmát tágan értelmezi, olyan tevékenységként, amely magában foglalja az emberi jogokról, emberi jogokon keresztül és emberi jogokért történő nevelést.
A Nyilatkozat értelmében az „emberi jogi nevelés és képzés előmozdításának és biztosításának” felelőssége elsődlegesen az államokat terheli (7. cikk).

Az ENSZ emberi jogi neveléssel kapcsolatos tevékenységét a Genfben székelő és az Emberi Jogi Tanács felügyelete alatt működő Emberi Jogi Főbiztosság koordinálja.

Az emberi jogi nevelés Európában

Az Európa Tanács

Az Európa Tanács tagállamai számára az emberi jogok többet kell jelentsenek puszta kinyilatkoztatásnál, hiszen ezekben az országokban az emberi jogok a jogrendszer részét alkotják, ezért ez a téma a fiatalok oktatásának is szerves részét kell képezze. Az európai nemzetek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én elfogadta a huszadik század legfontosabb emberi jogi kiáltványát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A Nyilatkozat ihletésére született meg, illetve annak alapelveire támaszkodott az Európa Tanács két évvel később elfogadott, minden tagállamra jogilag kötelező érvényű dokumentuma, az Emberi Jogok Európai Egyezménye is. A mai értelemben vett emberi jogok kialakulásához nagymértékben hozzájárultak a II. világháborúban Európában és másutt elszenvedett súlyos és tömeges emberi jogi jogsértések.A Miniszteri Bizottság 1985-ben adta ki az emberi jogok iskolai oktatásáról és tanulásáról szóló R(85)7. számú ajánlását az Európa Tanács tagállamainak. Az ajánlás hangsúlyozta, hogy egy plurális demokráciában a fiataloknak az emberi jogokról is tanulniuk kell az életre való felkészülés részeként.

Az ajánlást megerősítette az Európa Tanács második csúcstalálkozója (1997), ahol a tagállamok állam- és kormányfői elhatározták, hogy „kezdeményezést indítanak a demokratikus állampolgárságra nevelés előmozdítására, hogy az állampolgáraik jobban ismerjék a demokratikus társadalomban őket megillető jogokat és az azokkal járó kötelességeket”. Az ennek nyomán indult Demokratikus Állampolgárságra Nevelés projekt jelentős szerepet játszott annak előmozdításában és támogatásában, hogy a demokratikus állampolgárságra nevelés és az emberi jogi nevelés bekerüljön az iskolarendszerű képzésbe.
Az Emberi Jogi Képzés Ifjúsági Program létrehozása, valamint a Kompasz kézikönyv, majd később a Kiskompasz kiadása, különböző nyelvekre való lefordítása további előrelépést jelentett az emberi jogi nevelés létjogosultságának elismerése terén, különösen a nemformális nevelés és az ifjúsági munka révén.

2010-ben a Miniszteri Bizottság CM/Rec(2010)7. számú ajánlása keretében elfogadta Az Európa Tanács chartája a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről című dokumentumot. A Charta felszólítja a tagállamokat, hogy a demokratikus állampolgárságra nevelést és emberi jogi nevelést vegyék fel az iskola‐előkészítő, az alapfokú és a középfokú formális oktatás, valamint a formális általános oktatás és szakképzés tanterveibe. A Charta kiemeli, hogy „A tagállamoknak támogatniuk kell a nem kormányzati szervezetek és az ifjúsági szervezetek szerepét a demokratikus állampolgárságra nevelésben és emberi jogi nevelésben, főként a nemformális oktatás területén. El kell ismerniük, hogy e szervezetek és tevékenységeik értékes részét képezik az oktatási rendszernek, lehetőség szerint meg kell adniuk számukra a szükséges támogatást és teljes körűen ki kell aknázniuk azt a szakértelmet, amellyel az oktatás valamennyi formájához hozzájárulhatnak.”A Charta értelmében az államok a szakpolitikájukat és jogszabályaikat az emberi jogi nevelés kapcsán arra tekintettel kell alakítsák, hogy „[t]erületükön minden egyes személy számára biztosítaniuk kell a lehetőséget a demokratikus állampolgárságra nevelésre és emberi jogi nevelésre”. A Charta az emberi jogi nevelésre vonatkozóan célokat és alapelveket fogalmaz meg, továbbá intézkedéseket javasol a monitoring, az értékelés és a kutatás terén. A Chartához magyarázó feljegyzés is kapcsolódik, amely a Charta tartalmát és gyakorlati alkalmazását részletesebben kifejti, és példákkal illusztrálja.

Az emberi jogi nevelésnek az emberi jogok védelmében és előmozdításában betöltött szerepét tovább erősítette az Európa Tanácsban az, amikor 1999-ben létrejött az Emberi Jogi Biztos posztja. A Biztos feladata „az emberi jogi nevelés és tudatosság előmozdítása”, segítségnyújtás a tagállamoknak az emberi jogi normák megvalósításában, az esetleges jogalkotási és gyakorlati hiányosságok feltárásában, és tanácsadás az emberi jogok védelméről Európa-szerte.
Megbízatásának megfelelően az Emberi Jogi Biztos kiemelt figyelmet fordít az emberi jogi nevelésre, hiszen álláspontja szerint az emberi jogok biztosítása csak akkor lehetséges, ha az emberek ismerik a jogaikat és azt is tudják, hogy miként tudnak élni velük. Az emberi jogi nevelés ezért alapvetően fontos az európai normák tényleges érvényesüléséhez. A Biztos jelentéseiben ismételten felszólította a nemzeti hatóságokat arra, hogy támogassák az emberi jogi nevelést. Az iskolás gyermekeket és a fiatalokat, de a pedagógusokat és a kormányzati tisztviselőket is oktatni, képezni kell arra, hogyan segíthetik a tolerancia és a másokkal szembeni tisztelet érvényre juttatását. Az emberi jogi nevelés prioritás – több konkrét intézkedésre van szükség ⁵ című állásfoglalásában  kiemelte, hogy az iskolákban „A hangsúly sokkal inkább a tanulók munkaerőpiaci felkészítésén van, mint a mindennapokban szükséges, az emberi jogi értékeket magukban foglaló készségek elsajátításán.” Az iskolákban biztosítani kell „az emberi jogokon keresztül és az emberi jogi keretekben” való nevelés feltételeit.

Az Európa Tanács az emberi jogi neveléshez való jog előmozdításáért szektorokon átívelő és multidiszciplináris formában tevékenykedik.
Az Európa Tanács más nemzetközi szervezetekkel együttműködve, azokkal összehangoltan végzi az emberi jogi neveléssel kapcsolatos munkáját. E szervezetek körébe tartozik például az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége. Emellett az ENSZ Emberi Jogi Nevelési Világprogramjának regionális koordinálása is az Európa Tanács feladata.

Az Európai Wergeland Központ

Norvégia fővárosában, Oslóban működik az Európai Wergeland Központ – az interkulturális nevelés, az emberi jogi nevelés és a demokratikus állampolgárságra nevelés információs központja –, amelyet Norvégia és az Európa Tanács közösen hozott létre 2008-ban. Célcsoportjába elsősorban oktatási-nevelési szakemberek, pedagógusok, képzők, oktatók, kutatók, döntéshozók és az emberi jogi neveléssel foglalkozó más érintettek tartoznak.
A Wergeland Központ tevékenységei:

• tanárképzésben résztvevő oktatóknak, tanároknak, képzőknek és egyéb oktatási-nevelési szakembereknek szóló képzések;
• kutatási és fejlesztési tevékenységek;
• konferenciák és hálózatépítési tevékenységek, ennek részeként internetes szakértői adatbázis működtetése;
• az információk, képzési anyagok és bevált gyakorlatok terjesztésére szolgáló elektronikus felület működtetése.

Az Európai Unió

2007-ben jött létre az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) , amely tanácsadó testületként segít biztosítani az Unióban élők alapvető jogainak védelmét. A Bécsben székelő Alapjogi Ügynökség az Európai Unió (EU) független testülete, azért jött létre, hogy az alapvető jogokat érintő ügyekben támogassa és szakértelmével segítse az Európai Uniót és annak tagállamait a közösségi jog végrehajtása során. Az Alapjogi Ügynökség küldetésének tekinti, hogy növelje az alapvető jogok – ezen belül az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített emberi jogok – közismertségét.

Az Európai Unió ifjúsági programjai régóta kiemelt figyelmet szentelnek az egyenlőség, az aktív állampolgárság és az emberi jogi nevelés kérdéseinek.

Az Unió ifjúsági programjai és az Erasmus program keretében sok, a nemformális tanulásra alapuló projekt valósul meg, amelyek lehetőséget kínálnak a fiataloknak arra, hogy felfedezzék az emberi jogi értékeket, és részt vegyenek emberi jogi képzéseken.

Ifjúságpolitika és emberi jogi nevelés

Az Európa Tanács hosszú ideje dolgozik azon, hogy a fiatalokat bevonja az európai integráció folyamatába, és az ifjúságpolitikát a munkája szerves részének tekinti. 1967-ben rendezett először az ifjúsági vezetőknek szóló eseményeket, 1972-ben pedig létrehozta az Európai Ifjúsági Központot és az Európai Ifjúsági Alapítványt. Az Európa Tanács és az ifjúság közötti kapcsolat azóta is töretlenül fejlődik. A fiatalok és az ifjúsági szervezetek – együttműködő partnerként vagy más formában – az Európa Tanács és Európa életének számos meghatározó pillanatában játszottak fontos szerepet. A volt szocialista országok demokratizálásától kezdve a válságövezetekben folyó béketeremtési és konfliktusmegoldási erőfeszítéseken át a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és intolerancia elleni harcig a fiatalok és szervezeteik mindig is számíthattak az Európa Tanácsra, és a Tanács is mindig számíthatott a fiatalokra és szervezeteikre. Az európai kontinensen az ember jogi értékek jogszabályi és intézményes védelme, valamint azok belső értékrendünkbe építése elképzelhetetlen lenne az emberi jogi nevelés és a demokratikus részvétel nélkül.

Az Európa Tanács kinyilvánított célja az ifjúságpolitika terén, hogy „egyenlő lehetőségeket és tapasztalatokat biztosítson a fiatalok – lányok és fiúk, fiatal nők és fiatal férfiak – számára, hogy megszerezzék azokat az ismereteket, készségeket és kompetenciákat, amelyek révén teljes mértékben részt tudnak venni a társadalom minden szférájában”⁶.

• Az a szerep, amelyet a fiatalok, az ifjúsági szervezetek és az ifjúságpolitika játszanak az emberi jogi neveléshez való jog előmozdítása terén, tükröződik az Európa Tanács ifjúságpolitikájának prioritásaiban is. Az egyik kiemelt terület az „Emberi jogok és demokrácia”; ezen belül az alábbi feladatok megvalósítására kell leginkább törekedni:
• az emberi jogok és az emberi méltóság teljes körű élvezetének biztosítása a fiatalok számára, valamint elkötelezettségük ösztönzése e téren;
• a fiatalok aktív részvételének előmozdítása a demokratikus folyamatokban és struktúrákban;
• az egyenlő részvételi esélyek támogatása minden fiatal számára, mindennapi életük minden területén;
• a nemek közötti egyenlőség tényleges megvalósítása és a nemi hovatartozáson alapuló erőszak minden formájának megakadályozása;
• a környezet és a fenntartható fejlődés terén ismeretterjesztő és figyelemfelhívó jellegű oktatás-képzés, továbbá az aktív cselekvés előmozdítása a fiatalok körében;
• az információs és tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése minden fiatal számára.

Két további kiemelt témakör („Együttélés sokszínű társadalmakban” és „Fiatalok társadalmi integrációja”) szintén erősen kapcsolódik az emberi jogi neveléshez. Az Európa Tanács ifjúságpolitikájában fontos szerep jut a gyermek- és ifjúságpolitika közötti szoros együttműködésnek, hiszen a két csoport (a gyermek és a fiatalok csoportja) között jelentős átfedés van.

Az Ifjúsági és Sport Igazgatóság 2000-ben, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 50. évfordulója alkalmából indította útjára az Emberi Jogi Képzés Ifjúsági Programját.A program célja az volt, hogy az emberi jogi nevelés bekerüljön a Tanács fiatalokkal végzett munkájának, valamint ifjúságpolitikájának és ifjúsági munkájának fő áramába. A programban a fiatalok és az ifjúsági szervezetek központi szerepet játszottak – egyrészt az emberi jogi nevelés terén mint kortárs képzők, másrészt az emberi jogi érdeképviseleti és érdekérvényesítő munka terén –, jelentős mértékben segítve ezzel az Európa Tanács munkáját.

• A program újabb lépését jelentette a Kompasz kézikönyv megjelenése 2002-ben, majd a könyv fordítása több mint 30 nyelvre. A trénereknek és multiplikátoroknak szóló, európai és országos képzési program hozzájárult az emberi jogi neveléssel foglalkozó képzők és aktivisták formális és informális hálózatainak kialakulásához, és ennek kézzelfogható eredményei is vannak, még ha erősen változnak is országról országra. Az Emberi Jogi Képzés Ifjúsági Program sikere többek között az alábbiakra épült:
• A tanárok és ifjúságsegítők képzésével foglalkozó szakembereknek szóló – országos szervezetekkel és intézményekkel együttműködésben szervezett – regionális és országos képzések támogatása a tagállamokban;
• Az emberi jogi neveléssel foglalkozó szervezetek és nevelők formális és informális hálózatainak fejlesztése, a nemformális tanulási módszerek segítségével, európai és országos szinten;
• Az emberi jogi nevelési megközelítések és módszerek általános alkalmazása az Európa Tanács ifjúsági szektorának programjaiban;
• Innovatív képzési és tanulási megközelítések (pl. az e-learning, vagyis online tanulás bevezetése a Kompasz haladó emberi jogi képzésen) és minőségbiztosítási keretrendszer kidolgozása az emberi jogi neveléshez és a nemformális tanuláshoz;
• Képzési módszerek és segédanyagok biztosítása a sokszínűséggel, az emberi jogokkal és a részvétellel foglalkozó Te is más vagy – te sem vagy más! elnevezésű európai ifjúsági kampányhoz;
• Az Élő Könyvtár módszertanának terjesztése az interkulturális tanulás támogatására, valamint a sztereotípiák és az előítéletek visszaszorítására;
• Szakpolitikai és képzési keretek biztosítása az interkulturális párbeszéddel kapcsolatos tevékenységekhez.

A program fiatalok ezreit mozgatta meg Európa-szerte az Európai Ifjúsági Alapítvány emberi jogi nevelési mintaprojektjeinek támogatása révén.

2009-ben, az Európa Tanács megalakulásának 60. évfordulóján, az Élni, tanulni és cselekedni az emberi jogokért emberi jogi nevelési fórum alkalmából több mint 250 résztvevő jelent meg a helyszínt adó budapesti és strasbourgi európai ifjúsági központban.
A fórum résztvevői üzenetet fogalmaztak meg az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága részére. Felhívták a figyelmet arra, hogy milyen alapelvek és igények figyelembevételére lenne szükség az európai emberi jogi nevelés terén:

• megfelelő szintű terjesztés és multiplikátorhatás biztosítása országos és helyi projekteken és partnereken keresztül, valamint az európai, országos és helyi tevékenységi szintek közötti optimális kommunikáció kialakítása révén;
• összefogás a formális és nemformális oktatás-nevelés szereplői és az emberi jogi intézmények között, országos emberi jogi nevelési programok létrehozása érdekében;
• a civil szervezetek kapacitásainak fejlesztése, ezzel párhuzamosan a kormányzati ifjúsági partnerek fokozottabb bevonása;
• a nemzetek közötti együttműködések és hálózatok támogatása az emberi jogi nevelés terén;
• a fiatalokat érintő konkrét emberi jogi problémákra (pl. erőszak, kirekesztés) vonatkozó tudatosság elmélyítése;
• a társadalmi nemi perspektíva és az interkulturális dimenzió – mint az emberi méltóságban való egyenlőség előmozdításához szükséges elemek – beemelése az emberi jogi nevelésbe;
• az emberi jogi nevelés szoros összekapcsolása a fiatalok valós életével, az ifjúsági munka, az ifjúságpolitika és a nemformális tanulás realitásaival;
• a gyermekek és a fiatalok emberi jogi nevelése közötti elkerülhetetlen átfedések és a két terület egymást kiegészítő jellegének figyelembevétele;
• az emberi jogi nevelés emberi jogként való elismerése és emberi jog voltának tudatosítása széles körben;
• az emberi jogi aktivisták és nevelők szabadságának és biztonságának védelme;
• a kisebbségi témák, ezen belül a nemmel, etnikai hovatartozással, vallással és meggyőződéssel, fogyatékossággal és a szexuális irányultsággal kapcsolatos kérdések beemelése a tematikába;
• a fiatalok és gyermekek képzési folyamatokban való aktív részvételének, és a folyamat alakításába való bevonásának támogatása;
• a figyelem ráirányítása arra a felelősségre, amely az államokat és hatóságokat terheli az emberi jogi nevelés formális és nemformális oktatás-nevelés területén való előmozdítása és támogatása terén.

Fiatalok emberi jogi nevelése

Bár magától értetődőnek tűnhet, hogy a fiatalok számára fontos az emberi jogi nevelés, a valóság az, hogy az európai fiatalok többsége alig részesül ilyen jellegű oktatásban-képzésben. A Kompasz azért készült, hogy ezen lehessen változtatni.

A fiatalok emberi jogi nevelése egyformán hasznos a társadalom és maguk a fiatalok számára. A mai társadalomban a fiatalok egyre többször találkoznak társadalmi kirekesztéssel, vallási, etnikai és nemzeti különbségekkel, valamint a globalizáció hátrányaival (és persze előnyeivel). Az emberi jogi nevelés ilyen kérdésekkel foglalkozik, és segít a fiataloknak eligazodni a különböző világnézetek, attitűdök és értékrendek között, hogy tudjanak mit kezdeni a modern multikulturális társadalmakat jellemző ellentmondásokkal.

Az Eurobarometer 2008. márciusi, az európai állampolgárok környezettel kapcsolatos hozzáállásáról szóló különjelentése megállapítja, hogy az európaiak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a környezetvédelemnek, ugyanis 96%-uk tekinti nagyon fontosnak vagy meglehetősen fontosnak a kérdést. A fiatalok különösen szívesen fordítanak erőt és energiát az őket foglalkoztató kérdésekre. Példa erre a 2009. decemberi tüntetés Koppenhágában, ahol százezer fiatal követelt fellépést a klímaváltozás ellen. Emberi jogi nevelőként kötelességünk kiaknázni ezt az energiát.A fiatalok eszmék iránti fogékonyságát és tettrekészségét tükrözi az ő részvételükkel megvalósuló rengeteg program is – kezdve a kisebb, eseti alapon szerveződő klubprogramoktól vagy iskolai eseményektől egészen az Európa Tanács vagy az Európai Unió által lebonyolított nagyszabású nemzetközi programokig.

Például vannak olyan, az emberi jogok terén képzett európai fiatalok, akik részt vesznek a kisebbségi csoportok jogaival foglalkozó civil szervezet, a Minorities Rights Group országjelentéseinek összeállításában. Ezek a jelentések – amelyekre kormányzatok, civil szervezetek, újságírók és kutatók egyaránt támaszkodnak – tartalmaznak a kisebbségeket érintő témákra vonatkozó elemzéseket, továbbá az érintett közösségek véleményét, értékelését, valamint gyakorlati útmutatást és ajánlásokat a továbblépés lehetőségét illetően. Ilyen értelemben az emberi jogi nevelés az Emberi Jogok Európai Bírósága munkájának kiegészítéseként is felfogható, mert ugyanazt a világos üzenetet közvetíti: a jogsértés elfogadhatatlan. Az emberi jogi nevelés azonban ennél többet kínál: hozzájárul ahhoz is, hogy eleve ne is történjenek jogsértések, ezzel is támogatva a megelőző és szankcionáló mechanizmusok jobb, hatékonyabb működését. Hiszen ha az emberek már magukévá tették a tisztelet és egyenlőség értékeit, empátiával és felelősséggel állnak a világhoz, továbbá megtanultak együttműködni és kritikusan gondolkodni, akkor eleve kevésbé hajlamosak arra, hogy mások emberi jogait megsértsék.
A fiatalok egy része az emberi jogi képzési programokban képzőként is részt vesz; ők a támogatásukkal és tudásukkal jelentősen hozzájárulhatnak az országos és helyi szintű emberi jogi képzések tervezéséhez.

Az emberi jogok kultúrája felé

„Minden út Rómába vezet” – szokták mondani arra utalva, hogy számos különböző módja lehet egy cél elérésének. Ahogy a sok különböző út mind Rómába vezet, úgy az emberi jogi nevelés is sokféle úton-módon valósítható meg. Az emberi jogi nevelést ezért talán leginkább célja alapján érdemes meghatározni, ami nem más, mint olyan kultúra kialakítása, amelyben az emberik ismerik, értik, védik és tiszteletben tartják az emberi jogokat, vagy ahogy a fiatalok emberi jogi nevelésével foglalkozó Élni, tanulni és cselekedni az emberi jogokért fórum résztvevői fogalmaztak „olyan kultúra kialakítása, amelyben tanulunk az emberi jogokról, megéljük azokat és teszünk értük”.

Az emberi jogok kultúrája nem egyszerűen azt jelenti, hogy mindenki ismeri a jogait, hiszen az ismeret nem feltétlenül jár együtt a tisztelettel, márpedig a jogok tisztelete nélkül mindig is lesznek jogsértések. Hogyan definiálhatjuk tehát az emberi jogi kultúrát, és mi jellemzi annak tagjait? A Kompasz kézikönyv szerzői is elmélyedtek a fenti kérdések tanulmányozásában, és az alábbi (nem kimerítő) eredményre jutottak. Az emberi jogok kultúrájában az emberek:

• Ismerik és tisztelik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;
• Van önbecsülésük, és tisztelettel fordulnak mások felé; értékesnek tartják az emberi méltóságot;
• Attitűdjük és magatartásuk tükrözi azt a tiszteletet, amivel mások jogai iránt viseltetnek;
• A nemek közötti egyenlőség gyakorlatát követik minden téren;
• Tisztelik, értik és értékelik a kulturális sokszínűséget, különösen az eltérő nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi és egyéb kisebbségeket és közösségeket, és magatartásuk is ezt tükrözi;
• Jogaikkal élni tudó aktív állampolgárok;
• Támogatják a demokráciát, a társadalmi igazságosságot és harmóniát, a szolidaritást és barátságot az emberek és a népek között;
• Aktívan támogatják az olyan nemzetközi intézmények tevékenységeit, amelyek célja a béke kultúrájának létrehozása az egyetemes emberi jogi értékek, a népek közötti megértés, a tolerancia és az erőszakmentesség alapján.

Az egyes társadalmakban – azok eltérő társadalmi, gazdasági, történelmi és politikai tapasztalatai és viszonyai miatt – ezek az eszmények is különbözőképpen öltenek testet. Ebből következően az emberi jogi nevelési megközelítések is sokfélék lehetnek. Nyilvánvalóan abban is eltérhetnek a vélemények, hogy melyik a legjobb vagy legmegfelelőbb út az emberi jogok kultúrája felé. A különböző emberek, csoportok, közösségek és kultúrák más-más helyzetből indulnak, mások a gondjaik, prioritásaik. Az emberi jogi kultúrában az ilyen különbségek figyelembevétele és tiszteletben tartása magától értetődő.

Jegyzetek

¹ A szerkesztők kiemelései
² Committee of Ministers Recommendation CM/Rec(2010)7 on the Council of Europe Charter on Education for Democratic Citizenship and Human Rights Education [A Miniszteri Bizottság CM/Rec(2010)7 számú ajánlása az Európa Tanács demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről szóló chartájáról]
³ http://www.amnesty.org/en/human-rights-education
⁴ Betty A. Reardon: Educating for Human Dignity – Learning about rights and responsibilities, University of Pennsylvania Press, 1995
⁵ Human rights education is a priority – more concrete action is needed [Az emberi jogi nevelés prioritás – több konkrét intézkedésre van szükség], az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának állásfoglalása https://www.coe.int/en/web/commissioner/-/human-rights-education-is-a-priority-more-concrete-action-is-needed
⁶ A Miniszteri Bizottság határozata az Európa Tanács ifjúságpolitikájáról, CM/Res(2008)23., Az ENSZ Emberi Jogi Nevelési Világprogramjának cselekvési terve – első szakasz, Genf, 2006