A szegénység problémája szorosan összefügg az emberi jogok helyzetével. Az 1993-as Emberi Jogi Világkonferencián elfogadott Bécsi Nyilatkozat és Cselekvési Program kinyilvánította, hogy a mélyszegénység létezése és elterjedtsége lehetetlenné teszi az emberi jogok teljeskörű és tényleges gyakorlását, így annak azonnali enyhítése és végleges felszámolása továbbra is a nemzetközi közösség kiemelt célja kell legyen.

Szélsőségesen egyenlőtlen világban élünk. 2020-ban a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos csak az első félévben több mint 62 milliárd euróval gazdagodott, és volt olyan nap, amikor 24 óra leforgása alatt 11 milliárd euróval nőtt a vagyona ¹ Az összegek döbbenetes nagyságát jól szemlélteti az, ha megvizsgáljuk két ország éves bruttó hazai termékét: 2019-ben a 37 milliós népességű Afganisztán GDP-je 16 milliárd, a 12 milliós Ruandáé 10 milliárd euró volt.² Egy olyan világban élünk tehát, ahol egy milliárdos akár egyetlen nap alatt is szert tehet akkora profitra, amely meghaladja egyes országok teljes éves nemzeti jövedelmét. Az elképesztő mértékű egyenlőtlenség és szegénység azonban nemcsak a fejlődő régiókat sújtja, hanem a gazdag országokban is előfordul. Európában is mindmáig sok hajléktalan ember kényszerül az utcán aludni, lakbérrel elmaradt családokat lakoltatnak ki, gyermekek éheznek, idős emberek nem tudnak télen befűteni, mert nincs rá pénzük. Fontos azonban felismerni, hogy a szegénység nem egy elháríthatatlan sorscsapás, hanem a társadalmi igazságossággal és az emberi jogokkal összefüggő, rendszerszinten újratermelt probléma.

A szegénység meghatározása és mérése

A szegénységnek többféle definíciója is létezik, és az adott definíciótól függően többféle módon is mérhető. Az egyes meghatározások és mérési módszerek különbözősége nemcsak az egymástól eltérő statisztikai adatgyűjtési és elemzési módszerek alkalmazásában mutatkozik meg, hanem más-más megközelítéseket takar, és eltérő következtetésekhez vezet a szegénység elleni küzdelemhez javasolt megoldások tekintetében. A szegénység meghatározásában és vizsgálatában általában különbséget teszünk az abszolút és a relatív szegénység között. Mindkét esetben meghatározásra kerül egy bizonyos szegénységi küszöb: azt tekintjük szegénységben élő embernek, aki az alatt a szint alatt él.

Abszolút szegénység

Az abszolút szegénységről (más szóval mélyszegénységről) akkor beszélünk, ha nem áll rendelkezésre elegendő erőforrás a létfenntartáshoz szükséges alapvető javak (például ivóvíz, élelmiszer, higiéniai feltételek) biztosításához. A szegénységi küszöböt jellemzően a jövedelem alapján számoljuk ki. Egy személyt vagy családot akkor tekintünk szegénynek, ha jövedelme nem éri el a megfelelő életszínvonal biztosításához szükséges minimális szintet.

A Világbank jelenleg a napi 1,90 dollár (kb. 1,60 euró) alatti jövedelmet tekinti az abszolút szegénység határértékének.⁴ Becslésük szerint 2017-ben 689 millió ember (az emberiség 9,2 százaléka) élt mélyszegénységben. A Világbank adatai köszönnek vissza többnyire a médiában is, és főként ezek alapján dolgoznak a kormányok és a civil szervezetek is. A Világbank méréseinek módszertanát azonban – melyek alapján a bank szerint az abszolút szegénység az 1980-as évek óta folyamatosan csökken – számos kutató bírálta már: szerintük a bank alulbecsüli a mélyszegénység globális mértékét.⁵

La Via Campesina: parasztmozgalom a súlyosbodó szegénység ellen

2010 májusában a Via Campesina szervezet Európa és Latin-Amerika különböző országaiból érkezett képviselői – más tüntetőkkel együtt – utcára vonultak Madridban, és követelték az Európai Unió és a latin-amerikai országok közötti szabadkereskedelmi tárgyalások beszüntetését. Az aktivisták szerint az ilyen jellegű szabadkereskedelmi megállapodások csak a nagy transznacionális cégek érdekét szolgálják, és tovább mélyítik a szegénységet. A Via Campesina bírálta a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet neoliberális gazdaságpolitikáját; álláspontja szerint csak az emberi jogi alapokon nyugvó megközelítéssel lehet leküzdeni az éhezés, a szegénység és a klímaváltozás problémáját.

Relatív szegénység

Szegénység alatt Európán belül általában a relatív szegénységet értjük. Ez azt jelenti, hogy azok az egyének vagy háztartások tekintendők szegénynek, amelyek jövedelme és anyagi forrásai elmaradnak az adott társadalmi környezetben elfogadottnak, megfelelőnek tekintett szinttől. A szegénységben élő emberek gyakran kiszorulnak a mások számára természetes gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységekből. Az alapjogaik is sérülhetnek.⁶Az, hogy Európában a szegénység kapcsán a relatív szegénységre és az arra vonatkozóan megállapított szegénységi küszöbértékekre szokás hivatkozni, nem jelenti azt, hogy az európai országokban ne lennének abszolút szegénységben élő emberek.

A szegénység gyakran magával hozza az alábbiakat:

- elszigetelődés a családtól és a barátoktól;
- feeling powerless and excluded with little control over the decisions that affect your day-to-day life
- tehetetlenség- és kirekesztettség-érzet; kevés befolyás az ember mindennapos életét meghatározó döntésekre;
- ismerethiány a rendelkezésre álló támogatási formákkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban;
- nehézségek az alapvető szükségletek kielégítése terén (például megfelelő lakhatás, egészségügyi szolgáltatások, iskolai és élethosszig tartó tanulási lehetőségek);
- a közműdíjak (víz, fűtés, villany) kifizetéséhez, az egészséges ételek és új ruhák vásárlásához, a tömegközlekedés igénybevételéhez szükséges anyagi források hiánya;- being unable to afford to buy medicines or visit the dentist
- a gyógyszervásárláshoz és a fogorvosi ellátás igénybevételéhez szükséges anyagi források hiánya;
- kizsákmányolás, törvénytelen helyzetekbe kényszerülés;
- rasszizmus és hátrányos megkülönböztetés;
- a szokásos társasági és szabadidős tevékenységekben való részvétel (például beülni valahova egy italra, moziba vagy meccsre járni, barátokat meglátogatni, a családtagoknak születésnapi ajándékot vásárolni) lehetőségének hiánya.

Az Európai Szegénységellenes Hálózat (EAPN) honlapja alapján http://www.eapn.eu

Emberi fejlettség – a szegénység újfajta megközelítése

z 1980-as évek uralkodó nézetét, mely a szegénységet az alacsony jövedelemmel azonosította, a szegénység visszaszorításának kulcsát pedig a gazdasági növekedésben látta, számos szakértő kritikával illette: szerintük a szegénységtől való szabadulás jóval többet jelent az anyagi javak elérhetővé válásánál. Megszületett a szegénység csökkentésének új megközelítése, és vele a fejlettség szintjének mérésére szolgáló új módszer is. Az emberi fejlettségi index a különböző országokban az életminőséget befolyásoló számos tényezőt (például a várható élettartamot, az írni-olvasni tudást, az oktatáshoz való hozzáférést, az életszínvonalat, a nemek közötti egyenlőséget és a gyermekjólétet) alapul vevő összehasonlító mérőeszköz. Az emberi fejlettségi indexet az ENSZ Fejlesztési Programja megbízásából évente megjelenő emberi fejlődési jelentések közlik.

Az emberi jogok és a szegénység

A szegénység egyaránt lehet oka és következménye az emberi jogok megsértésének. Tehát nemcsak az igaz, hogy az ember jogok sérülése szegénységhez vezethet, hanem az is, hogy a szegénység növeli az emberi jogi jogsértések kockázatát. Az államoknak jogi kötelezettségei vannak a szegénységben élőkkel szemben. Ezek a kötelezettségek az emberek társadalmi, gazdasági, kulturális, polgári és politikai jogain alapulnak. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében az államnak „mind saját erejéből, mind pedig a nemzetközi segítségnyújtás és együttműködés útján” biztosítania kell ezen jogok összességének gyakorlását.⁷ Ez azt jelenti, hogy a szegénység megszüntetése nem csupán az egyes országok kötelessége, hanem nemzetközi felelősség is, amelyhez a fejlett és más, „segítségnyújtásra képes” országok kötelesek hozzájárulni. A szegénység felszámolásában való részvétel tehát a gazdag országok részéről nem könyörület vagy jóindulat kérdése, hanem emberi jogi kötelezettség.

„Követeljük meg a méltóságot” kampány

Az Amnesty International 2009-ben indította el a „Követeljük meg a méltóságot” (Demand Dignity Campaign) című kampányát. A legalább hatéves időszakra tervezett kampány arra buzdított, hogy az emberek vonják felelősségre a saját országukban és nemzetközi szinten is mindazokat, akiket felelősség terhel a szegénységet mélyítő és embereket a nélkülözés fogságában tartó emberi jogi jogsértésekért. A kampány keretében workshopok, koncertek, fotókiállítások, konferenciák, petíciók és még sok más nemzetközi és helyi program megvalósult.
A kampányról és más cselekvési lehetőségekről a www.amnesty.org weboldalon vagy az Amnesty International helyi szervezetének honlapján lehet információkat találni.

Kérdés: Ön szerint felelősségre kellene-e vonni a fejlett országokat, ha nem segítik a szegénység elleni küzdelmet?

A szegénység visszaszorítása terén kulcsszerepet játszó emberi jogok

Mivel az emberi jogok oszthatatlanok, kölcsönösen összefüggnek és kapcsolódnak egymáshoz, a szegénység felszámolása szempontjából az összes emberi jog lényeges. Bizonyos jogokat azonban különösen fontosnak tekinthetünk ebben a vonatkozásban. Az ENSZ A szegénységcsökkentési stratégiák emberi jogi megközelítése című iránymutatás-tervezete⁸ szerint a következő emberi jogokra célszerű összpontosítani a szegénység csökkentésére irányuló szakpolitikák kialakítása során:

Az egészséghez való jog. A rossz egészség egyaránt lehet a szegénység oka és következménye. Ronthatja a gyermekek iskolai teljesítményét és a felnőttek munkahelyi hatékonyságát, munkanélküliséghez vezethet, és ronthatja a társadalmi és kulturális életben való részvétel esélyeit ­– ezáltal szegénységbe taszíthatja az érintetteket. Másfelől a szegénység következtében alultápláltság alakulhat ki, nő az egészségtelen környezeti ártalmaknak való kitettség, miközben csökken az egészségügyi ellátáshoz hozzáférés, mindezek miatt romolhat az egészségi állapot.

Az oktatáshoz való jog. Az oktatás a szegénység csökkentésének egyik legjobb hosszú távú eszköze. Az oktatás segítségével a rossz gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek és felnőttek szert tehetnek azokra a készségekre, amiknek segítségével kitörhetnek a szegénységből.pdf

Utcai könyvtárak

Az ATD Fourth World (ATD Negyedik Világ) elnevezésű szervezet 2007-ben utcai könyvtárat létesített a lengyel fővárosban. A közösségszervezők minden héten elmentek egy csecsen menekülteket befogadó varsói központba, ahol mintegy 350 család élt, várva a döntést, hogy maradhatnak-e Lengyelországban, vagy vissza kell térniük Csecsenföldre. Mivel a gyerekek egy része nem járt iskolába, a szervezet úgy döntött, utcai könyvtárat nyit a környéken. Bár ez a projekt lezárult, de a szervezet ma is több országban működtet hasonló utcai könyvtárakat.
A projektről további részletek olvashatók itt:www.atd-fourthworld.org

A tisztességes munkához való jog. Az elégtelen és bizonytalan megélhetés szegénységet jelent. A korlátozott munkalehetőségek miatt a szegénységben élő emberek sokszor kénytelenek elvállalni alkalmi, rosszul fizetett, be nem jelentett, veszélyes és egészségtelen körülmények között végzendő munkákat. Kiszolgáltatottabbak a rossz munkáltatói bánásmóddal és zaklatással szemben, és kevesebb lehetőségük van a jogorvoslatra, mint másoknak. Sokan szorulnak bele a veszélyes és illegális munkák (például prostitúció, gyermekmunka, csicskáztatás, adósrabszolgaság és a modernkori rabszolgaság más formái) csapdájába.

Kérdés: Elegendő-e a minimálbér az Ön hazájában a méltóságteljes élethez szükséges körülmények megteremtéséhez?

A megfelelő élelemhez való jog. A szegénység éhezéshez és alultápláltsághoz vezethet, ami rontja a gyerekek és a felnőttek koncentrálási képességét az iskolában, illetve a munkahelyen. A tápláló és egészséges élelem hiányának fizikai és szellemi következményei így további elszegényedéshez vezethetnek.

Ételt mentünk, hogy életet mentsünk

A fejlett országok sem mentesek az éhezés és alultápláltság problémájától. 2019-ben 92,4 millió embert fenyegetett a szegénység az Európai Unióban.¹⁰Az éhezéssel és élelmiszer-pazarlással szembeni kezdeményezések egyike az Élelmiszerbankok Európai Szövetsége (FEBA), amely Európa 24 országának 430 élelmiszerbankját egyesíti. 2019-ben az európai élelmiszerbankok – más szervezetekkel és szociális intézményekkel együttműködve – 768,000 tonna élelmiszert gyűjtöttek be, és ebből 9,5 millió rászorulót támogattak.¹¹ Az élelmiszerbankok összekapcsolják az élelmiszerszegénység, a kirekesztés és a pazarlás elleni küzdelmet, és a szolidaritás gyakorlására hívják fel az embereket.
A FEBA munkatársai valamennyien önkéntesek, akik korábban az üzleti életben, közalkalmazottként vagy egyéb szervezeteknél dolgoztak. A lakóhelyünkhöz legközelebb eső élelmiszerbank elérhetőségét megtaláljuk itt: www.eurofoodbank.eu ¹²

Kérdés: Az Ön közösségében vagy környezetében vannak olyan emberek, akik nem mindig engedhetik meg maguknak a napi háromszori étkezést?

A megfelelő lakáshoz való jog. A megfelelő lakáshoz való jog, amely mindenkit megillet, azt jelenti, hogy jogunk van a biztonságos és nyugodt otthonhoz, hogy abban békében és méltósággal élhessünk. A szegénységben élő emberek többsége hátrányos helyzetű térségekben, elégtelen lakhatási körülmények között él, vagy egyenesen hajléktalan. Lakásviszonyaikat gyakran a túlzsúfoltság, a szennyezett és zajos környezet jellemzi, sokuknak jelent problémát az ivóvízhez való hozzáférés, illetve a megfelelő higiéniai feltételek vagy a fűtés hiánya. A szegénységben élő emberek gyakran nehezen megközelíthető és veszélyes helyeken laknak, melyeket mások messze elkerülnek. A rossz lakhatási körülmények és a hajléktalanság a szegénység eredménye, másrészt könnyen hozzájárulhat a gazdasági kiszolgáltatottság és a társadalmi kirekesztettség súlyosbodásához.

A hajléktalanság kriminalizálása

2011-ben a magyar országgyűlés megszavazta azt a törvényt, amely alapján letartóztatható az a személy, akit fél éven belül kétszer „tetten érnek”, hogy köztéren alszik.  A magyar belügyminiszter egy interjúban azt mondta, hogy „a közterületeket megtisztítjuk a koldusoktól és az ország hangulatát rontó személyektől.”¹⁴Az életvitelszerű közterületi tartózkodást szabálysértéssé nyilvánító törvényt annak ellenére fogadta el a Parlament, hogy Magyarország sok településén nem kapnak megfelelő ellátást az otthonnal nem rendelkező lakosok. A döntést azóta az Alkotmánybíróság felülbírálta, és bár nem találta alkotmányellenesnek, 2019-ben úgy határozott, hogy a büntetésre csak akkor kerülhet sor, ha bizonyítható, hogy a hajléktalan személynek rendelkezésére állt volna elhelyezés valamilyen intézményben.¹⁵

Kérdés: Hogyan kezelik a hajléktalanság kérdését az Ön környezetében?

A személyes biztonsághoz való jog. A szegények biztonságát általában többféle veszély is fenyegeti. A pénzügyi, gazdasági és társadalmi biztonság hiányán felül gyakran éri őket életveszélyes fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, diszkrimináció vagy fizikai erőszak, állami és nem állami szereplők részéről egyaránt. Lakókörnyezetükben általában gyakoribb a bűnözés, és a bűnüldöző szervek is kevesebb védelmet biztosítanak számukra.

A szégyen nélküli nyilvános megjelenéshez való jog. A szégyen nélküli nyilvános (például a köztérben és a közéletben) megjelenéshez való jog több más emberi jogból – ezen belül a magánélethez, a megfelelő ruházathoz, a kulturális életben való részvételhez és a méltóságteljes élethez fűződő jogból – ered. A szegénységben élő emberek gyakran tapasztalnak kirekesztést, a társadalom peremére szorulnak. Aki szegénységben él, annak sérülhet az önbecsülése, és eleshet attól, hogy szégyen nélkül jelenhessen meg a nyilvános terekben, valamint hogy aktívan részt vehessen a társasági, társadalmi és kulturális életben.

Egy bank, amely csak a szegényeknek hitelez

2006-ban Muhámmád Junusz és a Grámin Bank kapta a Nobel-békedíjat „az alulról építkező gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében tett erőfeszítéseikért”.
Junusz 1976-ban alapította meg Bangladesben a Grámin Bankot, amelynek ügyfelei kizárólag szegények, többségük nő. A Bank hosszú távú mikrohiteleket nyújt akár biztosíték nélkül is. Célja, hogy pénzügyi szolgáltatásai segítségével a szegények méltóságteljes megélhetéshez jussanak, és taníttathassák a gyermekeiket. Még az utcai koldusok is kaphatnak kisebb kamatmentes kölcsönöket.

Az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés joga. A szegénységben élő emberek különösen kiszolgáltatottak az igazságszolgáltatás terén előforduló hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Gyakran azért nem tudnak bíróság előtt érvényt szerezni a jogaiknak, mert nincs elég pénzük ahhoz, hogy ügyvédet fogadjanak. Még ott is, ahol létezik ingyenes jogsegély, akadályt jelenthet, hogy sokan egyszerűen nem rendelkeznek elég ismerettel és önbizalommal ahhoz, hogy a bírósághoz forduljanak. Ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy a szegénységben élő embereket másokhoz képest gyakrabban vádolják meg bűncselekményekkel, és esetükben valószínűbb, hogy nem tartják tiszteletben az ártatlanság vélelmét.

Kérdés: Mit gondol, a hazai bíróságok ugyanúgy védik a szegényebb és a gazdagabb emberek jogait? Ha nem, Ön szerint miként lehetne mindenki számára egyenlő védelmét biztosítani?

Politikai jogok és szabadságok. A hátrányos megkülönböztetésből fakadóan a szegénységben élő emberek gyakran alultájékozottak, és nem rendelkeznek azokkal a lehetőségekkel és készségekkel, amelyek a politikai döntéshozatalban való aktív részvételhez szükségesek. A politikai szervezetekből és testületekből kiszorulnak, vagy csak nagyon alacsony arányban vannak jelen. A szegénységben élő emberek politikai jogainak és szabadságainak biztosítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy megelőzhessük, illetve megszüntethessük a marginalizációt, a társadalmi kirekesztést és magát a szegénységet.

Kérdés: Hogyan tükröződnek a szegények érdekei a helyi közösség döntéshozatalában?

A fejlődéshez való emberi jog

Az ENSZ Közgyűlésének 1986-os, a Fejlődéshez való jogról szóló nyilatkozata ¹⁹volt az első, kifejezetten ezzel a joggal foglalkozó nemzetközi jogi dokumentum. A Nyilatkozat emberi jogi alapon közelíti meg a fejlődéssel és a szegénység felszámolásával kapcsolatos kérdéseket. Az ENSZ fejlődéshez való jogért felelős független szakértője, Dr. Arjun Sengupta úgy fogalmazott, hogy a szegénység felszámolása létfontosságú eleme a fejlődéshez való emberi jog előmozdításának és érvényesülésének; javítani kell a szegények hozzáférését az egészségi ellátáshoz, az oktatáshoz, a lakhatáshoz és a megfelelő élelemhez, hogy nagyobb esélyük legyen a szegénységből való kiemelkedésre.
Sengupta hozzátette, hogy a fejlődéshez való jogot – a gazdasági növekedéssel együtt – más jogok, például az élelemhez, az egészséghez, az oktatáshoz, a lakhatáshoz való jogok és más gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári és politikai jogok megnyilvánulásának tekinthetjük. A fejlődéshez való jog csak akkor érvényesülhet, ha minden kapcsolódó emberi jog terén javulás történik, vagy ha legalább egynél tapasztalható javulás, miközben egyet sem ér sérelem. Ha egyes jogok esetében javulás, míg másoknál rosszabbodás tapasztalható, akkor nem mondhatjuk, hogy előrelépés történt a fejlődéshez való jogok érvényesülése tekintetében.²⁰

A fejlődéshez való jog

„A fejlődéshez való jog elidegeníthetetlen emberi jog, amely alapján minden ember jogosult olyan gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai fejlődésben való részvételre, az ahhoz való hozzájárulásra és annak élvezetére, amely fejlődésben teljes egészében biztosítható minden emberi jog és alapvető szabadság érvényesülése.”
Nyilatkozat a fejlődéshez való jogról, 1. cikk 1. bekezdés²¹

A szegénység, a Millenniumi Fejlesztési Célok és a
Fenntartható Fejlődési Célok

Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célokkal foglalkozó 2015-ös zárójelentése beszámol a szegénység helyzetéről is. Eszerint:

A mélyszegénység jelentősen visszaszorult az elmúlt két évtizedben. 1990-ben a fejlődő világ lakosságának közel fele élt napi 1,25 dollárnál alacsonyabb összegből, 2015-re azonban 14 százalékra csökkent ez az arány.

• A mélyszegénységben élők száma világszinten több mint 50%-kal csökkent, 1990 és 2015 között 1,9 milliárdról 836 millióra. A legnagyobb előrelépésre a 2000-es évtől kezdve került sor.
• 1991 és 2015 között csaknem megháromszorozódott azoknak a száma, akik a dolgozó középosztályt alkotják (ők napi 4 dollárnál többől gazdálkodhatnak). Ez a csoport ma már a fejlődő régiók munkaerő-állományának felét teszi ki, szemben az 1991-ben mért 18%-kal.
• A fejlődő régiókban az alultáplált emberek aránya közel felére csökkent 1990 óta (az 1990-1992-es 23,3%-ról 2014-2016-ban 12,9%-ra).

Nyilvánvaló azonban, hogy továbbra is sok a teendő. Az ENSZ Közgyűlése ezért 2015. szeptember 25-én elfogadta a 2030-ig tartó fejlesztési tervet, amelynek címe: Világunk átalakítása: Fenntartható fejlődési keretrendszer 2030. ²²(Az összes fenntartható fejlődési cél összefoglalása megtalálható a Mennyi az annyi? című gyakorlatnál a További információk részben.)

Az 1-es számú fenntartható fejlődési cél „A szegénység valamennyi formájának megszüntetése világszerte 2030-ra”. Ezen belül öt részcélt határoztak meg:

• 1.1. 2030-ra mindenhol felszámoljuk a mélyszegénységet, ez jelenleg a napi 1,25 dollárnál kevesebből való megélhetést jelenti.²³
• 1.2. 2030-ra legalább felére csökkentjük az egyes – országonként változó – definíciók szerint szegénységben élő férfiak, nők és gyermekek arányát.
• 1.3. A nemzetek sajátosságait is figyelembe vevő szociális biztonsági rendszereket és intézkedéseket valósítunk meg, a szociális védelmi minimumot is beleértve, és 2030-ra elérjük, hogy ez a szegények és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok jelentős részét lefedje.
• 1.4. 2030-ra biztosítjuk, hogy minden férfi és nő – különös tekintettel a szegény és a sérülékeny csoportokra – egyenlő jogokkal rendelkezzen a gazdasági erőforrásokhoz, az alapvető szolgáltatásokhoz, a föld és más vagyon feletti tulajdon és használat jogához, az örökléshez, a természeti erőforrásokhoz, a megfelelő új technológiához és pénzügyi szolgáltatásokhoz, a mikrofinanszírozást is beleértve.
• 1.5. 2030-ig a szegény és kiszolgáltatott helyzetben levő csoportok ellenállóképességét javítjuk, és csökkentjük az éghajlattal összefüggő szélsőséges eseményekkel, valamint egyéb gazdasági, társadalmi válságokkal és környezeti katasztrófákkal összefüggő kitettségüket és kiszolgáltatottságukat.

Egyre szélesebb körben felismerik, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a fenntartható fejlődés szükséges feltétele. A Millenniumi Fejlesztési Célokban ugyan megjelentek egyes gazdasági és szociális jogok, de figyelmen kívül maradtak más, nem kevésbé lényeges emberi jogi vonzatok. Ezzel szemben az új, nagyszabású globális keretrendszerben, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó Fenntartható Fejlődési Célokban egyértelműen tükröződnek az emberi jogi alapelvek és követelmények. A nemzetközi emberi jogi szabályokra támaszkodó keretrendszer fontos lehetőséget kínál arra, hogy még közelebb kerüljünk ahhoz a célkitűzéshez, hogy az emberi jogok mindenhol és minden ember számára – minden hátrányos megkülönböztetéstől mentesen – érvényesüljenek.

Az alábbiakban összefoglaljuk, hogyan kapcsolódik az 1-es számú Fenntartható Fejlődési Cél (a szegénység felszámolása) a nemzetközi emberi jogi dokumentumokhoz:

• A megfelelő életszínvonalhoz való jog [EJENY[²⁴ 25. cikk; ICESCR ²⁵11. cikk; CRC ²⁶ 27. cikk]
• A szociális biztonsághoz való jog [EJENY 22. cikk; ICESCR 9. cikk; CRPD ²⁷28. cikk; CRC 26. cikk]
• A nők egyenlő jogai a gazdasági életben [CEDAW ²⁸ 11, 13. és 14. (2) (g), 15. (2), 16. (1) cikk]
    (http://www.ohchr.org) 

Az összefüggésekre vonatkozó további információk a Dán Emberi Jogi Intézet által készített Emberi jogi útmutató a fenntartható fejlesztési célokhoz című tájékoztató anyagban találhatók.²⁹ Az Útmutató ismerteti a 17 cél és 169 részcél emberi jogi kapcsolódási pontjait, valamint elemzi a globális mutatók megfelelőségét. Segítséget nyújt abban, hogy az emberi jogokra építve dolgozzunk a Fenntartható Fejlődési Célok előmozdításán, illetve ezekre támaszkodva haladjunk előre az emberi jogok megvalósításának útján.

A fiatalok és a szegénység

Számos ország kutatási adatai igazolják, hogy a szegénységben felnövő fiatalok általában kiszolgáltatottabbak: gyakrabban előfordul körükben a rossz egészségi állapot, a tanulási és magatartási nehézségek, a gyenge iskolai teljesítmény, a korai szülővé válás, a készségek és az ambíciók korlátozottsága, az alacsony munkajövedelem, a munkanélküliség és a szociális juttatásoktól való függés. A szegénység közvetlenül hozzájárul emberi jogaik csorbulásához, például az oktatáshoz, az egyesüléshez, a pihenéshez és szabadidőhöz, a közösségben való részvételhez való jogaik, valamint más, polgári és politikai jogaik sérüléséhez.

Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat szerint 2019-ben a 18 év alattiak 22,5%-át ³⁰ fenyegette szegénység az Unióban. Ez azt jelenti, hogy közel minden negyedik-ötödik fiatal az országos mediánjövedelem 60%-ánál alacsonyabb jövedelmű háztartásban élt.

2010-ben az Európai Ifjúsági Fórum fiatalokról és a szegénységről szóló szakpolitikai dokumentuma ³¹megállapította, hogy az ifjúkori szegénység egyik fő oka Európában az önálló felnőtt életre való áttérés akadályozottsága, és a szüleiktől elköltözött fiatalok körében gyakoribb a szegénység. A szüleikkel egy háztartásban maradók és a gyermektelen párok estében alacsonyabb a szegénység kockázata, mint az egyedül élőknél és a gyermeküket egyedül nevelő szülőknél. Az Eurobarometer 15-30 évesek körében végzett felmérése szerint a fiatal felnőttek többsége pénzügyi okokkal magyarázza azt, hogy a manapság később költöznek el otthonról.³²

ENTER! – Szociális jogokhoz való hozzáférés minden fiatalnak

Az Európa Tanács ifjúsági szektora 2009-ben indította az „Enter!” projektet a fiatalok szociális jogokhoz való hozzáférésének előmozdítására.³³ A kezdeményezés keretében 33 ifjúsági vezető és ifjúságsegítő vett részt hosszú távú képzésben. Ennek során arról tanultak, hogy miként tudják elősegíteni a hátrányos térségekben élő fiatalok szociális jogainak érvényesülését. A képzés résztvevői a saját közösségükben élő fiataloknak szóló projekteket dolgoztak ki, többek között a kapacitásfejlesztés érdekében, illetve az iskolai diszkrimináció, a gettósodás és az erőszak ellen.
További információk:  www.coe.int/enter

Kérdés: Mit tehetünk mi magunk a szegénység csökkentéséért közvetlen környezetükben?

Az Európa Tanács intézkedései a szegénység csökkentésére

Az Európa Tanács a társadalmi összetartás erősítésével, továbbá a társadalmi kirekesztés megelőzésével és visszaszorításával küzd a szegénység ellen. A polgári és politikai jogokat rögzítő Emberi Jogok Európai Egyezményét ³⁴ kiegészíti a szociális és gazdasági jogokat biztosító (1961-ben elfogadott és 1996-ban módosított) Európai Szociális Karta ³⁵. Ez utóbbi 30. cikke szerint „Mindenkinek joga van a védelemre a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben”.

A lakhatáshoz való jog megsértése

A Nemzeti Hajléktalanellátó Szervezetek Európai Szövetsége ³⁶2006-ban panaszt tett Franciaországgal szemben (39/2006. sz. kollektív panasz) arra hivatkozva, hogy Franciaország megsértette a lakhatás mindenkit megillető jogát, különösen a legkiszolgáltatottabb emberek tekintetében. A Szociális Jogok Európai Bizottsága elmarasztalta Franciaországot az Európai Szociális Karta 31. cikke, vagyis a lakhatáshoz való jog megsértéséért.
A Bizottság a döntésében ³⁷hatrendbeli jogsértést állapított meg, kijelentette, hogy Franciaország hiányosan valósította meg a már meglévő intézkedéseket az elégtelen lakáskörülmények, a kilakoltatások megelőzése, a hajléktalanság csökkentése, a leginkább rászorulóknak biztosítandó szociális lakhatás biztosítása, a szociális lakások elosztása, valamint a travellerekkel (egy nomád életmódot folytató népcsoport) szembeni diszkrimináció tekintetében.³⁸

2011-ben Luca Volontè, a Szegénység elleni küzdelem című jelentés szerzője arról tájékoztatta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését, hogy az elmúlt időszakban fokozódott a szegénység és a társadalmi kirekesztettség az Európa Tanács tagállamaiban, és ez egyre inkább akadályozza az emberi jogok gyakorlását, valamint veszélyezteti az európai országok társadalmi összetartását. Felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a szegénység csak úgy csökkenthető, ha támogatjuk a szegények érdekérvényesítő képességét.³⁹ Volontè jelentése alapján a Közgyűlés határozatot fogadott el, amelyben felszólítja a tagállamokat, hogy „tegyék lehetővé a szegénységben élőknek, hogy hallassák a hangjukat, valamint a döntéshozás és a közéleti részvétel új formáinak kidolgozásával biztosítsák azt, hogy a szegénységben élő személyek és közösségek közösen és eredményesen tudjanak fellépni, valamint mozdítsák elő a mindenkire kiterjedő társadalmi befogadást...”.⁴⁰ Az Európa Tanács legfőbb ifjúságpolitikai dokumentuma, az Agenda 2020 ⁴¹ hangsúlyozza az oktatáshoz, a munkához, a tisztességes lakáskörülményekhez, a kulturális, sportolási és alkotó-tevékenységekhez való hozzáférés, valamint a generációk közötti párbeszéd és szolidaritás fontosságát, mert ezek a társadalmi befogadás és bevonás legfőbb eszközei.

Jegyzetek

1.  https://www.theguardian.com/technology/2020/jul/21/jeff-bezos-the-worlds-richest-man-added-10bn-to-his-fortune-in-just-one-day

2.  https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?locations=AF-RW

3.  A szegénység és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, E/C.12/2001/10., 2001 https://digitallibrary.un.org/record/442869

4. https://www.worldbank.org/en/topic/measuringpoverty Ezt az összeget az ún. „vásárlóerő-paritás” alapján határozzák meg, ami azt jelenti, hogy a helyi pénznemben kifejezett mekkora összegért kapunk ugyanannyi árut, mint amennyit 1,90 dollárért vásárolhatunk meg az USA-ban.

5. Ld. Pl. Reddy Sanjay G. & Pogge Thomas W., 2005, How Not to Count the Poor (Hogyan ne számoljuk a szegényeket), Colombia University, 6.2.3 verzió, október 29. http://pdf.wri.org/ref/reddy_03_how_not_to.pdf

6. Az Európai Bizottság szegénység-definíciója alapján, amely a 2004-es Társadalmi beilleszkedési közös jelentésben jelent meg.

7. 1976. évi 9. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600009.tvr

8. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága, A szegénység csökkentésére irányuló stratégiák emberi jogi megközelítése – iránymutatástervezete alapján készült: https://www.refworld.org/pdfid/3f8298544.pdf . A végleges anyag elérhető: Principles and Guidelines for a Human Rights Approach to Poverty Reduction Strategies [A szegénység csökkentésére irányuló stratégiák emberi jogi megközelítésére vonatkozó elvek és iránymutatások], HR/PUB/06/12 https://www.ohchr.org/Documents/Publications/PovertyStrategiesen.pdf

9. Narayan Deepa et al., Crying Out for Change, Voices of the Poor Volume II (Változásért kiáltva: megszólalnak a szegények, II. kötet), 2000, Világbank, p 34; https://openknowledge.worldbank.org/handle/10986/13848

10. Az Eurostat adatai alapján: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Living_conditions_in_Europe_-_poverty_and_social_exclusion

11. https://lp.eurofoodbank.org/wp-content/uploads/2020/06/About_FEBA_leaflet_2206.pdf

12. Magyar Élelmiszerbank Egyesület: https://www.elelmiszerbank.hu/hu/hirek/hireink.html

13. Knight Lindsay (szerk.) World Disasters Report (Katasztrófák világszerte), 2011, Vöröskereszt és Vörös Félhold Szervezetek Nemzetközi Szövetsége https://www.ifrc.org/en/publications-and-reports/world-disasters-report/wdr2011/

14. https://2010-2014.kormany.hu/hu/belugyminiszterium/a-miniszter/beszedek-publikaciok-interjuk/interju-pinter-sandorral-a-magyar-hirlapban-2010-julius-29

15. https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/az-eletvitelszeru-kozteruleten-tartozkodas-tilalma-nem-alaptorveny-ellenes-az-allamnak-ugyanakkor-a-szankcio-alkalmazasakor-fokozott-korultekintessel-kell-eljarnia

16. Crying Out for Change, ld. fent, 236. o.

17. Crying Out for Change, ld. fent, 152. o.

18. Can Anyone Hear Us? (Hall bennünket valaki?), ld. fent, 6. o.

19. https://www.ohchr.org/en/professionalinterest/pages/righttodevelopment.aspx

20. Sengupta Arjun, The Right to Development, Report of the Independent Expert on the Right to Development [A fejlődéshez való jog, A független szakértő jelentése a fejlődéshez való jogról] https://ap.ohchr.org/documents/E/CHR/report/ECN42000WG18CRP1.pdf

21. https://www.ohchr.org/en/professionalinterest/pages/righttodevelopment.aspx magyarul itt elérhető : https://www.refworld.org/cgi-bin/texis/vtx/rwmain/opendocpdf.pdf?reldoc=y&docid=4ca57a5a2

22. http://ffcelok.hu/celok/a-szegenyseg-felszamolasa, https://www.ksh.hu/sdg https://ensz.kormany.hu/download/7/06/22000/Vil%C3%A1gunk%20%C3%A1talak%C3%ADt%C3%A1sa%20Fenntarthat%C3%B3%20Fejl%C5%91d%C3%A9si%20Keretrendszer%202030.pdf

23. Még 2015-ben a Világbank az abszolút szegénység küszöbértékét az infláció miatt a korábbi 1,25-ről 1,90 dollárra emelte.

24. https://www.ohchr.org/EN/UDHR/Documents/UDHR_Translations/hng.pdf

25. 1976. évi 9. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600009.tvr

26. 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100064.tv

27. 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről   https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0700092.tv

28. 2001. évi LX. törvény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-án, New Yorkban elfogadott Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0100060.TV&searchUrl=/gyorskereso%3Fpagenum%3D6

29.  elérhető itt: www.humanrights.dk/human-rights-guide-sdgs

30. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Children_at_risk_of_poverty_or_social_exclusion

31. A fiatalok és a szegénység szakpolitikai dokumentum, Európai Ifjúsági Fórum, 2010 www.youthforum.org/sites/default/files/publication-pdfs/0523_10_PP_Young_People_Poverty_FINAL.pdf

32. Az Európai Unióban élő 15-30 év közötti fiatalok körében végzett felmérés – Összefoglaló, 202. sz. Eurobarometer gyorsfelmérés, 2007, http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_202_sum_en.pdf

33. https://rm.coe.int/a-miniszteri-bizottsag-a-tagallamoknak-a-fiatalok-jogokhoz-valo-hozzaf/16809f468c

34. www.echr.coe.int/documents/convention_hun.pdf

35. 2009. évi VI. törvény a Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900006.tv

36. www.feantsa.org/download/fea_001-09_hu4697952348133175007.pdf

37. Szociális Jogok Európai Bizottságának döntése, Nemzeti Hajléktalanellátó Szervezetek Európai Szövetsége kontra Franciaország, 2008. június 5. https://hudoc.esc.coe.int/eng/#{%22sort%22:[%22ESCPublicationDate%20Descending%22],%22ESCDcIdentifier%22:[%22cc-39-2006-dmerits-en%22]}Miniszteri Bizottság CM/ResChS(2008)8 határozata, https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?Ref=CM/ResChS%282008%298&Language=lanEnglish&Ver=original&Site=CM&BackColorInternet=C3C3C3&BackColorIntranet=EDB021&BackColorLogged=F5D383

38. http://housingrightswatch.org/jurisprudence/collective-complaint-feantsa-v-france-392006

39. Volontè Luca, Combating poverty [Szegénység elleni küzdelem], 12555. sz. dok.; http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=12863&lang=en

40.  Combating poverty (Szegénység elleni küzdelem), Parlamenti közgyűlés 1800 (2011) határozata https://pace.coe.int/en/files/17974/html

41. Az Európa Tanács ifjúságpolitikájának jövője: AGENDA 2020, Az Európa Tanács ifjúsági ügyekért felelős minisztereinek 8. konferenciája, 2008; https://rm.coe.int/1680702428