Mi a vallás és a meggyőződés?

A meggyőződés egyfajta tudatállapot, amikor valamit igaznak tartunk, habár nem vagyunk tökéletesen biztosak benne, és nincs megfelelő bizonyítékunk sem. Mindenki hisz valamit az életről és az általa megtapasztalt világról. Az egymásra épülő meggyőződések hitrendszereket alkothatnak, amelyek lehetnek vallási, filozófiai vagy ideológiai természetűek.
A vallások olyan hitrendszerek, amelyek az emberi létet összekapcsolják a szellem világával. A Wikipedián található alábbi meghatározás kiválóan illusztrálja a vallás sokrétűségét:
„A vallás kulturális rendszerek, hitrendszerek és világnézetek összessége, amelyek az emberi létet a spiritualitáshoz és időnként erkölcsi értékekhez kötik. Sok vallás részét képezik olyan legendák, szimbólumok, hagyományok és szent történetek, amelyek az élet értelmére és eredetére próbálnak magyarázatot adni. A vallás hajlamos az erkölcsöt, az etikát, a vallási törvényeket vagy valamely üdvösnek tartott életmódot levezetni a világmindenségre és az emberi természetre vonatkozó tanításaiból. […] Sok vallásra jellemzőek a rituálék, van papsága, definiálja, hogy ki számít a vallás követőjének vagy tagjának, rendelkezik világi gyülekezettel, isten közös imádatára és imádságra szolgáló rendszeres összejövetelekkel, szertartásokkal, vannak szent helyei (akár természetes, akár épített) és/vagy szent iratai. Ezen túlmenően a vallás gyakorlásának részét képezhetik prédikációk, az isten vagy istenek tetteiről való megemlékezések, áldozatok, ünnepek, lakomák, transzállapotok, beavatások, temetési és házassági szertartások, meditáció, zene, művészet, tánc, közösségi szolgálat és az emberi kultúra egyéb elemei. Vannak azonban olyan vallások, amelyeknél a fenti struktúrák, nézetek vagy gyakorlatok többé-kevésbé hiányoznak.”¹

Az a hit, hogy az evilági életen túl létezik egy spirituális világ is, már ősidők óta létezik. Számos emberi társadalom hagyott hátra történelmi bizonyítékot a hit- vagy hiedelemrendszeréről, legyen szó a nap, az istenek és istennők imádatáról, vagy arról, mit tartottak jónak és rossznak, illetve szentnek. Stonehenge, a bámijáni Buddhák, a madridi Almudena székesegyház, az Alice Springs-ben található Uluru, a Bahá'í-kert Haifában, Japán szent hegye, a Fudzsijama, a szaúd-arábiai Kába szentély vagy az amritsari Arany-templom mind a spiritualitás ember általi megtapasztalásáról adnak tanúbizonyságot, mely spirituális világ talán az objektív valóság része, vagy talán annak az emberi vágynak a lenyomata, hogy megértse az élet értelmét, illetve a világban betöltött szerepét.
Egyszerűen fogalmazva a vallás „az embereknek az általuk szentnek, megszenteltnek, spirituálisnak vagy isteni eredetűnek tekintett dolgokhoz való viszonyát jelenti”.² A valláshoz általában kapcsolódnak különböző rituálék, amelyek erősítik az ugyanazon valláshoz tartozó hívők közösségét. Amint azt a fentiekben kifejtettük, a meggyőződés egy tágabb fogalom, mely magában foglalja azokat a „nézeteket is, amelyek tagadják az evilágon túli lét létezését”.³

A környezetünkben jelen lévő vallások és egyéb hitrendszerek befolyásolják identitásunkat, függetlenül attól, hogy vallásosnak vagy spirituálisnak tartjuk-e magunkat. Ugyanakkor identitásunk más részei, a történelmünk, a „más”-nak tekintett vallásokhoz és csoportokhoz való viszonyunk befolyásolják azt, hogy mit gondolunk egy adott vallásról vagy világnézetről.

Kérdés: Az Ön hazájában mely vallásokat gyakorolják?

A vallások és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi és kulturális struktúrák fontos szerepet játszottak az emberiség történetében. Mint mentális struktúrák, befolyásolják, hogy hogyan észleljük a körülöttünk lévő világot, és milyen értékeket fogadunk vagy utasítunk el. Társadalmi struktúraként támogató hátteret és az összetartozás érzését nyújtják. Sok esetben a vallások a hatalmi rendszerek alapjává váltak és azzal összefonódtak. A régmúlt és a közelmúlt történelmében rengeteg példát találni keresztény, hindu, muszlim, zsidó vagy egyéb teokratikus ^I. államokra. Az állam és az egyház szétválasztása nem olyan régi történet, és sok esetben csak részben valósult meg: Európában a mai napig léteznek hivatalos és de facto államvallások. A legtöbb esetben ez nem jelent különösebb problémát, féltéve, hogy ezzel párhuzamosan a tolerancia követelményei is érvényesülnek.

A különböző vallások és meggyőződések híveinek számára vonatkozó statisztikai adatok soha nem lehetnek egész pontosak, figyelembe véve ezek dinamikus jellegét, valamint azt a tényt, hogy sok ember él olyan környezetben, ahol nincs vallásszabadság. Az alábbi adatok tehát csupán a globális kép sokszínűségét hivatottak illusztrálni. Az alábbi táblázat a legnagyobb vallások híveinek becsült számát mutatja⁴:

A világi, nem-vallásos, agnosztikus és ateista emberek számát 1,1 milliárdra becsülik.

Kérdés: Milyen vallások hiányoznak erről a listáról?

Különböző vallások, hitrendszerek, világnézetek, meggyőződések régóta léteznek Európában is. Egyes történelmi korokban Európa menedéket nyújtott különböző üldözött vallási csoportok számára, és hagyta, hadd virágozzon számtalan vallás és meggyőződés. Máskor azonban az európai országok a fanatizmus áldozataivá váltak, és vallásháborúkat vívtak, ilyen volt például a harmincéves háború 1618 és 1648 között, melyben a földrész lakosságának egyharmada elpusztult.
A meghamisított, kiforgatott vallási tanokat gyakran használták fájdalmas konfliktusok, háborúk, üldöztetések és az intolerancia igazolására. Függetlenül attól, hogyan értékeljük ezt a történelmi örökséget, Európában jelenleg is sokféle vallás és meggyőződés létezik, melyek a mai napig meghatározzák, és a jövőben is befolyásolni fogják társadalmainkat. Ily módon a vallás és a meggyőződés továbbra is fontos tényező, amelyet figyelembe kell venni, ha fiatalokkal foglalkozunk, mert közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a fiatalok identitását és közösségi hovatartozásuk megélését.

A vallás és meggyőződés szabadsága az emberi jogi dokumentumokban

„Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 18. cikk

Ezt később megerősítették a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában, valamint számos kötelező erejű regionális emberi jogi dokumentumban, például Az ember és népek jogainak afrikai chartájában (8. cikk) vagy az Emberi Jogok Európai Egyezményében (9. cikk). Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága hangsúlyozza, hogy ez a szabadság „messzemenő és mélyreható", és „magában foglalja bármilyen gondolat, személyes meggyőződés, valamint a vallás vagy meggyőződés melletti elköteleződés szabadságát, függetlenül attól, hogy az egyénileg vagy másokkal közösségben jut kifejezésre”, továbbá hogy a lelkiismereti szabadság, illetve a vallás és meggyőződés szabadsága egyenértékű, és védelem illeti meg „a teista, nem teista és ateista meggyőződésekhez, valamint a vallások és meggyőződések elutasításához való jogot" is.⁵ Ennek megfelelően minden komoly hit vagy meggyőződés – függetlenül attól, hogy az azt valló ember a szikh vallás követője, vadászatellenes, pacifista, mormon, vegán vagy a klímaváltozás ellen ideológiai alapon harcoló aktivista – eme jog alapján védelmet élvez.

Ez a védelem a nemzetközi jogban történelmileg a kisebbségi közösségek vallásszabadságának biztosítását szolgálta elsősorban. Mára a vallás és a meggyőződés szabadságát garantáló törvények már nemcsak a status quo-t és ezáltal a regionális biztonság fenntartását hivatottak biztosítani, hanem rávilágítanak egy sor egyéb aspektusra is, így többek között a diszkriminációtól való védelemre, az egyenlőségre és a méltóságra. Ezen szabadságjog előmozdítása társadalmi és személyes szinten is fontos, hiszen az lehetővé teszi az emberek számára, hogy (nyíltan) keressék, (erélyesen) megvitassák és (szabadon) gyakorolhassák a saját maguk által választott meggyőződésüket, egyedül vagy másokkal együtt. Olyan környezethez, amelyben ennek a szabadságnak a gyakorlása biztosítva van, nemcsak az elengedhetetlen, hogy az állam ne avatkozzon be vallási vagy ideológiai alapon, hanem olyan aktív intézkedésekre is szükség van, amelyek ilyen körülmények létrehozását és fenntartását biztosítják az egész társadalom számára. A gyakorlatban ez például azt jelenti, hogy helyet és alkalmat kell biztosítani istentisztelet, illetve az etika- és vallásoktatás számára.

Kérdés: Tagja Ön valamely vallási közösségnek? Hogyan kapcsolódott be?

Mint minden más emberi jog, ez a szabadságjog sem múlja felül jelentőségben a többit, és időnként konfliktusba kerül más emberi jogokkal, például a vélemény- és szólásszabadsággal, vagy a nemen vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéstől való védelemhez való joggal. Ez tükröződik például az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkének felépítésében: a vallási meggyőződéshez, a lelkiismeret és a gondolat szabadságához való jog abszolút védelmet kap, de azok kifejezési formái csak korlátozott védelmet élveznek, mely védelem addig terjed, amíg azok más emberi jogokat nem sértenek.
 

Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről (más néven: Emberi Jogok Európai Egyezménye)

„9. cikk
1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
2. A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.”

A vallás és a meggyőződés szabadsága – beleértve a vallás megváltoztatásának szabadságát is – elengedhetetlen mindannyiunk számára a világ értelmezése, saját önmegvalósításunk, az identitásunk és közösség tagjaként való önkifejezésünk szempontjából. Függetlenül attól, hogy van-e valamilyen szilárd vallásunk vagy meggyőződésünk, vagy bizonytalanok vagyunk ilyen kérdésekben, vagy esetleg egyáltalán nem foglalkozunk vallási vagy hitbéli kérdésekkel, ez a szabadság az emberek és az általuk létrehozott társadalmak szempontjából alapvető.

Kérdés: Vannak olyan közösségek az Ön hazájában, amelyek a lelkiismereti és vallásszabadság vonatkozásában nem ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a többiek?

A vallás- és meggyőződés szabadsága – kihívások és jogsértések

Ha végignézünk a vallások történetén, azt látjuk, hogy ahol egy adott vallás elterjedt, ott számos vallási és társas viselkedési sajátosság beépült a környezetbe, és ezek a mai napig visszaköszönnek a kultúrában és a politikában. Számos szépirodalmi, művészeti és zenei művet, öltözködési szokást és a közös élet egyes formáit a vallások ihlették. A vallás erős hatást gyakorol a kultúrára, aminek nyomait könnyen felfedezhetjük a vallási ünnepnapokon, ünnepi étkezések során, házasságkötési és temetési szertartásokon, de gondoljunk csak a zarándoklatokra, a külsőleg viselt vallási szimbólumokra (pl. ékszerek vagy öltözködési szabályok) vagy az emberi testet érő beavatkozásokra, pl. a férfiak körülmetélésére.
A vallások befolyása még erősebbé válhat, ha egy országban egy vallás vagy vallási ideológia a kormányzás szintjére emelkedik. Ilyen esetekben a vallás és a vallási érvek összekeverednek a politikai, gazdasági vagy társadalmi indokokkal.

Az emberi jogi közösségben gyakori vita tárgya, hogy a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság keretei közt egy adott vallási közösség sajátos szokásai milyen mértékben térhetnek el a társadalom másik felének gyakorlatától. Ilyen vitatott kérdés például a nők vallási vezetőként való szerepvállalásával kapcsolatos hozzáállás, a gyermekeket érintő hagyományos szertartások, a házasságra, válásra vagy temetkezésre vonatkozó szabályok, az isteni lények vagy egyéb vallási figurák ábrázolásának tilalma stb.

Ebben az összefüggésben az emberi jogi szervezetek kritikával illetik a káros gyakorlatokat, még akkor is, ha egyes hagyományos kultúrák, nemzetek vagy vallások ezeket elfogadják. Az ilyen kritika nem jelent támadást az adott kultúra, nemzetiség vagy vallás ellen, hanem kísérlet arra, hogy egyensúlyt találjunk a valláshoz és a meggyőződéshez való jog és az egyéb emberi jogok között, mivel számos ilyen gyakorlat az emberi jogok súlyos sérelmével járhat. Az ártalmas tradíciók közé tartozik például a női nemi szervek megcsonkítása, a fiúpreferencia (ami megnyilvánulhat szeletív abortuszban, az újszülött lányok gondozásának elmulasztásában, a fiúk érdekeit előtérbe helyező oktatásban, a fiúk jobb táplálásában), az elrendezett vagy kényszerházasság, a gyermekházasság, a hozományhoz kapcsolódó és becsület-bűncselekmények, az adott közösségben az erősebb vallási csoporthoz nem csatlakozók bizonyos jogainak megtagadása vagy korlátozása, a vallási alapon történő szegregáció stb. Az ilyen gyakorlatok sokkal nagyobb arányban érintik a nőket és a gyermekeket, ilyenkor a nem és az életkor alapján történő diszkriminációt a hagyományokra hivatkozva próbálják igazolni. Ezen túlmenően számos esetben az emberi jogokat, az emberi méltóságot sértő helyzetek nem kerülnek napvilágra, tabusítva vannak és büntetlenül maradnak. Az ilyen cselekmények ritkán alapulnak vallási előírásokon. Az adott kultúrában és hagyományban való mély beágyazottságuk miatt nem könnyű ezeknek véget vetni. A változást jogszabályok megváltoztatásával, oktatással-neveléssel és az érintettek támogatásával, megerősítésével, helyzetbe hozásával lehet elérni.
A történelem folyamán a vallások döntő szerepet játszottak az emberi magatartás korlátozásában más emberek testi és lelki épségének vagy méltóságának védelme érdekében. Habár a vallási filozófiák hozzájárultak az emberi jogok és az emberi méltóság fogalmának megszületéséhez és fejlődéséhez, a valláshoz és a meggyőződéshez kapcsolódó emberi jogokat ugyanúgy érintik az emberi jogi dokumentumokban meglévő feszültségek és ellentmondások, mint a többi jogot. Ahogy az ártalmas hagyományok, szokások esetében láthattuk, a hitet vagy meggyőződést akár súlyos egészségügyi következményekkel járó testi bántalmazások igazolására is használják időnként.

Kérdés: Vannak olyan vallási gyakorlatok az Ön közösségében, környezetében, amelyeket károsnak tart?

A valláson vagy meggyőződésen alapuló diszkrimináció és intolerancia

A vallási intolerancia különböző szinteken jelenik meg: ugyanazon vallás hívei között (valláson belüli intolerancia); két vallás vagy vallásos megközelítés között, ami a személyek és csoportok közötti különböző konfliktusokban nyilvánul meg (vallások közötti intolerancia); továbbá a mások szabad választását, vallásgyakorlását vagy valamilyen világnézet melletti elköteleződését nem toleráló harcos ateizmus vagy harcos teizmus formájában; vagy akár antiszekularizmus formájában. A vallási intoleranciát gyakran összekeverik az idegengyűlölettel és a diszkrimináció egyéb formáival; időnként a diszkrimináció igazolására is használják.
A vallás és a meggyőződés szabadságával kapcsolatos emberi jogi jogsértések többsége a diszkriminációmentességgel is összefüggésben áll. Annak ellenére, hogy a valláson és meggyőződésen alapuló megkülönböztetés ellentétes az emberi jogokkal, Európában sok ember szembesül ilyesmivel nap mint nap. Az a tény, hogy a vallást és a meggyőződést gyakran keverik a kultúrával, nemzetiséggel és etnikai hovatartozással, csak tovább bonyolítja, és egyéni szinten fájdalmasabbá is teszi a helyzetet: a vallási hovatartozás alapján akkor is megkülönböztetés célpontjává válhat az ember, ha nem is hisz abban a vallásban, amellyel azonosítják.

A megkülönböztetés és az intolerancia negatívan hat az egész társadalomra, és különösen azokra a fiatalokra, akik ezt megtapasztalják. Ilyen hatások a következők:

• alacsony önbecsülés;
• önkéntes elkülönülés;
• belsővé tett elnyomás;
• távolmaradás az iskolai élettől;
• képességek kiteljesítésének hiánya;
• vonzalom erőszakos, szélsőséges ideológiákhoz;
• iskolaelhagyás;
• egészségügyi problémák / depresszió⁶

A vallási intolerancia gyakran válik gyűlölet táptalajává, és hozzájárul a fegyveres konfliktusok kialakulásához, nem azért, mintha a vallás kiváltó oka lenne a konfliktusnak, hanem mert a vallási hovatartozást elválasztó vonalként lehet használni, amint azt a balkáni és kaukázusi fegyveres konfliktusok is bizonyítják. A nemzetközi terrorizmus és a „terrorizmus elleni háborúk" következményei különösen pusztítóak voltak – Európa határain belül és túl –, elsősorban azért, mert ilyen helyzetekben a vallási intolerancia könnyen keveredik az idegengyűlölettel és a rasszizmussal.
Egyetlen társadalmi csoport, vallás vagy közösség sem rendelkezik különleges jogosultsággal arra, hogy másokat diszkrimináljon. Bár az Európa Tanács egyes tagállamaiban jelentősen eltérhet, milyen mértékű védelmet biztosítanak a vallás és a meggyőződés szabadságának, a vallási intolerancia és diszkrimináció mindenkit érint Európában.

A muszlimokkal szembeni intolerancia és diszkrimináció (iszlamofóbia)

Különös aggodalomra ad okot az iszlamofóbia térnyerése Európa több országában. Az iszlámmal szembeni félelem és gyűlölet a muszlimokkal vagy az iszlámmal kapcsolatba hozott emberek hátrányos megkülönböztetéséhez vezet. A kereszténység után az iszlám a legelterjedtebb vallás Európában, az Európa Tanács számos tagállamában pedig többségi vallás. Az iszlám vallás és a muszlim emberek iránti ellenséges megnyilvánulások – különösen a „terrorizmus elleni háborúk" után – rávilágítottak arra, hogy sok európai társadalomban mélyen gyökerező előítéletek élnek a muszlimokkal szemben. Miután az iszlám vallást következetesen a terrorizmussal és a szélsőséggel hozzák összefüggésbe, az iszlamofóbia erősíti az iszlám és a muszlimok negatív megítélését, alaptalanul összemosva az agresszív vallási szélsőségeket és az ultrakonzervativizmust az összes muszlim országgal és muszlim hívővel. Az iszlámmal szembeni intolerancia és sztereotip gondolkozás számos módon megnyilvánul, kezdve a muszlim emberek szóban vagy írásban történő bántalmazásától, az iskolai és a munkahelyi megkülönböztetésen, a lelki zaklatáson vagy nyomásgyakorláson át egészen a mecsetek és egyének, különösen a fejkendőt viselő nők elleni támadásokig.⁷ Ebben a tömegtájékoztatás is szerepet játszik, amikor gyakran torzítottan, nem egyszer kifejezetten általánosító és gyalázkodó módon ábrázolja a muszlimokat.
Hasonlóan ahhoz, ahogy az a vallási hovatartozáson alapuló megkülönböztetés más célpontjai esetében történik, a muszlimellenes diszkrimináció is keveredik a megkülönböztetés és az idegengyűlölet egyéb formáival, például a bevándorlóellenességgel, a rasszizmussal és a szexizmussal.

Hat gyakori előítélet a muszlimokkal kapcsolatban

Mind egyforma: Amikor a muszlimokat egymástól megkülönböztethetetlen embereknek tekintik, függetlenül nemzetiségüktől, társadalmi státuszuktól, politikai nézeteiktől, vagy attól, hogy követik-e, gyakorolják-e a vallást.
Mindenkit a vallás motivál: Az a feltételezés, hogy a muszlimok számára a vallásos hitük minden más szempont felett áll, függetlenül a körülményektől. Tehát pl. ha egy muszlim erőszakot követ el, azt feltételezik, hogy azért tette, mert a vallása az erőszakot hirdeti.
Tökéletesen „mások”: Az a vélekedés, hogy a muszlimok teljesen „mások”: érdekeik, igényeik vagy értékrendjük alig vagy egyáltalán nem egyezik meg a nem muszlim hátterű emberekével. 
Kulturálisan és erkölcsileg alacsonyabb rendűek: Az a vélelem, hogy a muszlimok kulturálisan és erkölcsileg alacsonyabb rendűek, hajlanak az irracionális és erőszakos viselkedésre, intoleránsak a nőkkel szemben, lenézőek a sajátjaiktól eltérő világnézetekkel szemben, és minden ok nélkül ellenségesek és sértődöttek a "Nyugattal" szemben.
Fenyegetést jelentenek: A muszlimokat gyakran biztonsági fenyegetésnek tekintik, mint akik hallgatólagosan vagy nyíltan szimpatizálnak a nemzetközi terrorizmussal, és készek arra, hogy “iszlamizálják” az őket befogadó országokat.
Az együttműködés lehetetlen: Az a fenti öt feltételezésen alapuló meggyőződés, hogy nincs lehetőség aktív partnerségre a muszlimok és a más vallási vagy kulturális háttérrel rendelkező társadalmi csoportok között.
Útmutató pedagógusoknak a muszlimokkal szembeni intolerancia és hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására, EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, Európa Tanács és UNESCO.

Keresztényellenesség (Keresztényfóbia)

A keresztényfóbia magában foglalja a keresztények egy részével vagy összességével, a keresztény vallással vagy vallásgyakorlással szembeni diszkrimináció és intolerancia minden formáját. A valláson alapuló megkülönböztetés más formáihoz hasonlóan az elkövetők ebben az esetben is vagy más – többnyire többségi – vallások, vagy világi intézmények képviselői. A keresztényekkel szembeni ellenségeskedés például a vallásgyakorlás céljára használt épületek elleni támadásokban, verbális bántalmazásban, illetve – különösen olyan országokban, ahol a keresztények kisebbségben vannak – a templomok vagy kolostorok építésének vagy felújításának tiltásában érhető tetten.
Különösen a Közel-Keleten aggasztó a keresztények elleni támadások elszaporodása. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ajánlása ebben a kérdésben egyebek mellett arra figyelmeztet, hogy „… fel kell hívni a figyelmet a manapság gyakran terrorista merényletekhez vezető vallási fundamentalizmus minden formája és a vallási meggyőződés politikai célból történő manipulációja elleni fellépés szükségességére. Az oktatás és a párbeszéd az ilyen gaztettek megelőzésének két fontos eszköze."⁸

Kérdés: Tapasztalt-e Ön valaha bármiféle előítéletet vallása vagy meggyőződése miatt? Hogyan reagált?

Antiszemitizmus

Az antiszemitizmus – a zsidók mint vallási vagy kisebbségi csoporttal szembeni ellenérzés, amely gyakran társul társadalmi, gazdasági és politikai megkülönböztetéssel – olyan jelenség, amelyben a rasszizmus és a vallási megkülönböztetés vegyül egymással. Az antiszemitizmus közvetlen célpontja a zsidóság, de a diszkrimináció és az erőszak nem feltétlenül a zsidóság mint vallási közösség, hanem az egész zsidó nép ellen irányul.
Az emberi jogi szervezetek jelentései rendszeresen az antiszemita támadások számának riasztó növekedését állapítják meg, ami néhány országban párosul a nyíltan antiszemita politikai retorika terjedésével. Az incidensek között szerepelnek zsidó iskolák elleni támadások, amikor „… az iskolába tartó, vagy onnan hazatérő zsidó diákokat egyre nagyobb számban bántalmaztak, zaklattak, vagy testi sértést okoztak nekik, és ezeket akár saját osztálytársaik is elkövethették ellenük. Tanárok beszámolnak arról, hogy a »zsidó« kifejezés népszerű szitokszóvá vált a fiatalok körében. Ahelyett, hogy a szélsőséges körökön belül maradna, az antiszemitizmus egyre nagyobb teret nyer.” ⁹

Az antiszemitizmus elleni küzdelemről szóló 9. számú általános politikai ajánlásában ^II. a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság a tagállamoknak azt javasolja többek között, hogy büntetni rendeljék az alábbi antiszemita cselekedeteket:

• erőszakra, gyűlöletre vagy hátrányos megkülönböztetésre való nyilvános izgatás valamely személy vagy személyek valamely csoportja ellen, továbbá valamely személy vagy személyek valamely csoportjának nyilvános megsértése, rágalmazása, megfenyegetése valós vagy feltételezett zsidó identitásuk vagy származásuk alapján;
• olyan ideológia antiszemita célzatú nyilvános előadása, amely egy csoportot zsidó identitása vagy származása alapján becsmérel vagy rossz hírbe hoz;
• a soá, továbbá személyek ellen zsidó identitásuk vagy származásuk alapján elkövetett népirtás bűntettének és emberiesség elleni és háborús bűncselekményeknek nyilvános tagadása, jelentéktelen színben való feltüntetése, igazolása vagy helyeslése;
• zsidó tulajdon és műemlékek antiszemita céllal történő megszentségtelenítése és meggyalázása;
• antiszemitizmust támogató csoport létrehozása vagy vezetése.

A vallási intolerancia és diszkrimináció nem korlátozódik az antiszemitizmusra, a keresztényellenességre és az iszlamofóbiára. A megkülönböztetés számos formája között szerepel egyes vallások el nem ismerése és a különböző felekezetekkel szembeni eltérő bánásmód. Így bizonyos vallásokat és meggyőződéseket tilthatnak, üldözhetnek vagy szoros ellenőrzés alatt tarthatnak, állítólagos „szektás” jellegükre vagy jelentéktelenségükre hivatkozva.
Fontos, hogy a vallás és a meggyőződés szabadsága magában foglalja a vallás megváltoztatásának jogát, valamint azt a jogot, hogy az egyén ne tekintse magát egyetlen felekezethez tartozónak se, vagy ne kelljen vallási hovatartozását deklarálnia.

Kérdés: Mi történne, ha Ön olyan vallást szeretne felvenni, amely eltér a családja vagy tágabb környezete vallásától?

A vallási intolerancia megnyilvánulásainak növekvő száma és kiterjedtsége ellenére fontos szem előtt tartani, hogy a vallás és az emberi jogok tökéletesen összeegyeztethetőek, és csak az emberi jogi keretek biztosíthatják mindenki számára a vallás és a meggyőződés szabadságát.
Európa történetéből valóban rengeteg példát lehet hozni a vallás nevében elkövetett erőszakra és barbárságra. Ezeket a cselekedeteket férfiak és nők követik el, és nem vallási utasításra, hanem emberek parancsára.
Szerencsére a világtörténelem és maga a valóság bizonyítja, hogy joggal lehetünk optimisták a vallási sokszínűséggel kapcsolatban: egyetlen társadalom sem egyvallású, és egyetlen gondolatrendszer sem vált egyeduralkodóvá még a totalitarizmus legextrémebb keretei között sem. Továbbá a vallási különbségek ellenére egymást elfogadó, sokszínű közösségben békésen élő emberek száma messze meghaladja az intoleráns emberekét.

Az Európa Tanács szerepe

Az Európai Tanács kiadványa, a Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről – „Egyenlőként együtt élni méltóságban” (2008) rámutat, hogy Európa gazdag kulturális örökségének részét képezik az élet céljára vonatkozó különféle vallási és világi eszmék, és felhívja a figyelmet a vallásokon belüli, a vallások közötti és egyéb jellegű párbeszéd fontosságára a különböző kultúrák közötti megértés előmozdítása érdekében. Azt is hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács „a különféle vallások vonatkozásában semleges kíván maradni, miközben célja a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamennyi állampolgár jogainak és kötelezettségeinek, valamint az állam és a vallások önállóságának védelelme".¹⁰
A vallási tolerancia és a vallások közötti párbeszéd előmozdítása az Európa Tanács ifjúságpolitikájában is prioritás. 2007 és 2008 között a „Te is más vagy – Te sem vagy más” kampány keretében szervezett számos eseményen születtek ajánlások és cselekvési tervek – például az Isztambuli Ifjúsági Nyilatkozat a vallások és kultúrák közötti párbeszéd ifjúsági munkában betöltött szerepéről¹² és a Kazanyi Cselekvési Terv¹³ – a vallások közötti párbeszéd előmozdítására az európai ifjúsági munka keretében. Ezek a dokumentumok mind hangsúlyozzák a fiatalok és az ifjúsági szervezetek döntő szerepét a vallási tolerancia előmozdításában.

Az oktatási környezetben is keletkezhet feszültség a valláshoz és meggyőződéshez kapcsolódó emberi jogokkal kapcsolatban, például amikor a tananyagot kritizálják, mondván, hogy az korlátozza a vallás- és lelkiismereti szabadságot, vagy amikor az iskolák vagy a diákok által használt vallási szimbólumok miatt konfliktus alakul ki. Ugyanakkor az oktatás az egyik legfontosabb terepe a sztereotípiák és előítéletek leküzdésének. Ennek szellemében született például az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, az Európa Tanács és az UNESCO közös kiadványa, az Útmutató pedagógusoknak a muszlimokkal szembeni intolerancia és hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására¹⁴, amely tanároknak, tanárképzésben résztvevő oktatóknak, oktatáspolitikai szakértőknek, valamint a nemformális nevelés területén aktív civil szervezeteknek nyújt támogatást az iszlamofóbia elleni munkájukhoz.

Vallás és meggyőződés az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában

Folgerø és társai kontra Norvégia (2007)
Szülők sikerrel fordultak a strasbourgi bírósághoz. Azt akarták, hogy a gyereküknek ne legyen kötelező részt venni egy konkrét keresztény felekezet által nyújtott vallástan-órákon. A bíróság megállapította, hogy az állam megsértette az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv, 2. cikkét, mely így szól: „Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot."

Lautsi kontra Olaszország (2011)
Lautsi asszony gyermekei állami iskolába jártak, ahol az összes tanteremben feszület volt a falon, amit ő ellentétesnek ítélt a szekularizmus elvével, melynek szellemében kívánta nevelni gyermekeit. A Bíróságon panaszt emelt, hogy ez sérti a 9. cikket (gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság) és az 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkét (oktatáshoz való jog).
A Bíróság nem talált jogsértést; külön kiemelte, hogy az osztálytermi vallási szimbólumok kérdése alapvetően az állam mérlegelési kompetenciájába tartozik, feltéve, hogy az ilyen téren hozott döntések nem vezetnek indoktrinációhoz, és az adott esetben semmi sem utalt arra, hogy a hatóságok intoleránsak lettek volna a más vallású, a nem hívő vagy a világi meggyőződésű tanulókkal.

Ercep kontra Törökország (2011)
Ez az ügy arra vonatkozott, hogy a kérelmező, a Jehova Tanúi felekezet egy tagja, lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot, amiért a helyi bíróság elítélte. A Bíróság megállapította a 9. cikk és a 6. cikk (a tisztességes tárgyaláshoz való jog) megsértését. Arra kérte Törökországot, hogy hozzon törvényt a katonai szolgálatot lelkiismereti alapon megtagadókra vonatkozóan, és vezesse be az alternatív polgári szolgálat intézményét.

A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény is védi a vallást mint a kisebbségek identitásának egyik elemét – „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük, hagyományaik és kulturális örökségük megőrzésének feltételeit " (5. cikk) –, és tiltja a kényszerű asszimilációt.

Ifjúsági munka, vallás és meggyőződés

A vallás olyan dolog, ami sok fiatal mindennapi életének része – otthon, a nyilvános helyeken, a munkahelyen vagy az iskolában. Az ifjúsági munka hozzájárulhat, hogy a vallási különbségek az ellentétek szítása helyett a fiatalok kulturális gazdagodását szolgálják, különösen ha a kölcsönös megértés, a tolerancia és a különbségek elfogadásának lencséjén keresztül nézzük a dolgokat.

Akár helyi, regionális vagy nemzetközi szinten dolgoznak, az ifjúságsegítőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a vallás vagy más meggyőződés milyen hatást gyakorolhat egy adott tevékenység folyamatára, illetve annak célkitűzéseire. A sokféleség elfogadása jó kiindulópont; még jobb, ha sikerül a sokszínűségre építeni és abból előnyt kovácsolni. Egyre több ifjúsági szervezet dolgozik aktívan a vallások közötti párbeszéd előmozdításán, elősegítve a partneri alapú párbeszédet, és kritikusan kezelve saját vallási hagyományaikat a jobb megértés érdekében.

Ha figyelembe vesszük a csoporton belüli vallási-világnézeti és az azok gyakorlásához kapcsolódó különbségeket a foglalkozás előtt és alatt is, azzal az egész társaság számára jobb légkört teremthetünk már az első pillanattól. A különböző vallások rituáléinak és szokásainak ismerete nagyon hasznos és fontos lehet az ifjúsági események, rendezvények megfelelő lebonyolítása és sikere szempontjából. Az étkezési szabályok, az imádkozás helyének és idejének, a vallási naptárnak és a különböző vallási csoportok napi rutinjainak (pl. sabbat, pénteki ima, ramadán, vasárnapi szertartások, ünnepnapok) a figyelembevétele segítheti az ifjúsági rendezvények szervezőit abban, hogy tiszteletteljes és békés légkört teremtsenek, és elkerüljék az utazással és időbeosztással kapcsolatos bonyodalmakat, amelyek ronthatják a tevékenységek sikerét. A résztvevők igényei iránti tisztelet biztosítása szempontjából ugyanennyire fontos, hogy tekintettel legyünk a tevékenység helyszínének adottságaira és a programnak otthont adó környezet elvárásaira.
A csoporton belüli vallási sokféleség iránti bizonyos fokú érzékenység hozzájárulhat a pozitív és motiváló légkört megteremtéséhez, és mások vallási szokásai és meggyőződése iránti kíváncsiság felkeltéséhez. Elősegítheti a kölcsönös tisztelet és megértés előmozdítását, ugyanakkor hozzájárulhat a vallási meggyőződéssel és szokásokkal kapcsolatos erős előítéletek leküzdéséhez is..

Kérdés: Az Ön fiatalokkal végzett munkájában milyen szerepe van a vallási toleranciának?

Az ifjúsági munka egy jelentős része hitalapú, és rengeteg hitalapú ifjúsági szervezet létezik. Az Európa Tanács ifjúsági szektora számos nemzetközi, hitalapú ifjúsági szervezettel van szoros munkakapcsolatban, és ösztönzi azok egymás közötti együttműködését. A következő szervezetek az Európai Ifjúsági Központban tartott foglalkozások és képzések rendszeres résztvevői:

• Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács
• Fiatalok Keresztény Egyesületeinek Európai Szövetsége
• Európai Bahá’í Ifjúsági Tanács
• Keresztény Fiatalok Európai Közössége
• Zsidó Diákok Európai Uniója
• Európai Muzulmán Ifjúsági és Diákszervezetek Fóruma
• Katolikus Ifjúsági Szervezetek Nemzetközi Szövetsége
• A Nemzetközi Mezőgazdasági és Vidéki Keresztény Fiatalok Mozgalma, Európai Tagozat
• Fiatal Katolikus Diákok Nemzetközi Szervezete – Katolikus Diákok Nemzetközi Mozgalma
• Iszlám Konferencia Ifjúsági Fórum a Párbeszédért és Együttműködésért
• Pax Christi Ifjúsági Fórum
• Syndesmos – Ortodox Fiatalok Univerzális Közössége
• Arámi Világtanács (korábban: Szíriai Egyetemes Szövetség)
• Európai Fiatal Nők Keresztény Egyesülete
• Keresztény Diákok Világszövetsége

Ezen szervezetek egy része az Európai Ifjúsági Fórum keretében létrehozta az ifjúsági szervezetek Hitalapú Csoportját annak érdekében, hogy megismerjék egymást, támogassák a sokszínűséget, és fellépjenek a diszkrimináció és gyűlölet ellen. Az Európai Kortárs Képzési Szervezet, a Zsidó Diákok Európai Uniója, az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács, az Európai Muzulmán Ifjúsági és Diákszervezetek Fóruma, a Katolikus Ifjúsági Szervezetek Nemzetközi Szövetsége, a Katolikus Diákok Nemzetközi Mozgalma, a Pax Christi International, a Keresztény Diákok Világszövetsége együttműködésével a Szakértői Csoport 2008-ban elkészítette a vallásközi dialógus ifjúsági munkában való szerepéről szóló Éljük meg a vallásainkat együtt című kézikönyvet.^III. Az Európai Ifjúsági Fórum (www.youthforum.org) által kiadott kézikönyv bemutatja a monoteista vallásokat, továbbá számos módszert és gyakorlatot javasol a vallással kapcsolatos előítéletek és sztereotípiák megértéséhez és lebontásához, valamint a vallások közötti párbeszéd elősegítéséhez.

Jegyzetek

1 http://en.wikipedia.org/wiki/Religion (2012. július 9-i állapot szerint)
2 Vallás (2007) Encyclopædia Britannica, elérhető: www.britannica.com/eb/article-9063138
3 Linda Woodhead, Rebecca Catto közreműködésével: "Religion or belief": Identifying issues and priorities [Vallás vagy meggyőződés: kérdések és prioritások meghatározása], Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság, 2009, iii. old., www.equalityhumanrights.com/uploaded_files/research/research_report_48__religion_or_belief.pdf
4 A világ főbb vallásai a hívek száma szerint rangsorolva: www.adherents.com/Religions_By_Adherents.html
5 Az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 22. általános megjegyzése a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (ICCPR) ICCPR 18. cikkéhez
6 EBBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), Európa Tanács, UNESCO, Útmutató a muszlimokkal szembeni intolerancia és megkülönböztetés elleni küzdelem oktatóinak, 2011
7 FAIR (Forum Against Islamophobia and Racism, Fórum az Iszlamofóbia és a Rasszimus Ellen), lásd: www.fairuk.org/introduction.htm
8 Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1957(2011). számú ajánlása a közel-keleti keresztények elleni erőszakról
9 EBBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és Yad Vashem, Addressing Anti-Semitism: Why and How? A Guide for Educators [Miért és hogyan tanítsunk az antiszemitizmusról?  – Irányelvek tanárok számára], 2007 www.yadvashem.org/yv/pdf-drupal/en/education/hungarian/guidelines.pdf
10 White Paper on Intercultural Dialogue "Living together as equals in dignity" [Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről – „Egyenlőként együtt élni méltóságban”], az Európa Tanács külügyminisztereinek 118. miniszteri ülésén indított program, kiadta az Európai Tanács, Strasbourg, 2008. május 7., hozzáférhető: www.coe.int/t/dg4/intercultural/Source/Pub_White_Paper/White%20Paper_final_revised_EN.pdf, magyar link: www.europatanacs.hu/pdf/FeherKonyv-WhitePaper_onInterculturalDialogue_magyarul.pdf?fbclid=IwAR3eEfSPhn0VLO8uP7bwj6yXPlRO1jeKLkLt1oO_SnSGteMF_O-gV06_cjk Lásd még: San Marinói Nyilatkozat, 2007
11 Religious Diversity and Intercultural Education, the Council of Europe's reference book for schools [Vallási sokszínűség és interkulturális nevelés, az Európa Tanács kézikönyve iskolák számára]

12 „Istanbul Youth Declaration on Inter-Religious and Intercultural Dialogue in Youth Work" [Isztambuli Ifjúsági Nyilatkozat a vallások és kultúrák közötti párbeszéd ifjúsági munkában betöltött szerepéről], Szimpózium a vallások és kultúrák közötti párbeszéd ifjúsági munkában betöltött szerepéről, Isztambul, Törökország, 2007. március 27-31.: www.coe.int/t/dg4/youth/Source/Resources/Documents/2008_Istanbul_Declaration_en.pdf
13 “Kazan Action Plan" [Kazanyi Akció Terv], Nemzetközi Ifjúsági Fórum az interkulturális párbeszédről és annak vallási dimenziójáról", Kazany, Tatár Köztársaság, Orosz Föderáció, 2008. november 30. - december 4.: www.coe.int/t/dg4/youth/Source/Resources/Documents/2008_Kazan_Action_Plan_en.pdf
14 Guidelines for Educators on Countering Intolerance and Discrimination against Muslims [Útmutató pedagógusoknak a muszlimokkal szembeni intolerancia és hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására], OSCE/ODIHR, Európa Tanács, UNESCO, 2011: www.coe.int/t/dg4/education/edc/resources

^I. A teokrácia olyan politikai rendszer, melyben a világi hatalom forrásának az adott kultúra istenét tekintik.

^II. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 9. számú általános politikai ajánlása: Az antiszemitizmus elleni küzdelemről, 2004. június, CRI(2004)37 https://rm.coe.int/ecri-general-policy-recommendation-no-9-on-the-fight-against-antisemit/16808b5ac8
magyarul: https://rm.coe.int/ecri-general-policy-recommendation-no-9-on-the-fight-against-antisemit/16808b5acd

^III. https://www.academia.edu/210418/Living_Faiths_Together_Tool_kit_on_inter_religious_dialogue_in_the_youth_work