Célkitűzés:

A nyelvi területek feltérképezésével betekintést nyerhetünk abba, hogy az emberek hogyan navigálnak az egészségügyi rendszerekben, és hogyan javítható az egészségügyi rendszer környezete.

 Célcsoport:

Ez az eszköz az egészségügyi szakembereknek, vezetőknek és döntéshozóknak szól, akik javítani szeretnék a szolgáltatások tervezését és a felhasználás menetét.

 Módszer:

A következő kérdések hasznosak lehetnek a nyelvi terület térképének elemzéséhez és a diagnózis felállításához:

• Hány nyelv található egy adott közterületen a feliratokon, és melyiken?
• A felirat egynyelvű, kétnyelvű, többnyelvű, és hogyan (milyen nyelvi kombinációkkal?)
• A használt nyelvek tartalmi vagy tárgykörök szerint változnak-e?
• Milyen formái vannak a feliratoknak (hirdetőtáblák, reklámok, táblák, kirakatok, plakátok, zászlók, transzparensek, graffitik, étlapok, pólók, blogok, weboldalak, Facebook, Twitter, Instagram stb.)?
• Milyen normáknak felelnek meg az üzenetek: helyesírás, íráskonvenciók, lexikon, szintaktika, műveltségi szintek?

A következő szakaszban a jelzések mélyebb elemzése és értelmezése következik. Ez magában foglalja az "indexikalitás" tanulmányozását, azaz a jelentés azon szintjeit, amelyek nemcsak azt jelzik, hogy mit mond a felirat, hanem azt is, hogy mire utal. Ennek egyik módja a múlt, a jövő és a jelen (például a gyártás körülményei / a befogadás körülményei / e tábla pontos helye a többi között) tanulmányozása.

 Eredmény:

A nyelvi területek feltérképezése a nyilvános térben látható szemiotikai jelek tanulmányozásának egyik módja, és annak meghatározása, hogy a nyelv hogyan zárja be vagy zárja ki a betegeket a kommunikációból és a társadalmi és szociális kontextusban való teljes körű részvételből.

ábra: Példa egy nyelvi tájképre: egy kórház feliratai