A fiatalokról sokszor mondják, hogy tele vannak ambíciókkal és a világgal kapcsolatos reményekkel, és hogy ennél fogva a kulturális változások fontos hajtóerejét jelentik. Az ENSZ Népesedési Alapja jól megfogalmazza ezt az elvárást a fiatalokkal mint a jövő kultúrájának alakítóival szemben:
Ahogy haladnak a felnőttkor felé, úgy alakul saját identitásuk, és válnak autonóm egyénekké. A fiatalok nem osztják felmenőik tapasztalatait és emlékeit. A maguk módján látják, értékelik, osztályozzák és rendszerezik a világ dolgait, és azok kifejezésére saját kódokat, szimbólumokat és nyelvet hoznak létre. A változó világra adott válaszaikkal, tapasztalataik sajátos értelmezésével és megfogalmazásával a fiatalok hozzájárulhatnak kultúrájuk átformálásához és ahhoz, hogy a társadalom megfeleljen az új kihívásoknak. Dinamizmusuk meg tudja változtatni kultúrájuk olyan archaikus és káros vonásait, amelyeket az idősebb generáció kőbe vésettnek tart.¹

Európai Unióban a 15-24 év közötti fiatalok 61%-a rendszeresen (legalább hetente egyszer) sportol². Mindezen túl azért is fontos ezzel a témával foglalkozni itt, mert a sport lehetőséget nyújt a fiataloknak arra, hogy másokkal találkozzanak, kapcsolatot teremtsenek, és aztán az ilyen társas kapcsolatokon keresztül elsajátíthassák azokat az ismereteket, készségeket és attitűdöket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy teljes mértékben részt tudjanak venni a társadalom életében.

A kultúra és a sportolás emberi jog, és mindkettő szorosan összefügg más emberi jogokkal. Ugyanakkor a kultúra és a sport is olyan terep, ahol gyakran kerülnek veszélybe vagy sérülnek az emberi jogok, így a fiatalok jogai is.

Mit értünk „kultúra” alatt?

A „kultúra” szót sokféle értelemben használjuk: létezik popkultúra, tömegkultúra, városi kultúra, feminista kultúra, kisebbségi kultúra, vállalati kultúra, és végül, de nem utolsósorban ifjúsági kultúra. Beszélhetünk kulturált emberről is, aki jólnevelt, és az iskolában műveltséget szerzett a hagyományos irodalom és művészetek terén. Vagy említhetjük a kultúrsokkot is, ami arra utal, amikor valaki egy általa ismeretlen kultúrkörbe kerülve nem találja a helyét, és frusztráltnak érzi magát. A kulturális minisztériumok és hasonló állami hivatalok a fenti értelemben vett kultúrával nemigen foglalkoznak.

A „cultura” szó latin eredetű: gondozást, ápolást, művelést jelent. Átvitt értelemben i.sz. 1500 körül kezdték el használni („elme művelése nevelés útján”), de csak a XIX. század közepén bővült úgy a jelentése, hogy a különféle társadalmak társas szokásait és életmódját is értették alatta.⁴ Az alábbiakban a kultúra szót ebben az értelemben használjuk: vagyis közös jelentések és értelmezések örökölt mintáit értjük rajta.

A kultúra sosem homogén; mindegyiken belül találunk szubkultúrákat, vagyis olyan embercsoportokat, amelyeket sajátos szokások és viselkedésminták jellemeznek, amelyek elválasztják őket a tágabb kulturális környezettől és a többi szubkultúrától is. A kultúrát nehéz meghatározni és megragadni, mert a kultúrák folyamatosan fejlődnek és változnak. Hérakleitosz bölcseletét („nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”) átfogalmazva: a kultúra, amelyben ma kommunikálunk, nem ugyanaz, mint amelyben tegnap tettük. Mégis ugyanolyannak látjuk és érzékeljük.  

Kérdés: Milyen új gondolatok vagy technológiák jelentek meg az elmúlt 10 évben, amelyek megváltoztatták a kultúránkat?

Az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó bizottsága a kultúrát a következőképpen definiálja: „A kultúra […] magában foglalja többek között az életmódot, a nyelvet, az írásbeli és szóbeli irodalmat, a zenét, a dalokat, a nem verbális kommunikációt, a vallást és világnézeti rendszereket, a rítusokat és ünnepeket, a sportot és játékokat, a termelési módokat és a technológiát, a természetes és mesterséges környezetet, az ételt, a ruházatot és a lakókörnyezetet, valamint a művészeteket, szokásokat és hagyományokat, amelyek segítségével az emberek és közösségek kifejezik ember voltukat, jelentést adnak létezésüknek, és felépítik az életükre ható külső erőkkel való tapasztalataikat tükröző világlátásukat.” ⁵

A kultúra egyes vonatkozásai jól láthatók; ilyen például az öltözködés. Más aspektusok általában nem tudatosak, szinte ösztönösek. A kultúrát hasonlíthatjuk a jéghegyhez is, amelynek van egy látható része a vízfelszín fölött, de van egy nagy láthatatlan része a felszín alatt. Hasonló módon a kultúrának is vannak megfigyelhető vonásai, amelyeknek tudatában vagyunk, és vannak olyan vetületei is, amelyeket csupán sejtünk vagy csak elképzelni tudunk. Ez utóbbiakat párbeszéd és önvizsgálat útján ismerhetjük meg. Ahogyan a jéghegy alja, ugyanúgy a kultúra nagyobb része is „láthatatlan”. Nagy hibát követünk el, ha a látható részt tartjuk az egésznek. Ha csak a számunkra láthatóra (és látszólag „érthetőre”) összpontosítunk, akkor szem elől téveszthetjük azt, ami igazán fontos az egyes emberekben és általában az emberi lényekben.

Kérdés: Mit gondol, az Ön kultúrájának mely aspektusai láthatatlanok mások számára?

A kultúra olyan, mint egy szemüveg, amelynek lencséjén keresztül látjuk és értelmezzük az életet és a társadalmat. A kultúra egyik generációról a másikra öröklődik, beépülnek közben új elemek, lemorzsolódnak mások. Mivel az adott hely és kor kultúrájából sok mindent úgyszólván az „anyatejjel együtt” szívunk magunkba, nagyon nehéz objektíven szemlélni a saját kultúránkat. Nagyon is normális és természetes, ha a saját kultúránk „jó”-nak érződik, miközben más kultúrák – ahol másképp gondolkodnak és viselkednek –, szokatlannak, sőt talán helytelennek tűnnek.
A kultúra dinamikus konstrukcióként is felfogható, amit az emberek maguk hoznak létre szükségleteiknek megfelelően. Nézzük csak meg Svédország északi részének sarkvidékét: az ott élők más kihívásokkal néznek szembe, mint a meleg, mediterrán tengerpart lakói. Ezért eltérő válaszokat adtak az ottani kihívásokra, más életmódot és kultúrát alakítottak ki. A modern technológiáknak és a globalizációnak köszönhetően ma sokkal több közös eleme van a két kultúrának, mint régebben, de továbbra is számos ponton különböznek, például másként vélekednek arról, hogy mit jelent európainak lenni.
Hogy kik vagyunk és kinek tartjuk magunkat, az nagymértékben függ attól, milyen kultúrában nőttünk fel, milyen más kultúrák hatottak ránk, vagy milyen kultúrát fogadtunk el sajátunkként. Azonban minden ember egyedi. Az, hogy hová születtünk, meghatározza többek között az anyanyelvünket, hogy milyen ételt szeretünk legjobban, vagy milyen vallást követünk (vagy nem követünk). Az identitás a kultúrához hasonlóan összetett dolog, amelynek vannak tudatos és nem tudatos elemei, valamint időben és térben változik. Beszélhetünk személyes identitásról, nemi identitásról, nemzeti, kulturális, etnikai, családi identitásról, osztályidentitásról, sőt valójában bármilyen más identitásról is. Ha meg akarjuk valósítani az emberi jogi kultúrát, ahol mindenkit egyenlő jogok és tisztelet illet meg, akkor el kell fogadnunk az identitás komplexitását, sokféleségét, dinamikus voltát, és azt, hogy lényünk lényegét jelenti, továbbá azt is fel kell ismernünk és tudomásul kell vennünk, hogy a másik embernek is joga van saját identitása kifejezéséhez. Az identitás tesz minket egyedivé. Ez az egyediség viszont nem marad ugyanolyan az életünk során, hanem folyamatosan változik.

 

Mit értünk „sport” alatt?

Akár nézői, akár résztvevői vagyunk, a sport – és különösen a csapatjáték – az életünk fontos része. Sokak számára a labdarúgás végtelen társalgási téma. A szurkolók érzelmileg erősen kötődnek a csapatukhoz, a sztárjátékosokat pedig hősként ünneplik. A fitneszklubok terjedése és a karcsúságot reklámozó magazinok száma is tükrözi a mai korszellemet, miszerint nézzünk ki jól, és legyünk fiatalosak, sportosak, egészségesek. A parkok pedig tele vannak futókkal, kocogókkal. Vannak olyan tevékenységek is, amelyek inkább mentális, mintsem fizikai erőfeszítéssel járnak, mégis sportnak tartjuk – ilyen például a sakk. Mivel a sokféle sportág minden ízlésnek és temperamentumnak megfelel, a sport az életünk során valóban az identitásunk és kultúránk szerves részévé válhat. Ha alaposabban megnézzük a sport és a játékok (beleértve a kisgyerekek játékait is) alapvető értékét és célját, nyilvánvalóvá válik, hogy minden sport – a labdarúgástól a gerelyhajításon át a jógáig – az élethez szükséges készségek elsajátítását szolgálja. Ezért számít a sport és a testnevelés a formális és nem-formális nevelés fontos részének.

Kulturális jogok

A kulturális jogokat először az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata fogalmazta meg. A 27. cikk értelmében „Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.”

A kulturális jogok védelme és előmozdítása fontos az egyének és közösségek megerősítése, önérvényesítő képességük javítása szempontjából. Ha a közösségek kulturális jogait elismerik, és tiszteletben tartják szokásaikat és értékeiket, az növeli az önbecsülésüket, és erősíti szándékukat arra, hogy tradícióikat megőrizzék.

Human Rights Education Associates (Emberi Jogi Nevelés Szövetsége) szerint a kultúrához való jog emberi jogként való elismerése lényegében az emberiség kreativitásának és hagyományainak ünneplését és védelmét jelenti. Az emberi jogi dokumentumok rögzítik, hogy mindenkinek joga van a kultúra élvezetéhez, valamint a kulturális és tudományos fejlődéséhez való hozzájáruláshoz, és ebben az állam semmilyen módon nem akadályozhatja. Ezen túlmenően a nemzetközi emberi jogi egyezmények kötelességeket is rónak az államokra a kulturális tevékenységek előmozdítását és a kulturális alkotások védelmét illetően, különösen, ha azok egyetemes értékeket A képviselnek. Az emberi jogi dokumentumok túlnyomó többsége a kultúrát pozitív értékként védelmezi. A kultúrához való jognak több eleme is van:

• a kulturális életben való részvétel joga;
• a tudományos haladás jótéteményeiből való részesedés joga;
• a tudományos, irodalmi vagy művészeti termékek alkotóinak joga a termékhez fűződő erkölcsi és anyagi érdekei védelméhez;
• a tudományos és alkotó tevékenységek szabadsága, az állam beavatkozása nélkül.⁹

A kultúra más vonatkozásait is védik a nemzetközi emberi jogi egyezmények. Ilyen például a házasságkötés és családalapítás joga, a szabad véleménynyilvánítás joga, az oktatáshoz való jog, a tájékozódás és az eszmék terjesztésének joga, a pihenéshez és kikapcsolódáshoz való jog, valamint a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság.

Kérdés: Milyen más emberi jogok kapcsolódnak a kultúrához?

Ami a gyermekeket illeti: a Gyermekjogi Egyezmény kimondja, hogy a gyermek oktatásának arra kell irányulnia, hogy elősegítse „a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését”. A 31. cikk pedig említi a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, valamint a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevekénységekhez való jogot is. A sport és a játék alapvetően fontos a gyermekek és fiatalok személyes és szociális fejlődésében, növekedésében és jóllétében.
A 1966-ban elfogadott Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya is hangsúlyozza a kultúra jelentőségét: „[a részes államok] felismerték, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelően a félelemtől és a nélkülözéstől mentes szabad emberi lények eszménye csak akkor valósítható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti gazdasági, szociális és kulturális jogait, úgyszintén polgári és politikai jogait is.”

Az UNESCO által 1966-ban elfogadott Nemzetközi kulturális együttműködési alapelvekben is megfogalmazódott, hogy az emberi méltóság megköveteli a kultúra széles körű terjesztését és azt, hogy az emberiséget igazságosságra, szabadságra és békére neveljék. Az 1. cikk szerint:

1. Minden kultúra rendelkezik méltósággal és értékkel, amelyet óvni és becsülni kell.
2. Minden népnek joga és kötelessége saját kultúrájának fejlesztése.
3. Gazdag változatosságukkal és sokféleségükkel, és az egymásra gyakorolt kölcsönös hatásukkal a kultúrák mind az emberiség közös örökségét képezik.¹¹

 

Az ENSZ által 2007-ben elfogadott Nyilatkozat az őslakos népek jogairól¹² fontos lépés volt annak tisztázása felé, hogy mi tartozik bele a kultúra fogalmába az emberi jogi szabályozás keretében. A nyilatkozat megerősíti, hogy az őslakos népek más népekkel egyenlők, és elismeri minden nép jogát ahhoz, hogy különbözzön másoktól és magát ilyennek tekintse, továbbá ezt a különbözőségét tiszteletben tartsák. A nyilatkozat hangsúlyozza azt is, hogy minden nép hozzájárul az emberiség közös örökségét képező civilizációk és kultúrák sokféleségéhez és gazdagságához.  

Nyilatkozat az őslakos népek jogairól

8. cikk  
1. Az őslakos népeknek és személyeknek joguk van az erőszakos asszimilációval és a kultúrájuk megsemmisítésével szembeni védelemhez.
2. Az államok kötelesek hatékony mechanizmusokat biztosítani a megelőzés, illetve a jóvátétel érdekében: (a) minden olyan cselekedettel szemben, amelynek célja vagy következménye az őslakos népek önálló integritásuktól, sajátos kulturális értékeiktől vagy etnikai identitásuktól való megfosztása;

11. cikk
Az őslakos népeknek joguk van arra, hogy kulturális hagyományaikat és szokásaikat gyakorolják és újjáélesszék. Ez magában foglalja a múltbeli, jelenlegi és jövőbeli kulturális értékeik – például a régészeti és történelmi helyek, műtárgyak, motívumok, szertartások, technológiák, a képző- és előadó művészetek és az irodalom – fenntartásához, védelméhez és fejlesztéséhez való jogot.

Sérthetik-e az emberi jogokat a kulturális szokások?

Az UNESCO nemzetközi kulturális együttműködésre vonatkozó alapelvei szerint minden kultúra rendelkezik méltósággal és értékkel, amelyet óvni és becsülni kell. Mit jelent ez az elv a gyakorlatban?
Az olyan tradíciók, mint a bikaviadal, a fanatikus rajongás valamely focicsapat iránt, a langyos sör fogyasztása, a bálnavadászat vagy a lóhúsevés, egyesek számára fontosak, míg mások ugyanezeket ostobaságnak vagy akár taszítónak tartják. Vannak olyan tradíciók is, amelyek komolyabb következményekkel járnak az emberi jogok és méltóság szempontjából: ilyen például a halálbüntetés, a házasság előtti szexuális élethez kötődő előírások, a vallási szimbólumok viselése vagy a gyermekek testi fenyítése.

Kérdés: Minden kulturális gyakorlatot tiszteletben kell tartani?

Az ENSZ ebben a kérdésben egyértelmű álláspontot képvisel: semelyik jog nem használható más jogok megsértésére, ahogy azt egyébként az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is leszögezi.
„[…] a kulturális jogok nem használhatók és nem értelmezhetők olyan tettek igazolásaként, amelyek más emberi jogok vagy alapvető szabadságjogok tagadásához vagy megsértéséhez vezetnek. Ezért az emberi jogok megsértésének vagy megtagadásának igazolása céljából a kulturális relativizmusra hivatkozni a kultúrához való jog megsértését jelenti.
A kulturális tradícióknak, még a mélyen beágyazott hagyományoknak is vannak legitim, szilárd korlátai. Például egyetlen mai kultúrának sincs legitim alapja arra, hogy a rabszolgatartás jogként való elismerését követelje. Hiába volt a történelem során számos kultúrában elterjedt gyakorlat, a rabszolgatartás ma már semmiképpen nem tekinthető igazolhatónak, jogszerűnek vagy a kulturális örökség védelemre méltó elemének. Ellenkezőleg: a rabszolgatartás minden formája – beleértve a rabszolgasághoz hasonló jelenkori gyakorlatokat is – a nemzetközi jog szerint az emberi jogok durva megsértésének minősül.
A kulturális jogok ugyanígy nem igazolhatják a kínzást, a gyilkosságot, a népirtást, továbbá a nem, faji hovatartozás, nyelv vagy vallás alapján való diszkriminációt, sem a nemzetközi jog által biztosított más egyetemes emberi jogok vagy alapvető szabadságjogok megsértését. Az ilyen jogsértések indokaként a kultúrára hivatkozni a nemzetközi jog értelmében elfogadhatatlan.”¹³

A kulturális jogokkal kapcsolatos átgondolatlan állítások egyik veszélye, hogy könnyen a megbélyegzés csapdájába eshetünk, beskatulyázva az embereket kultúrájuk szerint, ezzel is csak erősítve a már meglévő sztereotípiákat és előítéleteket. Különösen a többségi kultúra képviselőire jellemző, hogy egy kisebbségi csoport tagjainak minden választását, tettét és döntését a kultúrájára vezetik vissza, míg saját tetteiket, választásaikat és döntéseiket kultúrától függetlennek, „objektívnek” tekintik.

A kulturális sokféleség az emberi méltóság és az emberi jogok teljességének természetes következménye. Az emberi jogok garantálják a gondolat, a vallás, a meggyőződés, a kulturális önkifejezés, az oktatás stb. szabadságát. Ahogy a többség hatalma nem használható a kisebbségek emberi jogainak eltiprására, a kisebbségek kulturális jogai sem használhatók az emberi jogok megsértésének igazolására, függetlenül attól, hogy az elkövető a kisebbséghez vagy a többséghez tartozik-e. A sokféleség tiszteletét az emberi jogok tiszteletben tartásával együtt kell biztosítani, és az nem szolgálhat diszkrimináció alapjául.
A sokféleség csak a méltóság tiszteletben tartása mellett lehetséges; az egyenlőségnek és a sokféleségnek pedig egyszerre kell érvényesülnie.

A sport és az emberi jogok

Pierre de Coubertin, a modern kori olimpiai játékok atyja úgy vélte, hogy általában a sportesemények, és különösen a nemzetközi versenyek az emberi jogok előmozdításának fontos eszközei:
a sport egyértelmű feladata, hogy erősítse az aktív békét és a nemzetek közti megértést a különféle eredetű, meggyőződésű és hitvallású emberek közötti kölcsönös tisztelet szellemében.

Az emberi jogi nyilatkozatok és egyezmények nem említik konkrétan a sportot. Mindemellett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az Olimpiai Chartában kijelenti, hogy „a sport gyakorlása alapvető emberi jog. Minden természetes személyt megillet a sportolás joga a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül, az olimpiai szellemben.”¹⁵

A sportolás a közös érdekek és értékek teremtésével, valamint a demokratikus állampolgársághoz szükséges szociális készségek fejlesztésével hozzájárul az emberi jogok előmozdításához. A sport a társadalmi és kulturális életet is gazdagítja, mert közel hozza egymáshoz az embereket és a közösségeket. Emellett segíthet a különbségek áthidalásában, és ösztönzi a párbeszédet is, így hozzájárul az előítéletek, a sztereotípiák, a tudatlanság, az intolerancia és a diszkrimináció megszüntetéséhez.

A sport gyakran az első lépés a sérülékeny és marginalizált csoportok bevonása felé. A fiatalokkal foglalkozó szociális munkások sokszor az utcai foci segítségével teremtenek kapcsolatot a belvárosi negyedekben élő elidegenedett fiatalokkal. A 2003 óta minden évben megrendezett Hajléktalan Világkupa egy nemzetközi labdarúgótorna, ahol a versenyző csapatok tagjai hajléktalan emberek.  A szervezet hivatalos honlapja szerint “… a 2007-es koppenhágai Hajléktalan Világkupa utáni hatásvizsgálat újra bizonyította, hogy a játékosok életében jelentős változás történt: 71 százalékuk felhagyott a drog- és alkoholfogyasztással, lakáshoz és álláshoz jutott, vagy elkezdett tanulni, valamint javított az emberi kapcsolatain, miközben folytatta a labdarúgást.¹⁶

A sportolók mint példaképek

A sportolókat gyakran csodálják a társadalmi státuszuk, eredményeik, és időnként a sikerhez vezető küzdelmes és inspiráló útjuk miatt is. Az is tiszteletet ébreszthet a fiatalok körében, ha egy sportoló küzd a társadalmi igazságosságért és az emberi jogokért. Lilian Thuram – aki a francia futballválogatott legtöbbször pályára lépő tagja volt – például a rasszizmus ellen és a fiatalok védelmében tett erőfeszítéseiről is közismert volt. A szegény, bevándorló családból származó Eric Cantona szintén híres focista lett, de színészi karrierje és a hajléktalanok támogatása terén végzett munkája tovább növelte népszerűségét.

Az ENSZ a művészetek, a zene, a film, az irodalom vagy a sport terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek segítségével hívja fel a figyelmet tevékenységeire, és mozdítja elő a szervezet céljait.
Közéjük tartozik például a focista Lionel Messi, az UNICEF jószolgálati nagykövete; Maria Sarapova, teniszcsillag, aki az ENSZ Fejlesztési Programjának jószolgálati nagykövete; és az énekesnő Céline Dion, aki megkapta az UNESCO Művész a békéért díját.^17I

Sport Határok Nélkül¹⁸

A Sport Határok Nélkül olyan nonprofit szervezet, amelyet különféle sportágak képviselői alapítottak. Célja a sportoláshoz való jog védelme: minden gyermeknek társadalmi és gazdasági helyzetétől és életkörülményeitől függetlenül joga van a játékhoz és a sportoláshoz. A szervezet hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal dolgozik, támogatja a sport általi nevelést, így hozzájárul az egyenlőtlenség elleni harchoz. Mottója: „A szolidaritás elsődlegesen csapatjáték.”
www.playthegame.org

A sporttal kapcsolatos emberi jogi jogsértések

A teljesítményjavító szerek használata az emberi méltóság és egészség sérelmének talán legközismertebb példája. Sok vitát váltanak ki az olyan kérdések is, mint a hormonkezelés vagy a női sportolók biológiai nemének vizsgálata, amelyek szorosan kapcsolódnak a tisztelethez, az emberi méltósághoz és a magánélethez való joghoz. A szponzorok kihasználhatják a sportolókat, a nagyravágyó szülők pedig saját, korán tehetséget mutató gyermekeiket. Az intenzív edzés és a versenyzés erőltetése sportsérülésekhez vezethet, és veszélyeztetheti a mentális jóllétet is.
A sportolási lehetőségek nem mindig állnak nyitva egyformán mindenki számára; a sportlétesítményekhez való hozzáférés terén a nők, a vallási vagy kulturális kisebbségek és más csoportok gyakran szembesülnek hátrányos megkülönböztetéssel. Ennek tipikus esete, amikor az iskolai fociedzésen csak fiúk vehetnek részt. A gazdasági nyomás vagy az üzleti érdekek könnyen emberi jogi jogsértésekhez vezethetnek, ami aláássa a méltóságot és a mások iránti tiszteletet. Megtörténik például, hogy pár játékos kenőpénzt fogad el azért, hogy a focimeccsen szándékosan szabálytalankodjon, vagy hasonlóan „lezsírozzák” előre a krikettmérkőzés eredményét.
A sportszeripar globalizációjával összefüggésben is előfordulnak jogsérelmek, például a sportruházat- és sportszergyártókat többször is elmarasztalták azért, mert gyermekmunkát alkalmazó gyárakkal szerződtek.

Kérdés: Ön szerint minden sportág egyformán elérhető minden fiatal számára?

A sport területén a leggyakoribb kihívást emberi jogi szempontból az egyenlőség és a diszkriminációmentesség biztosítása jelenti.
 A sportolási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés biztosítását különféle gazdasági, társadalmi és logisztikai akadályok nehezítik: pl. van-e sportlétesítmény a környéken; mennyire könnyen megközelíthető és mennyire megfizethető, beléphet-e bárki a sportegyesületbe vagy -létesítménybe; akadálymentes-e maga a létesítmény a fogyatékossággal élők számára stb. A sport széles körben elismert integráló szerepe ellenére a legtöbb országban sok fiatal egyáltalán nem fér hozzá a sportolási lehetőségekhez.

Sport és politika

A sportot régóta alkalmazzák az igazságtalanság elleni politikai fellépés békés eszközeként. Az apartheid idején sok ország megszakította sportkapcsolatait Dél-Afrikával, ami jelentősen hozzájárult az országban bekövetkezett politikai változásokhoz. 1992-ben Dánia azért jutott be az labdarúgó Európa-bajnokságba, mert a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot (amely addigra két tagra redukálódott: Szerbia és Montenegró) kizárták a délszláv háborúban játszott szerepe miatt.
A sportot azonban nacionalista vagy politikai célokra is fel lehet használni. Az 1972-es müncheni olimpián például nyolc pakisztáni terrorista behatolt az izraeli csapat szállására, és túszokat ejtett. Két sportolót a támadás során, kilenc túszt pedig a német rendőrség sikertelen mentőakciója alatt gyilkoltak meg. Az olimpiai játékokat különösen régóta használják az országok politikai állásfoglalásra. Az Egyesült Államok például 65 más országgal együtt Afganisztán szovjet megszállása miatt bojkottálta az 1980-as moszkvai játékokat. Ezután a Szovjetunió és 15 szövetségese bojkottálta a következő, Los Angeles-i játékokat egyrészt biztonsági okokból, másrészt azért, mert tartottak attól, hogy a delegáció tagjai politikai menedékjogot kérnek és kapnak. A kevésbé távoli múltban pedig azzal kapcsolatban merült fel kritika, hogy Peking megkapta a 2008-as olimpia rendezési jogát annak ellenére, hogy Kína antidemokratikus, és semmibe veszi az emberi jogokat.

Sport és rasszizmus

A rasszizmus bármelyik sportágban és minden szinten – amatőr sportban, intézményi vagy nemzetközi szinten – megnyilvánulhat, és a médiában is jelen van. Helyi szinten a rasszista megnyilvánulások főleg (de nem kizárólag) a játékosok, a csapatok, az edzők, a bírók és a nézők között és ellen történnek, alapjuk jellemzően az érintett vélt vagy valós nemzetiségi vagy etnika hovatartozása, vallása vagy bőrszíne.
A sport terén tapasztalható rasszizmus elleni küzdelem mindenkinek közös felelőssége, beleértve az állami intézményeket (jogalkotókat, bíróságokat, rendőrséget, sportért felelős kormányszerveket és helyi hatóságokat is), a nem állami szervezeteket (országos profi és amatőr sportszövetségeket, klubokat, helyi sportszövetségeket, szurkolói klubokat, játékosok szervezeteit, antirasszista szervezeteket stb.), valamint a magánszemélyeket is.

Mondiali Antirazzisti

Ezt a nemzetközi labdarúgótornát és nagy antirasszista fesztivált évente tartják Olaszországban, Bologna mellett. Részt vehetnek rajta szurkolói csoportok, antirasszista szervezetek, bevándorlók egyesületei, ifjúsági csoportok, és bárki, aki szereti a fair play szabályai szerinti focit. A rendezvénynek nem a versenyzés a célja, hanem az, hogy összehozza az embereket. A meccsek mellett sok más program is akad: beszélgetések, workshopok, filmbemutatók, koncertek stb.
http://www.mondialiantirazzisti.org

Kérdés: Ön szerint meg kellene-e tiltani, hogy a feltételezett futballhuligánok kiutazhassanak külföldi mérkőzésekre? Jogos lehet-e mozgásszabadságuk korlátozása?

A kultúra és a fiatalok

Gyakran általánosítunk, és beszélünk például valamely ország kultúrájáról, megfeledkezve a kultúra sokszínűségéről. Hasonlóan félrevezető az ifjúsági kultúráról mint homogén rendszerről beszélni. Európában a II. világháború óta végbement társadalmi és gazdasági változások az ifjúsági szubkultúrák burjánzásához vezettek. A fiatalok saját igényeikkel, tudásukkal, elveikkel, szokásaikkal, érdeklődési körükkel, viselkedésükkel és álmaikkal megújítják a kultúrát, amelyben felnőttek, és magukévá is teszik – vagy úgy, hogy teljes mértékben elfogadják, vagy úgy, hogy elutasítják azt.

A kulturális tevékenységek hozzáférhetősége és az azokban való részvétel erősíti a társadalmi kohéziót és integrációt, és segíti az aktív állampolgárság kialakulását. Tehát fontos, hogy a fiatalok hozzáférjenek a kultúrához, akár fogyasztóként (könyvtárak, múzeumok, operaelőadások, focimeccsek látogatóiként stb.), akár alkotóként (pl. zenészként, filmesként, táncosként vagy sportolóként).

Kérdés: Az Ön hazájában minden állampolgár egyenlő mértékben vehet részt a társadalom kulturális életében?

A fiatalok kultúrához való hozzáférését különféle módokon lehet segíteni: például kedvezményes jegyárakkal vagy előfizetéssel, szezonális bérlettel, vagy azzal, hogy a fiatalok számára ingyenessé teszik a múzeumok, galériák, operaházi és színházi előadások, illetve a komolyzenei koncertek látogatását. Az oktatási és szabadidős tevékenységeken keresztül is javítható a fiatalok kultúrához való hozzáférése, például az ifjúsági színjátszókörök anyagi támogatásával, vagy ifjúsági klubok, közösségi terek, ifjúsági és kulturális központok létrehozásával. A Módosított Európai Charta a fiatalok helyi és regionális közéletben való részvételéről azt mondja, hogy „[a] helyi és regionális önkormányzatoknak támogatniuk kell az ifjúsági egyesületek és szervezetek, ifjúsági csoportok és közösségi házak által működtetett, szervezett szociokulturális tevékenységeket, amelyek a családdal, az iskolával vagy a munkahellyel együtt a társadalmi összetartás fő pillérei a helyi közösség vagy a régió életében. És amelyek egyúttal kitűnő csatornát jelentenek a fiatalok részvételéhez és az ifjúságpolitikák megvalósításához a sport, a kultúra, a kézművesség, a művészi alkotómunka és az önkifejezés egyéb formái terén, valamint a társadalmi tevékenységek területén.”
A Charta értelmezésében a társadalmi és a kulturális részvétel összefonódik. A legtöbb ifjúsági szervezet ebben a szellemben határozza meg tevékenységét. Még ha elsődleges céljuk nem is a kulturális vagy a sporttevékenységek szervezése, létük és munkájuk célja mindenképpen a fiatalok jóllététéhez kapcsolódik, és ez társas, kulturális és/vagy sporttevékenységek nélkül nem valósítható meg. Egyes ifjúsági szervezetek közvetlenül a kulturális részvétel és a kultúrák közti párbeszéd elősegítésével foglalkoznak – ilyen többek között a European Federation for Intercultural Learning (Interkulturális Tanulás Európai Szövetsége), a Youth for Exchange and Understanding (Ifjúság a Párbeszédért és Megértésért), vagy az Ecumenical Youth Council in Europe (Európai Ökomenikus Ifjúsági Tanács). Mások egyenesen a sportra helyezik a hangsúlyt, például az International Sports and Cultural Association (Nemzetközi Sport- és Kulturális Szövetség) vagy az European Sports Non-Governmental Organisation (Európai Nem-kormányzati Sportszervezetek Szövetsége). Mindegyikük, de különösen a helyi szinten működő számos kis és nagy szervezet lehetőséget nyújt a fiataloknak a társadalmi és kulturális életben való aktív részvételre, ami a mások által előállított kulturális termékek fogyasztásánál sokkal, de sokkal többet jelent.

Az Európa Tanács munkája

Az Európai Kulturális Egyezmény¹⁹

Az Európa Tanács ezen egyezménye 1954-ben jött létre. „Az Egyezmény célja az európai népek közti kölcsönös megértésnek és kulturális sokféleségük kölcsönös megbecsülésének előmozdítása, az európai kultúra megőrzése, az ugyanazon alapértékek tiszteletén alapuló közös európai kulturális örökséghez való nemzeti hozzájárulás ösztönzése, és különösen a szerződő felek nyelve, történelme és civilizációja tanulmányozásának ösztönzése. Az egyezmény segíti a felek tevékenységeinek összehangolását az európai szintű érdeklődést keltő kulturális akciók ösztönzésével.”

Fehér könyv a kultúrák közötti párbeszédről

Az Európa Tanács külügyminiszterei 2008-ban kiadták a Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről: Egyenlőként együtt élni méltóságban című dokumentumot. Az Európa Tanács értelmezésében a kultúrák közötti párbeszéd a tájékoztatás, a megértés, az összebékítés és a tolerancia ösztönzésének, a konfliktusok megelőzésének, valamint a beilleszkedés és a társadalmi kohézió biztosításának eszköze.
A Fehér Könyv útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan segíthető elő a kultúrák közti párbeszéd, valamint a kölcsönös tisztelet és megértés a szervezet alapértékeivel összhangban. A miniszterek hangsúlyozták a Fehér Könyv széleskörű terjesztésének fontosságát, és felszólították az Európa Tanácsot, annak tagországait és az egyéb érdekelteket, hogy gondoskodjanak a Fehér Könyv ajánlásainak megvalósításáról.

A sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény

A Sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény a dopping ellenes harc legfontosabb nemzetközi jogi eszköze. 1989-ben nyitották meg aláírásra, és eddig 52 ország ratifikálta. Az Egyezmény közös normákat és szabályokat állít fel, amelyek előírják a részes államoknak, hogy jogszabályi, pénzügyi, technikai, oktatási és egyéb intézkedésekkel vegyék fel a harcot a sport terén tapasztalt doppingolás ellen.

Európai egyezmény a szurkolói erőszakról

A sporteseményeken, különösen a labdarúgó mérkőzéseken megnyilvánuló nézői erőszakról és nem megfelelő viselkedésről szóló Egyezmény^II célja a nézői erőszak és nem megfelelő viselkedés megakadályozása és féken tartása, valamint a sportrendezvényeken a nézők biztonságának garantálása. Az egyezményt 42 állam ratifikálta. Minden sportágra vonatkozik, de különösen a labdarúgásra. A részes országok vállalják, hogy gyakorlati intézkedéseket hoznak az erőszak megelőzésére és féken tartására. Emellett az egyezmény az elkövetők azonosítását és büntetőjogi felelősségre vonását célzó intézkedéseket is előír.

A paralimpiai játékok

A paralimpia a fogyatékossággal élők számára rendezett sportverseny. Részt vehet az, akinek végtagját amputálták, látássérült, deréktól lefelé bénult, vagy cerebrális parézis (egyfajta központi idegrendszeri károsodás) miatt kialakult mozgásfogyatékossággal él. A paralimpiai játékok története 1948-ig nyúlik vissza, 1952 óta pedig az olimpia évében rendezik meg. Az első téli paralimpiát 1976-ban tartották meg. Először 1988-ban szervezték a paralimpiát az olimpiai játékokkal valóban párhuzamosan, ekkor a parasportolók saját olimpiai falut kaptak, és az olimpiai helyszíneken versenyeztek. A paralimpiai játékokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismeri és támogatja, szervezéséért pedig a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság felelős.

Az emberi jogok kultúrája felé

Habár mindannyian különféle módokon és szinteken, számos különböző kultúrában és szubkultúrában kommunikálunk, elsődlegesen mégis mind emberek vagyunk, és így a legegyetemesebb kultúrának, az emberi jogok kultúrájának is részesei vagyunk, amelyben az emberek ismerik és tiszteletben tartják maguk és mások jogait, felelősek a maguk és mások méltóságáért, és minden nap az emberi jogi elvekkel összhangban járnak el.
Nem valamiféle új kultúra, ideológia vagy filozófia megteremtéséről van szó, hanem arról, hogy minden kultúrát támogatni kell abban, hogy az emberi jogi elveket beépítse jogszabályaiba, politikai rendszerébe és kulturális gyakorlatába. Talán a legjobb út efelé az, ha elkezdjük a körülöttünk lévő világot az emberi jogok szemüvegén át nézni, és ennek megfelelően cselekedni.²³ Az emberi jogok védelme és előmozdítása ugyanis nem valamely kultúra, vallás vagy etnikum sajátossága, hanem közös ügyünk, amely képes egyesíteni mindannyiunkat, a sok-sok különböző kulturális és más elköteleződéseinkkel, identitásainkkal együtt.

Notes

1 ““Generation of Change, Young People and Culture” [A változás generációja, a fiatalok és a kultúra], az ENSZ Népességi Alapjának világnépességet értékelő jelentésének ifjúsággal foglalkozó melléklete, 2008.:www.unfpa.org/webdav/site/global/shared/documents/publications/2008/swp_youth_08_eng.pdf
2  ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_334_fr.pdf
3 Aimé Césaire, martinique-i író beszéde a Fekete Írók és Művészek Párizsi Világkongresszusán: www.wsu.edu/gened/learn-modules/top_culture/quotations-on-culture
4 Online etimológiai szótár: www.etymonline.com/index.php?term=culture (traduction libre en français)
5 A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 15. cikkének 1 (a) bekezdéséhez fűzött 21. sz. általános megjegyzés, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága, 2009
6 T-Kit on Training Essentials, Council of Europe and European Commission, 2002: www.youth.partnership-eu.coe.int/youth-partnership/publications/T-kits/6/Tkit_6_FR
7 Európai Sport Charta, Európa Tanács, 1993: https://rm.coe.int/16804c9dbb, http://www.sportmedia.hu/jog/20040130eusportcharta.php
8 Emberi Jogi Nevelés Szövetsége (Human Rights Education Associates): www.hrea.org/index.php?base_id=157
9  www.un.org/en/documents/udhr/
10 A Jogok Köre, Emberi Jogi Forrásközpont 5. rész, 17. modul: www1.umn.edu/humanrts/edumat/IHRIP/circle/modules/module17.htm
11 portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=13147&URL_DO=DO_PRINTPAGE&URL_SECTION=201.html
12 www.un.org/esa/socdev/unpfii/documents/DRIPS_en.pdf
13 Ayton-Shenker Diana, “The Challenge of Human Rights and Cultural Diversity” [Feladatok az emberi jogok és a kulturális sokszínűség megvalósítása terén], United Nations Department of Public Information DPI/1627/HR 1995 www.un.org/rights/dpi1627e.htm
14 Amin Maalouf, In the Name of Identity: Violence and the Need to Belong [Az identitás nevében: erőszak és a valahová tartozás szükséglete], New York: Arcade Publishing 2000.
15 Olimpiai Charta, Nemzetközi Olimpiai Bizottság, 2011:www.olympic.org/Documents/olympic_charter_en.pdf
16 További információk: www.homelessworldcup.org/
17 Bővebb listák: www.un.org/sg/mop/gwa.shtml et http://portal.unesco.org/en/ev.php-URL_ID=4049&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html   
18 További információk: www.sportsansfrontieres.org
19 conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=018&CL=FRE&NT=018
20 www.coe.int/t/dg4/intercultural/Source/Pub_White_Paper/White%20Paper_final_revised_FR.pdf
21 http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?CL=FRE&NT=135
22 http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?CL=FRE&NT=120
23Érdekes vita erről a kérdésről a Human Rights Education Associates Fórumán: www.hrea.org/lists/hr-education/markup/msg01188.html

I 2010-ben Sebestyén Márta énekesnő is megkapta az UNESCO Művész a békéért díját

II https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0300063.TV