A gyakorlat menete

1. Kérdezzük meg a résztvevőket, tudják-e, mi az a „szófelhő”? Ha szükséges, adjunk rövid magyarázatot, esetleg pár konkrét példa felhasználásával. Mondjuk el, hogy most egy ilyen felhőt fognak készíteni, hogy megjelenítsék azokat az asszociációkat, gondolatokat és emlékeket, amelyeket a köztéri háborús emlékművek váltanak ki belőlük.
2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy mindenki gondoljon magában egy, az adott településen található nemzeti emlékműre, amelyet egy háború (például a II. világháború) emlékére emeltek. Próbálják meg felidézni, hogy hogyan néz ki, milyen érzéseket, gondolatokat és asszociációkat juttat eszükbe, negatívat és pozitívat egyaránt.

Kérjünk meg mindenkit, hogy fogjon egy filctollat, üljön le a papír mellé, és írja le a saját asszociációit az alábbi alapelvek mentén:
a. Teljesen egyéni, hogy ki milyen szót választ: pusztán azt jelzik ezek a szavak, hogy ki milyennek érzékel egy adott tárgyat.
b. A negatív asszociációkat a vonaltól balra írjátok: minél negatívabbak, annál közelebb a papír bal széléhez.
c. A pozitív érzések a vonaltól jobbra kerüljenek: minél pozitívabbak, annál közelebb a papír jobb széléhez.
d. Minél erősebb egy érzés, annál nagyobb vagy vastagabb betűkkel írjátok.

4. Ha mindenki befejezte az írást, kérjük meg őket, hogy nézzék meg a végeredményt. Kérdezzük meg az alábbiakat:

a. Vannak erős üzenetek a felhőben?
b. Megfigyelhető valamilyen mintázat? Mit lehetne elmondani általánosságban a felírt szavakról?
c. Van olyan szó a felhőben, amelyiken meglepődtetek?
d. Pozitív vagy negatív érzések jelennek meg inkább?
e. Melyek a legerősebb érzések?
f. Gondoljátok, hogy a következő generációknak így kellene emlékezniük a háborúra? Mi hiányzik? Hogyan lehetne kiegyensúlyozottabb az üzenet?

5. Most kérjük meg a résztvevőket, hogy újra vegyék kézbe a filceket. Ez alkalommal ne egy adott, már létező emlékműre gondoljanak, hanem képzeljenek el egy olyan emlékművet, amely a számukra legfontosabb üzenetet közvetítené a háborúról. Írják fel a mostani gondolataikat is, ugyanarra a papírra, amelyikre eddig is írtak. Mondjuk el, hogy az első szófelhő most már közterületen van, nem lehet eltörölni, ezért az új szavakat csak az eddigiekre vagy azok mellé írhatják.

6. Amikor kész a „felhő”, kérjük meg a résztvevőket, hogy nézzék meg még egyszer, majd folytassuk a feldolgozással és értékeléssel.

Feldolgozás és értékelés

Kezdjük a szófelhő-készítés folyamatának megvitatásával, majd térjünk rá az emlékezettel és az emberi jogokkal kapcsolatos vonatkozásokra:

• Hogy éreztétek, mennyiben múlt rajtatok, hogy milyen lett a felhő végül? Volt olyan felirat, amelyik bosszantott benneteket, amiért hangsúlyosabban jelent meg, mint a ti általatok írt szavak?
• A második felhőnél egyénileg dolgoztatok, vagy próbáltátok másokkal is megbeszélni az ötleteiteket vagy közösen dolgozni?
• Mennyire befolyásoltak benneteket a többiek által felírt szavak, illetve a korábbi feliratok?
• Miben különbözik a végleges felhő az elsőtől, és melyek a főbb üzenetek?
• A második felhő az elsőhöz képest jobban kifejezi azokat az üzeneteket, amelyeket szerintetek a háborúról el kellene juttatni a következő generációkhoz? Miért? Miért nem?
• Miért szokták az emlékművek gyakran „dicsőíteni” a háborút? Szerintetek kell dicsőíteni a háborút?
• Tudtátok, hogy a Genfi Egyezményekben le vannak fektetve bizonyos alapkövetelmények háborúk esetére, amelyeket még a harcban álló felek is kötelesek tiszteletben tartani? Tudtok mondani ezek közül néhányat?
• Szerintetek rendben van, hogy háborús időkben a katonák gyakorlatilag elveszítik az élethez való jogukat?
• Milyen üzenetet közvetítenek az állami emlékművek a másik, az „ellenséges” oldalról? Hogyan kellene ma értelmeznünk ezt az üzenetet?
• Mennyire volt nehéz egy másfajta emlékművet elképzelni? Milyenek lennének ezek? Mi volt számotokra fontos ebben, és mi okozott nehézséget egy ilyen emlékmű kigondolása kapcsán?
• Egy emlékmű valóban képes emlékeztetni a közönséget a háború borzalmaira? Feladata ez egyáltalán egy emlékműnek?
• Mit gondoltok, akik túléltek egy háborút vagy a harctéren lelték halálukat, mit szeretnének, hogyan emlékezzünk erre a történelmi időszakra? Különbözne az ő szófelhőjük a tiétekétől?
• Ha egy családtagotok vagy közeli ismerősötök háború áldozatává vált volna, hogyan szeretnétek, hogy megemlékezzünk róla? Mit lenne fontos szerintetek elmondani a következő generációnak a háborúról?
• Segített ez a gyakorlat, hogy jobban megértsétek az emberi jogokat? Hogyan?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Különböző színek használatával tovább variálhatjuk a feladatot. Például minden negatív asszociációt feketével, a pozitívakat pedig más színnel írják fel a résztvevők. Egy másik lehetőség, ha a középső vonaltól távolodva sötétebb vagy világosabb árnyalatokat használnak. Jó ötlet lehet, ha az első felhőt egy bizonyos színnel, az 5. lépésben hozzáadott szavakat pedig egy másikkal írják fel el a résztvevők.

Ha úgy gondoljuk, hogy segít, akkor mutathatunk háborús emlékművekről készült fotókat, de alighanem jobb, ha az első körben a résztvevők emlékeire hagyatkozunk; az hatékonyabban megmutatja, hogy mely üzenetek ragadtak meg bennük leginkább.

Az első beszélgetős részt (4. pont) fogjuk rövidre. Használjuk ezt arra, hogy különböző, a múlt emlékezetével kapcsolatos gondolatokat hívjunk elő, és ösztönözzük az alternatív emlékműveken való kreatív gondolkodást. Ha úgy érzik a résztvevők, hogy az első felhő pontosan leképezi, ahogy szerintük ezekre a régmúlt eseményekre emlékezni kellene, felvethetünk további gondolatokat az 5. fejezet Emlékezés című alfejezetének alapján. .

A második feliratozós körben hagyjuk, hogy a résztvevők kedvük szerint alakítsák át a felhőt, és megbeszéljék egymással ötleteiket – még ha egyébként önállóan is kellene dolgozniuk.

Minden bizonnyal elegendő hely marad majd a felhőben a második körös szavak számára is. Az összkép kissé zavarossá válhat, de ez nagyjából megfelel annak, ahogyan ez a való életben is történik: arra tudunk építkezni, amit mások már előttünk odatettek. Az új szavak ráírása a régiekre többek között azt az üzenetet közvetítheti, hogy észlelésünk nagyon kultúrafüggő, és mivel sokan sokféleképpen gondolkodunk, időnként nehéz hallatni a hangunkat. De bátran készíthetünk két külön szófelhőt, ha úgy gondoljuk, hogy az megkönnyítené a csoport számára a gondolataik és érzéseik elemzését.

Variációk

Ahelyett, hogy közvetlenül a nagy lapra írnának, a résztvevők öntapadós lapocskákat (post-itekre) is használhatnak. Ezeket aztán később könnyen arrébb lehet helyezni. Így a második körben nem nehéz átalakítani a szófelhőt, például a hasonló gondolatokat egymás mellé helyezhetjük, ezáltal hangsúlyosabbá téve őket.

Ha egy konkrét történelmi eseménnyel dolgozunk, a példaként említett II. világháború helyett mást is választhatunk, esetleg a holokausztot, az I. világháborút, egy polgárháborút vagy az adott régióban fontos hadi eseményt. A lényeg az, hogy olyan eseményt válasszunk, amelyekre emlékeztet valamilyen köztéren látható tárgy, pl. emlékmű vagy emléktábla.

Érdekes lehet a fiatalok számára, ha a háborúval kapcsolatos benyomásaikat összehasonlíthatják olyan emberek élményeivel, akik átélték az adott háborút. Ha erre lehetőséget adnánk, akkor félbehagyhatjuk a gyakorlatot az első szófelhő elkészülte után, és a második kör előtt a résztvevők interjúkat készíthetnek az idősebb generációk tagjaival arról, hogy ők hogyan szeretnék, hogy a következő generációk a háborúra emlékezzenek, és hogy szerintük a meglévő háborús emlékművek megfelelőek-e.

A (kézzel készült vagy digitális) szófelhő ötletét sok más Kompasz-gyakorlathoz kapcsolódóan is felhasználhatjuk; különösen, ha valamiféle vizuális produktumot szeretnénk egy kiállításhoz.

Más világnaphoz is köthetjük a gyakorlatot, mint például a holokauszt nemzetközi emléknapja (január 27.) vagy a rabszolgaság felszámolásának világnapja (december 2.).

Javaslatok a folytatáshoz

Érdemes lehet felmérést végezni a környéken, és megszámolni, hány utcát neveztek el hadvezérekről vagy nevezetes csatákról, és hányat olyan híres emberekről, akik a békéért tevékenykedtek. Tudjuk meg, ki dönt az önkormányzatunknál az utcák elnevezéséről, és a csoport javasoljon néhány személyt, akiknek jó lenne emléket állítani megítélésük szerint.

Ha résztvevőink kíváncsiak rá, hogy miként nézne ki a szófelhőjük digitális verzióban, kérjünk két önként jelentkezőt, aki begépeli, majd bemásolja a http://www.wordle.net/create. oldalra. Az eredményt kinyomtathatják, vagy kiposztolhatják valamilyen közösségi oldalon, ha szeretnék a nyilvánossággal is megosztani a műemlékekkel kapcsolatos gondolataikat.

You may like to look at the activity "Csak egy perc!" where you will find a suggestion to consider the issues surrounding remembrance and Hitler's Olympiastadion in Berlin, and what should be done with the building.

If the group would like to think about our heroes and heroines and what we remember and respect them for, you could run the activity "Heroines and heroes".

javaslatok a cselekvésre

Ha egyben, egy foglalkozás keretében, tehát nem két részre bontva végezzük a gyakorlatot, akkor utána is javasolhatjuk, hogy a résztvevők készítsenek interjúkat az idősebb generáció tagjaival, és tudjanak meg többet a háborúról.

Szervezhet a csoport emlékrendezvényt egy, a békéért munkálkodó hős emlékére. Ez lehet egy zenés-táncos fesztivál, egy kiállítás vagy egy performansz jellegű esemény, ahol a jelenlévők közös emlékművet építenek. Hirdessük meg az eseményt, és kérjük meg a résztvevőket, hogy járuljanak hozzá egy-egy olyan tárggyal, amely számukra az emlékezetet jelképezi. Lehet ez bármi, például egy fehér pipacs, a háborúban elvesztett rokon fotója, vagy egy pár cipő, amit akkor viselt valaki, amikor először az országunk földjére lépett, és menedékjogot kért

További információk

A „címkefelhő” vagy „szófelhő” (vagy dizájn-nyelven: „súlyozott lista”) „címkék” vagy kulcsszavak vizuális ábrázolása. A szavak általában ábécé-sorrendben követik egymást, és egy-egy kifejezés fontosságát annak betűmérete vagy színe jelzi – tulajdonképpen egyfajta kreatív grafikonként is értelmezhetjük. Az interneten, ahonnan a koncepció ered, a címkék általában hiperhivatkozások, amelyek az adott címkéhez társított elemekhez vezetnek.

A segédletekben láthatunk egy példát a szófelhőre.

Segédletek

Download as PDF

A gyakorlat menete

• Húzzunk egy halvány vonalat az oldal közepére.
• A negatív asszociációkat a vonaltól balra írjátok: minél negatívabbak, annál közelebb a papír bal széléhez.
• A pozitív érzések a vonaltól jobbra kerüljenek: minél pozitívabbak, annál közelebb a papír jobb széléhez.
• Minél erősebb egy érzés, annál nagyobb vagy vastagabb betűkkel írjátok.

318 Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi neveléséhez – Európa Tanács
Szófelhő – minta