Vitassuk meg!
Mennyire vagy meggyőző?
- A gyakorlatról
A gyakorlat során a résztvevők érvelnek és vitatkoznak, és megvizsgálják a következő témákat:
• a demokratikus jogok és kötelességek,
• a demokratikus vita.- Érintett jogok
• Az ország közügyeiben és a szabad választásokon való részvétel joga
• A vélemény és a kifejezés szabadsága
• Gondolatszabadság- Célok
• A demokratikus társadalom néhány ellentmondásos területének vizsgálata
• A másik mondandójára való odafigyelés, a vitázás és a meggyőző érvelés gyakorlása, a kapcsolódó készségek fejlesztése
• Az együttműködés és a nyitott, elfogulatlan gondolkodás ösztönzése- Eszközök
• Kellően nagy tér, egy hosszú fal és 2 szék
• A4-es lapok és színes tollak/filcek a feliratok elkészítéséhez
• Ragasztószalag
• Kisebb lapok és tollak jegyzeteléshez (opcionális)- Előkészítés
• Készítsünk egy „Egyetértek” és egy „Nem értek egyet” feliratot, és ragasszuk fel ezeket egy hosszú fal két végére. Legyen elegendő hely ahhoz, hogy a résztvevők egyenes vonalban fel tudjanak sorakozni a fal mentén.
• Tegyünk két széket a terem közepére, körülbelül fél méterre egymástól – a terem középvonalától jobbra és balra – úgy, hogy a résztvevők el tudjanak járni mellettük.
• Válasszunk ki egyet a fejezet végén javasolt állítások közül, vagy írjunk egyet magunk.
Jeles nap
- szeptember 19.A választójog napja
A gyakorlat menete
- Mutassuk meg a fal két végén a két feliratot („Egyetértek” és „Nem értek egyet”), és mondjuk el, hogy fel fogunk olvasni egy állítást, amellyel lehet, hogy többé vagy kevésbé egyetértenek, de az is lehet, hogy nem.
- Olvassuk fel az állítást.
- Kérjük meg az résztvevőket, hogy helyezkedjenek el a fal mentén, valahol a két felirat között. Ha teljesen egyetértenek, vagy egyáltalán nem értenek egyet vele, akkor álljanak a fal megfelelő végére, máskülönben álljanak a két végpont közé, annak megfelelően, hogy mennyiben értenek egyet ezzel a mondattal.
- Miután a résztvevők megtalálták a helyüket, kérjük meg azt a két embert, akik a véleményvonal két ellentétes végén a legmesszebb állnak, hogy jöjjenek a terem közepére, és üljenek le egy-egy székre. A többiek pedig helyezkedjenek el azon társuk mögé, amelyikük véleményéhez közelebb áll a saját álláspontjuk. Aki bizonytalan, az álljon nagyjából a terem középvonalába.
- Adjunk egy-egy percet a széken ülőknek, hogy megindokolják, miért értenek egyet, illetve miért nem az elhangzott állítással. Eközben senki ne szakítsa félbe a beszélőket, se vitatva az elhangzottakat, se egyetértőleg. Mindenki csendben figyeljen.
- Miután a két fél egy-egy percben elmondta az érveit, kérjük meg a középen állókat, hogy álljanak be az egyik vagy a másik szószóló mögé (valahogy dönteniük kell, nem maradhatnak középen). Így két csoport alakul ki: egy a szóban forgó állítás mellett, és egy ellene. Adjunk a csoportoknak 10 percet arra, hogy összegyűjtsék az álláspontjukat alátámasztó érveket, és kiválasszanak egy másik személyt, aki ezeket az érveket ismerteti.
- A tíz perc elteltével hívjuk össze a két csoportot, és kérjük meg a két új szószólót, hogy foglaljanak helyet a két széken, és a velük hasonló véleményen lévők pedig gyűljenek mögéjük.
- Adjunk a két szószólónak három-három percet, hogy kifejtsék érveiket. Ha ezután az egyik vagy a másik oldalon állók közül bárki megváltoztatta az álláspontját, mert az elhangzott érvek meggyőzték őt, most átállhat a másik csoportba.
- Adjunk a csoportoknak még öt percet, hogy tovább csiszolják az érveiket, és kiválasszanak egy harmadik szószólót. Ezek is kifejthetik a mondandójukat. Az elhangzott érvek után újfent engedjük meg, hogy a résztvevők helyet változtassanak, ha szeretnének.
- A gyakorlat végén hívjunk össze mindenkit a feldolgozáshoz.
Feldolgozás és értékelés
Ebben a szakaszban a résztvevők végiggondolják a vita mint társalgási forma folyamatát és célját, valamint azt, hogy miért jó pluralista társadalomban élni. Próbáljuk elkerülni, hogy a résztvevők visszatérjenek a korábbi témához, vagyis magának az állításnak a megvitatásához.
- Volt-e, aki megváltoztatta a véleményét a vita során? Ha igen, milyen érvek győztek meg benneteket?
- Mit gondoltok, az érveken kívül más dolgok is befolyásoltak benneteket? Például a csoportnyomás, a szószóló szenvedélyes beszédmódja vagy a győzni vágyás?
- Azok, akik a vita során nem változtatták meg a véleményüket, hasznosnak találták ennek a témának az átbeszélését? El tudtok képzelni olyan érvet, körülményt, amelytől mégis megváltozna az álláspontotok?
- Miért vannak az emberek különböző véleményen? Mi a teendő ezzel egy demokratikus társadalomban?
- Egy demokráciában minden véleményt tolerálni kell?
- Milyen érzés volt, amikor valaki más képviselte a nézeteiteket a vitában? És fordítva: milyen érzés volt szószólónak lenni, és tolmácsolni a többiek véleményét?
- Milyen érzés, hogy a politikai életben mások képviselnek benneteket, helyi és országos szinten egyaránt? Hogy zajlik és milyen érzés ugyanez abban a szervezetben, klubban, egyesületben, ahol tagok vagytok, vagy akár az iskolai osztályban?
- Milyen emberi jogokat érintett ez a gyakorlat?
Tanácsok a csoportsegítőknek
Ennek a gyakorlatnak az első része, tehát amikor a résztvevők a fal mellett a két végpont között megkeresik a helyüket, legfeljebb néhány percig tartson. Ennek a műveletnek mindössze annyi a célja, hogy kiderüljön a résztvevők kiinduló pozíciója, és hogy lássák, hol állnak a véleményükkel a többiekhez képest.
A gyakorlatnak egyformán célja a kommunikációs és érvelőkészségek gyakorlása és az adott téma megfontolása, átgondolása. Így aztán törekedjünk arra, hogy a résztvevők ne csak a saját véleményük tartalmával és bemutatásával törődjenek, hanem azon is gondolkodjanak, milyen típusú vagy formájú érvek lehetnek a leginkább alkalmasak a másik oldalon álló társaik meggyőzésére. Elvégre az a céljuk, hogy minél több embert állítsanak maguk mellé. A szószólók beszédei közötti időben, tehát amikor közösen átgondolják a csapat érveit, az ellenoldal álláspontját is mérlegelhetik, és kigondolhatják, hogyan lehetne azt megingatni.
A segédletben található állításoktól, azok témájától eltérő állítások és témák ugyanannyira jó kiindulási alapot adhatnak a vitához. A lényeg az, hogy olyan állítást válasszunk, amely megosztja a csoportot.
Ne feledjük, hogy egy állítás ilyen többfordulós megvitatása mintegy 30 percet vesz igénybe. Ha több állítást szeretnénk feldolgozni, ennek megfelelően több időt kell szánni a gyakorlatra.
Célszerű rugalmasnak lenni az egyes lépések pontos sorrendjét, időzítését illetően, attól függően, hogy mik a csoport erős és gyenge pontjai, valamint, hogy mennyire élénk vita alakul ki. Például:
- Hozzáadhatunk még egy vagy két fordulót, hogy a csoportok további érveket gyűjtsenek, és több felszólalónak legyen lehetősége arra, hogy ismertesse a csoport álláspontját.
- Ha korábban már végeztük ezt a gyakorlatot ezzel a csoporttal (vagy ha nem, akkor is), meglephetjük a résztvevőket azzal, hogy alkalmanként máshogy választjuk ki a legelső felszólalókat – például a sor két végéről számított harmadik embert kérjük meg, hogy első körben fejtsék ki a véleményüket.
- Dönthetünk úgy is, hogy az egyik csoportos egyeztető körben megkérjük a két csapatot, hogy – a szószólók kivételével – cseréljenek helyet egymással, és most az ellenkező oldal szószólójával működjenek együtt, vagyis a saját álláspontjukkal ellentétes érveket gyűjtsenek. Ez jó módszer lehet arra, hogy a résztvevők az ellenoldal nézőpontját is átgondolják, és különösen érdekes lehet akkor, ha a résztvevők egyébként nem nagyon változtatták meg a véleményüket a gyakorlat során.
Hagyhatjuk, hogy a szószólók egy képeslap méretű papírlapra emlékeztetőül feljegyezzék a fő pontokat, nehogy menet közben elfelejtsék az összegyűjtött érveket.
Felvethetjük azt a kérdést is, hogy egy toleráns társadalomban lehet-e, kell-e korlátozni a „pluralizmust” vagy a véleménynyilvánítás szabadságát? Például engedni kell-e a fasiszta vagy nacionalista tüntetéseket?
Javaslatok a folytatáshoz
Ha a csoportot érdekli, hogyan alakítják, formálják véleményünket, nézeteinket külső hatások, különös tekintettel a médiára, akkor érdemes kipróbálni a "Címlap" című gyakorlatot.
Ha azt vizsgálnánk tovább, hogy hogyan függ össze az emberek véleménye a világról alkotott elképzeléseikkel és sztereotípiáikkal, jó választás lehet a "Szórajz" icímű gyakorlat a Képzők könyvéből.50
Javaslatok a cselekvésre
Ha a politikai választásokkal, szavazással kapcsolatos állítást választottunk a gyakorlathoz, folytathatjuk a gyakorlatot egy, a helyi közösség szavazási szokásaival kapcsolatos felméréssel; lásd a "Szavazzunk vagy ne szavazzunk?" című gyakorlatot.
további információk
Szeptember 19-ét a választójog napjaként tartják számon. 1893-ban ezen a napon szavazták meg Új-Zélandon a nőknek választójogot adó törvényt, így ez lett a világ első országa, amelyik általános szavazójogot biztosított. Magyarországon 1918-ban született az első törvény, mely lehetővé tette a nők részvételét a választásokon, azonban az általános, titkos és egyenlő választójogot csak 1945-ben vezették be.
Segédletek
Állítások a vitához
• Erkölcsi kötelességünk, hogy a választásokon szavazzunk.
• Minden törvényt be kell tartani, még az igazságtalanokat is.
• A demokráciában csak a politikusoknak van hatalmuk.
• Olyanok a vezetőink, amilyeneket megérdemlünk.
• Az állampolgárok felelőssége, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a kormányzat mindennapi tevékenysége fölött.
• A véleménynyilvánítás szabadsága azt jelenti, hogy mindenki elmondhatja, amit akar.
• Be kell tiltani az újfasiszta pártokat.
• Nem szabadna engedni a szélsőséges politikai nézetek nyilvános hangoztatását.
• A szavazást minden állampolgár számára kötelezővé kell tenni.
• Nem érdemes képviselőket választani a diákönkormányzatba, mert az csak tanácskozik és ajánlásokat tesz; úgysem hozhat
kötelező érvényű döntéseket.