Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint: „Az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.”^I.
Az emberiség hatalmas fejlődést ért el az egészségügyi helyzet javítása terén szerte a világon. Megtanultuk, miként gyógyítsunk vagy fékezzünk meg olyan betegségeket, amelyek valaha emberek millióinak életét követelték. Könnyebben hozzáférhetővé vált az ivóvíz, javultak a higiénés körülmények, és komplex egészségügyi ellátási rendszereket hoztunk létre. Egészségügyi ismereteink és szaktudásunk gyorsan gyarapszik, és ma már több erőforrás áll rendelkezésünkre az egészségügy területén, mint bármikor a történelem során.
Ugyanakkor az egészség terén elért haladás rendkívül egyenlőtlen módon ment végbe. Míg Svédországban egy újszülött várható élettartama meghaladja a 80 évet, Brazíliában alig éri el a 72-t. Indiában született társuk 63 évnél rövidebb életre, Lesothóban pedig alig 50 éves élettartamra számíthat. Írországban 47.600 nőből mindössze egyetlen egy hal bele a terhességbe vagy a szülésbe, míg Afganisztánban erre minden nyolcadik nőnek megvan az esélye. Megdöbbentő, hogy milyen mértékben eltérhet várható élettartamunk és egészségi állapotunk attól függően, hol élünk és növünk fel; még megdöbbentőbb azonban, hogy az egészség terén nemcsak a különböző országok között, hanem egyes országokon belül is óriási egyenlőtlenségek figyelhetőek meg. Például az a fiú, aki a skóciai Glasgow egyik elővárosában, Caltonban nő fel, várhatóan 28 évvel rövidebb életet él, mint az a társa, aki mindössze 13 kilométerrel arrébb, a jómódúak által kedvelt Lenzie faluban lakik. Bolíviában az iskolázatlan anyák gyermekei 10%-os valószínűséggel nem érik meg az 1. életévüket, míg ha az anya legalább középfokú oktatásban részesült, akkor ennek az esélye mindössze 0,4%. Az Egyesült Királyságban a szegényebb környékeken 2,5-ször magasabb a felnőttek halálozási aránya, mint a gazdagabbak lakta negyedekben.^II.

A statisztikák által tükrözött riasztó egyenlőtlenségek nem magyarázhatók biológiai tényezőkkel. A különböző országok között és adott országon belül az emberek egészségi állapotában tapasztalható különbségek azokban a társadalom- és gazdaságpolitikai viszonyokban gyökereznek, amelyek meghatározzák, milyen környezetben születnek, nőnek fel, élnek és dolgoznak az emberek.^IV. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek igazságtalanok és elkerülhetők. A legtöbb esetben ez még csak nem is a gazdasági növekedéstől függ. Noha a gazdasági növekedés fontos szerepet játszik a fejlődésben, a javak egyenlőtlen elosztása esetén el is mélyítheti az egészségi egyenlőtlenségeket. A WHO rámutat arra, hogy néhány fejlődő ország, például Kuba, Costa Rica vagy Srí Lanka a nemzetgazdaság viszonylag alacsony mértékű bővülése ellenére is jó egészségi mutatókat tudott elérni.^V. Az egészség terén meglévő egyenlőtlenségek elleni küzdelem a társadalmi igazságossággal és az emberi jogokkal szorosan összefüggő kérdés.

Az egészséghez való jog egyetemessé tétele iránti világszintű elkötelezettség nyilvánult meg az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaiban. A program keretében kormányaink ígéretet tettek arra, hogy 2015-ig megvalósítják a szegénység csökkentésére irányuló nyolc fejlesztési célt. Az elért eredményeket összefoglaló dokumentumot (The Millennium Development Goals Report 2015) 2015 júliusában adta ki az ENSZ. Ezek folytatásaként 2015 szeptemberében az ENSZ a Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja^VI. (Transfoming Our World: The 2030 Agenda for Sustainable Development) keretében megvalósítandó új Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) elfogadásáról határozott. A világméretű munka sikeréhez a civil társadalom aktív hozzájárulása is szükséges. Az embereknek ismerniük kell a jogaikat csakúgy, mint kormányzatuk kötelességeit, és ki kell követelniük, hogy az állam által kidolgozott vagy megreformált szociális és gazdaságpolitikák csökkentsék, és ne növeljék az egészség-egyenlőtlenséget. Ugyanígy tudniuk kell, hogy az egészség nem csupán a jóllét állapotára való törekvést jelenti, hanem emberi jog.

Az egészséghez való jog

Az egészséghez való jogot számos nemzetközi és regionális emberi jogi dokumentum rögzíti, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatától kezdve (25. cikk) a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányán (12. cikk), a Gyermekjogi Egyezményen (6. és 24. cikk) és a Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményen (10., 11., 12. és 14. cikk) át az Európai Szociális Kartáig.
Az egészséghez való jog nem azt jelenti, hogy jogunk van egészségesnek lenni – hiszen lehetetlen védelmet biztosítani a rossz egészségi állapot minden lehetséges okával szemben. Az egészséghez való jog azt jelenti, hogy minden megkülönböztetéstől mentesen hozzáférhessünk azokhoz a különféle szolgáltatásokhoz, intézményekhez és javakhoz, csakúgy, mint a megfelelő életkörülményekhez, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a lehető legegészségesebbek maradjunk. Az egészséghez való jog nem pusztán az egészségügyi szolgáltatásokra terjed ki, hanem az egészségünket meghatározó tényezőkre is, ideértve a tiszta ivóvízhez, megfelelő higiénés és lakhatási körülményekhez, megfelelő ételhez, egészséges munka- és környezeti feltételekhez, továbbá az egészséggel kapcsolatos oktatáshoz, felvilágosításhoz és információkhoz való hozzáférést is.^VII.

Kérdés: Ön szerint mindenkinek járjon orvosi ellátás, társadalmi helyzetétől és anyagi lehetőségeitől függetlenül?

A nemzetközi emberi jogi dokumentumok szerint az egészségügyi szolgáltatásoknak és intézményeknek mindenki számára megkülönböztetéstől mentesen elérhetőknek, hozzáférhetőknek, elfogadhatóknak és jó minőségűeknek kell lenniük.

Az elérhetőség azt jelenti, hogy az adott országban megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre a közegészségügyi létesítmények, áruk, szolgáltatások és egészségügyi programok.

A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy az egészségügyi létesítmények, áruk és szolgáltatások mindenki számára megkülönböztetéstől mentesen fizikailag és pénzügyileg is hozzáférhetőek, és egészséggel kapcsolatos kérdésekben lehetőség van informálódni, tájékoztatást kérni és nyújtani. Például a fiatalokat kiszolgáló egészségügyi intézményeknek a lakóhelyük közelében, közösségi közlekedéssel könnyen megközelíthető helyen kell lenniük (vidéken és kistelepüléseken is), a nyitvatartási időt az igényeikhez kell igazítani, az ellátást ingyenesen vagy nagyon jutányos áron kell nyújtani, hogy azt a fiatalok megengedhessék maguknak. A fiatalok részére megkülönböztetéstől mentesen könnyen hozzáférhetővé kell tenni az egészséggel kapcsolatos információkat, ideértve a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó információkat is.

Az elfogadhatóság azt jelenti, hogy az egészségügyi áruk, szolgáltatások kulturálisan megfelelők, és az ellátás során figyelembe veszik az érintett kultúráját, továbbá tiszteletben tartják az orvosi etikát. Például az orvosokat és ápolókat fel kell készíteni arra, miként beszéljenek a fiatalokkal és a gyerekekkel. A klinikákon olyan légkört kell teremteni, amelyben a fiatalok azt érzik, hogy támogatják őket, nem pedig azt, hogy ítélkeznek fölöttük.

A minőség azt jelenti, hogy az egészségügyi létesítményeknek, áruknak és szolgáltatásoknak tudományosan és szakmailag megfelelőeknek és jó minőségűeknek kell lenniük.^VIII. Például az egészséggel kapcsolatban nyújtott minden tájékoztatás tudományosan megalapozott legyen, a szolgáltatások és gyógyszerek pedig jó minőségűek legyenek.

Kérdés: Az Ön hazájában a menedékkérők és az okmányokkal nem rendelkező személyek részesülhetnek egészségügyi ellátásban?

Részvétel

Az egészséghez való jog gyakorlásának egy másik fontos feltétele a lakosság (ezen belül a fiatalok) aktív és tájékozott részvétele az egészséggel kapcsolatos döntésekben helyi, országos és nemzetközi szinten egyaránt.^IX. Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága szerint „A részes államoknak biztonságos és támogató környezet kell teremteniük a fiatalok számára, biztosítva a lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az egészségüket érintő döntésekben, fejleszthessék életvezetési képességeiket, megfelelően tájékozódhassanak, tanácsadást vehessenek igénybe, és megvitathassák az általuk választott egészségmagatartási formákat.”^X.

A fiatalok stratégiai partnerek lehetnek – és kell is legyenek – az egészségügyi problémákra irányuló tevékenységekben és programokban. Számos olyan nemzetközi szervezet és hálózat létezik, amely az egészséggel kapcsolatos különböző témakörökben együttműködik fiatalokkal, ilyen például a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége, az Iskolák az Egészségért Európában, az Ifjúsági Kortársképző Hálózat, the Orvostanhallgató Szervezetek Nemzetközi Szövetsége, és még sorolhatnánk.

Az Európai Ifjúsági Fórum szintén hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek mint fő érintettek szerepét a fiatalokra kiható egészségpolitikák kidolgozásában. A fiatalok egészségével és jóllétével foglalkozó 2008. évi szakpolitikai dokumentumuk szerint „[Az ifjúsági szervezetek] kitűnő lehetőséget nyújtanak konzultációk szervezésére a fiatalok körében, és a fiatalok legreprezentatívabb szervezeteiként ők a legalkalmasabbak arra, hogy hangot adjanak azoknak a problémáknak, amelyek a fiatalok széles körét érintik. Számos ifjúsági szervezet rendelkezik egészségügyi kompetenciákkal, ezért megfelelő konzultációs partnereknek tekinthetők.”^XI.

Kérdés: Önnek milyen lehetőségei vannak arra, hogy közösségében vagy hazájában részt vegyen az egészséggel kapcsolatos döntési folyamatokban?

Elszámoltathatóság

Az emberi jogi szabályozás értelmében az államok elszámolással tartoznak intézkedéseikről, azaz kötelesek beszámolni, kifejteni és bizonyítékokkal igazolni, hogy miképp teljesítették többek között az egészséghez való joggal kapcsolatos kötelezettségeiket.
A civil szervezetek és aktivisták világszerte különféle módszereket alkalmaznak arra, hogy felelősségre vonják a kormányokat az egészséghez való jog biztosításával kapcsolatban, például médiakampányokat szerveznek, árnyékjelentéseket nyújtanak be a nemzetközi egyezmények betartását felügyelő testületekhez, panaszokat nyújtanak be helyi, regionális és nemzetközi bíróságokhoz, felhívják a figyelmet az egészséghez való jogra országos és regionális választások előtt, és aktívan részt vesznek az emberi jogi kötelezettségek betartásának ellenőrzésére irányuló kezdeményezésekben.

Kérdés: Önnek milyen lehetőségei vannak arra, hogy számon kérje kormányán az egészséghez való jog érvényesülését?

Az egészséghez való jog és az Európai Szociális Karta

Európában az egészséghez való jogot az Európai Szociális Karta^XII. védi, és legfőképp a 11. cikk, amelynek ez a jog a központi témája, és amely azt a kötelességet rója az európai államokra, hogy hozzanak intézkedéseket az egészség javítása és a betegek megfelelő egészségügyi ellátásának biztosítása érdekében.

Az Európai Szociális Karta 11. cikke – Az egészség védelméhez való jog

„Az egészség védelméhez való jog hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy közvetlenül vagy állami, illetve magán szervezetekkel együttműködve megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyek egyebek között a következő célokat szolgálják:
1. amennyire csak lehetséges, felszámolják a rossz egészségi állapot okait;
2. tanácsadási és oktatási lehetőségeket hoznak létre az egészség javítása, valamint az egészségügy területén az egyéni felelősség előmozdítása érdekében;
3.amennyire csak lehetséges, megelőzik a járványos, fertőző és egyéb betegségeket, valamint baleseteket.”

A Karta rendelkezéseinek végrehajtását a Szociális Jogok Európai Bizottsága követi nyomon. Minden évben áttanulmányozza a részes felek által benyújtott jelentéseket, és határozatban mondja ki, hogy az adott országban az egészséghez való jog és más szociális és gazdasági jogok helyzete összhangban áll-e az Európai Szociális Kartában foglaltakkal. Emellett néhány európai szervezet és országos civil szervezet arra is jogosult, hogy kollektív panaszt nyújtson be az állammal szemben a Bizottsághoz.

Az Európa Tanács és az egészség

Az Európai Szociális Karta érvényesítésén és betartásának rendszeres ellenőrzésén túl az Európa Tanács Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatósága a jó minőségű gyógyszerekhez való hozzáférés jogának érvényesülését a gyógyszerek, a vérátömlesztés, a szervátültetés, a gyógyszerészeti készítmények és a gyógyszerellátás szabványosításának, szabályozásának és minőségellenőrzésének a harmonizálása és összehangolása útján segíti elő.

A bioetika folyamatos változásban levő területén az Európa Tanács arra törekszik, hogy megtalálja az egyensúlyt a kutatás szabadsága és az egyének védelme között. Az orvosi biotechnológia etikai alapelveit az emberi jogokról és a biomedicináról szóló 1997. évi Oviedói Egyezmény fekteti le, amelyhez időközben négy kiegészítő jegyzőkönyvet is csatoltak, ezek az emberi lények klónozásának tilalmával, az emberi eredetű szervek és szövetek átültetésével, az orvosbiológiai kutatásokkal, valamint az egészségügyi célból végrehajtott genetikai vizsgálatokkal foglalkoznak.^XIII. A Bioetikai Bizottság feladata az egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek rendszeres felülvizsgálata, a bioetikai alapelvek továbbfejlesztése, és az orvosi biotechnológia és az egészségtudományok fejlődése kapcsán felmerült kérdések megvitatása.^XIV.

Young people and health

A nagyon korán munkába álló fiataloknál jelentős a foglalkozási ártalmak kockázata, ezek olykor szintén életre szóló következményekkel járhatnak.
Európában a fiatalok körében legalább 50%-kal magasabb a munkahelyi balesetek száma, mint az idősebbeknél, és nagyobb valószínűséggel sújtja őket foglalkozási megbetegedés is.^XVI.
Az Európa Tanács ifjúságpolitikai stratégiai dokumentuma, az Agenda 2020 szintén fontos célként határozza meg a fiatalok jóllétének biztosítását. Aggodalomra adott ugyanis okot az a tény, hogy az elmúlt években több európai országban is növekvő tendenciát mutatott a fiatalok alkohol-, kábítószer- és dohányfogyasztása, miközben romlottak esélyeik a társadalmi és gazdasági önállóságra.

Dohány: A dohányzás olyan népbetegség, amely évente 5,4 millió ember halálát okozza a Földön – ez több, mint a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis áldozatainak száma összesen. Európában az összes haláleset 21%-a köthető a dohányzáshoz. A 15 éves fiatalok 24%-a dohányzik heti rendszerességgel.^XVII.

Kérdés: Ön szerint be kellene tiltani a dohánytermékeket?

Alkohol: A WHO felmérése szerint az Európában elfogyasztott alkoholmennyiség a világátlag kétszerese. Az alkohol a halálozáshoz és egészségkárosodáshoz vezető kockázati tényezők között a második, csak a fiatalokat tekintve pedig az első helyen áll. Európában évente 618.000 ember hal meg alkohollal összefüggő okokból. A túlzott alkoholfogyasztás nem csupán az egészségre káros, de az iskolai és munkahelyi teljesítményromlás, a vandalizmus és erőszak egyik oka is.^XVIII.

Kábítószerek: Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőző Hivatala (UNODC) szerint a 15 és 64 év közötti korosztály 3,5–5,7%-a, azaz világszerte 155–250 millió ember használt tiltott kábítószereket 2009-ben legalább egyszer. A tiltott kábítószerek közül a kannabisz a legelterjedtebb, veszélyességüket tekintve azonban az opiátok (pl. heroin, morfium, ópium) állnak az élen.^XIX.

Kérdés: Ön tudja, milyen következményekkel jár a fiatalokra nézve a túlzott alkoholfogyasztás és a tiltott kábítószerek használata?

Elhízás: A WHO becslése szerint Európában a felnőttek 30-80%-a túlsúlyos. A gyerekek és serdülők körében ez az arány mintegy 20%, közülük minden harmadik elhízott.^XX. Az elhízás jelentős kockázati tényező a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az ortopédiai problémák és a mentális zavarok kialakulásában. A jelentések rámutatnak, hogy a súlygyarapodás egyaránt lehet a megkülönböztetés, kortárs bántalmazás és piszkálódás oka és következménye is.^XXI.

Mi sem egyszerűbb, mint kijelenteni, hogy az egyének teljes mértékben felelősek saját egészségükért, tehát rajtuk áll, hogy elkezdenek-e dohányozni, egészségtelen ételeket enni vagy kábítószereket használni. Az áldozathibáztatás szemlélete igen elterjedt az egészségtelen magatartásformák problémájának „megoldása” terén, és sajnálatos módon több európai országban ezt a felfogást tükrözik az egészségpolitikák és -programok is. A közegészségügyi szakemberek azonban úgy vélik, hogy ha az egészségpolitika nem veszi figyelembe a meglévő egyenlőtlenségeket, hanem kizárólag az egészségnevelésre és a felvilágosító kampányokra összpontosít, akkor rengeteg ember nem lesz képes élvezni az egészséghez való jogát. Például a WHO egyik jelentése szerint, amely az európai országok elhízással kapcsolatos problémáiról szól, az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusszal és alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező családok gyermekei egészségtelenebb ételeket választanak, mint azok, akiknek a családja magasabb iskolai végzettséggel és magasabb társadalmi-gazdasági státusszal rendelkezik.^XXII.

Kérdés: Ön mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy a viszonylag tehetősebb emberek kisebb valószínűséggel esznek egészségtelen ételeket vagy válnak kábítószer rabjává?

Az egészségtelen magatartásformák kialakulásában az is szerepet játszik, milyen értékeket és életcélokat tart nagyra a társadalom és népszerűsít a média. A nyugati iparosodott társadalmakban egyre divatosabbak az olyan életcélok, mint a pénzügyi siker, népszerűség, hatalom, presztízs, társadalmi státusz és a fogyasztás. A fiatalokat célzó reklámkampányok gyakran azt sugallják, hogy ők nem elég „menők”, ha nem veszik meg azt a bizonyos új kütyüt vagy divatos ruhát, nem azt az újfajta italt isszák, vagy nem olyan tökéletes a hajuk vagy a testük, mint amilyet a tévében látnak. A fiatalokra hatalmas nyomás nehezedik, hogy jól nézzenek ki és megvegyék az új szerkenytűket, és ez mind mentális, mind pedig testi egészségükre károsan hat. A WHO kimutatta, hogy a kortárs bántalmazás, az alacsony önértékelés, a társadalmi nyomás, a stresszkezelési nehézségek és a vékonyság tömegmédia általi dicsőítése kockázati tényezőt jelentenek az olyan táplálkozási zavarok kialakulásában, mint az anorexia és a bulimia.^XXIII.

Nullás méretű modellek eltiltása

A 2006. évi madridi Divathéten kitiltották a kifutókról a túl sovány modelleket, és közvetlenül ezután Milánóban is ugyanilyen intézkedést hoztak. Az egészségügyi szervezetek és civil csoportok korlátozott sikerrel kampányolnak azért, hogy más városok is kövessék ezt a példát. Spanyolországban akkor született ilyen tilalom, mikor két fiatal dél-amerikai modell is meghalt koplalás, illetve anorexia következtében. Azóta több ország is törvényi szintű tilalmat vezetett be az egészségtelenül vékony modellek alkalmazására, továbbá 2017-ben a legnagyobb divatházak is bejelentették, hogy többé nem alkalmaznak ilyen manökeneket.^XXIV.

Szexuális és reproduktív egészség

A szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatban gyakran merülnek fel érzékeny és ellentmondásos kérdések és problémák mind a fiatalok, mind a családjuk, mind pedig az egészségügyi szakemberek részéről. A serdülők és fiatalok számos kihívással néznek szembe a szexuális és reproduktív egészség terén. A pubertáskor és az azzal járó gyors pszichológiai változások miatt a fiatalok sérülékenyebbek a társadalom és a kortársaik felől érkező nyomással szemben, ami sokszor oda vezet, hogy kockázatos egészségmagatartási – ezen belül gyakran kockázatos szexuális magatartási – mintákat kezdenek el követni. A serdülők szexuális élete számos országban óriási vitákat vált ki. Sokan megkérdőjelezik, hogy a fiatalok szexuális felvilágosítása a családon kívül bárki másra is tartozna, vagy hogy a 18 év alatti fiatalok a szüleik beleegyezése nélkül anonim tanácsadásban vagy kezelésben részesülhessenek. Nem mellesleg a szexuális és reproduktív egészség másként érinti a nőket, és másként a férfiakat.

Kérdés: Az Ön hazájában vannak-e olyan általános nézetek, amelyek károsan hathatnak a fiatalok szexuális és reproduktív egészségére? Mik azok?

Percenként legalább egy nő meghal a világon a terhesség vagy a szülés közben fellépő komplikációk miatt; ami évente 529.000 nőt jelent.^XXV.
Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) szerint világszerte legalább 200 millió olyan nő van, aki szeretne biztonságos és hatékony családtervezési módszereket használni, de azokhoz nem fér hozzá.
Minden évben a teherbe esett nők több mint negyede megszakíttatja terhességét, és az abortuszok nagy részét titokban és nem biztonságos körülmények között végzik el.^XXVI.
Egy 2008-ban végzett felmérés szerint a 33,4 millió HIV/AIDS-fertőzött döntő többsége alacsony és közepes jövedelmű országokban él.^XXVII.A világon az összes új HIV-fertőzött körülbelül 40%-a fiatalok (15-24 éves korosztály) köréből kerül ki.

Ha valamilyen egészségkárosodás azért következik be, mert az állam az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét nem biztosítja, ilyen kötelezettségeit elmulasztja, az az emberi jogok megsértésének minősül.^XXVIII. Minden államnak kötelessége, hogy lehetőségei keretein belül mindent megtegyen azért, hogy megóvjon minket a megbetegedésektől és egészségkárosodástól, és ebbe beletartozik a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos felvilágosítás, a megfelelő tanácsadás, a hozzáférhető és jó minőségű egészségügyi szolgáltatások, továbbá olyan programok biztosítása, amelyek a megbélyegzés, a megkülönböztetés és a veszélyes kulturális szokások ellen veszik fel a harcot.

K.L. kontra Peru: a kegyetlen és embertelen bánásmód tilalma

K.L., egy 17 éves lány terhességekor a magzatnál anenkefáliát diagnosztizáltak (vagyis az agyvelő részleges vagy teljes hiányával járó elváltozást; ilyenkor a magzat rendszerint halva születik, vagy csak néhány napot él). Noha a perui abortusztörvény engedélyezi a terheségmegszakítást olyan esetekben, amikor a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti, K.L.-től megtagadták ezt a jogot, ezért ki kellett hordania a magzatot, és szoptatnia kellett az alatt a négy nap alatt, amíg a csecsemő élt.
2005-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága megállapította, hogy Peru megsértette K.L. emberi jogait azzal, hogy megszegte a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód tilalmát (a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 7. cikke), továbbá a magánélet tiszteletben tartásának jogát is (17. cikk). A Bizottság kimondta, hogy az államnak a terhesség alatt és után biztosítania kellett volna K.L. számára „az adott eset különleges körülményeinek megfelelő orvosi és pszichológiai támogatást".^XXIX.

Mentális egészség

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a mentális egészség „olyan jólléti állapot, melyben az egyén képes felhasználni saját képességeit, megbirkózni a mindennapi élet stresszhelyzeteivel, produktívan és eredményesen dolgozni, és hozzá tud járulni saját közössége életéhez."^xxx.
A WHO szerint a világon minden negyedik embernél jelentkezik élete valamely szakaszában mentális vagy idegrendszeri zavar.^XXXI.A fiatalok esetében különösen nagy a mentális rendellenességek kialakulásának kockázata abban az átmeneti időszakban, amikor a függő helyzetben lévő gyerek egyre függetlenebbé és végül felnőtté válik. Az új elvárások és változások – például a pubertás, az új kapcsolatok, a szülői ház első ízben történő elhagyása, a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi vagy iskolával kapcsolatos szorongások – óriási stresszel járhatnak, és mentális zavarokhoz is vezethetnek. Számos rendellenességről, többek között a depresszióról, skizofréniáról, táplálkozási zavarokról és kábítószer-függőségről állapították meg, hogy kezdetük a fiatal korra vezethető vissza.^XXXII. Ezen túlmenően az öngyilkosság a második vezető halálok a 10-24 éves korosztályban világszerte.

Becslések szerint a mentális problémákkal küzdő fiatalok mindössze 10-15%-a fordul szakemberhez.^XXXIV. Ezért a mentális egészségügyi szolgáltatások elérhetősége mellett alapvető fontosságú egyrészt a nagyközönség felvilágosítása arról, hova fordulhat szakmai segítségért, másrészt azok ellen a stigmák és sztereotípiák elleni küzdelem, amelyek megakadályozzák a fiatalokat abban, hogy ilyen segítséget igénybe vegyenek.

Kérdés: Ön tudja, hogy lakóhelyén a fiatalok hova fordulhatnak a kifejezetten az ő igényeikre szabott mentálhigiénés ellátásért?

Szegénység és a gyógyszerek hozzáférhetősége

A közegészségügyi kiadások a magas és alacsony jövedelmű országokban is főként inkább a gazdagok, és nem a szegények érdekét szolgálják. A Földön előállított gyógyszeripari termékek több mint 90%-át mindössze a világ népességének 15%-a fogyasztja. Például 1975 és 2004 között 1.556 új gyógyszer világpiaci forgalmazását hagyták jóvá, ezek közül azonban csupán 21-et fejlesztettek ki célzottan a trópusi betegségek és a tuberkulózis kezelésére, annak ellenére, hogy világszinten ezek felelősek a megbetegedések 11,4%-áért.^XXXV.Az olyan trópusi betegségeket, mint a malária, lepra, a Chagas-kór és mások, mellőzött betegségeknek nevezik, mert annak ellenére, hogy több mint egy milliárd embert érintenek világszerte, nem kapnak figyelmet, mivel a legszegényebb és a társadalom peremére szorult közösségeket sújtják.^XXXVI.  Becslések szerint a fejlődő országokban az alapvető gyógyszerek árának 50-90%-át a betegek kénytelenek saját zsebből fizetni.

Világszerte csaknem kétmilliárd ember nem jut hozzá az alapvető gyógyszerekhez. Az orvosságok magas ára az egyik legfőbb oka annak, hogy a szűkös anyagi körülmények között élők nem jutnak hozzá azokhoz az egyébként rendelkezésre álló gyógyszerekhez, amelyekre szükségük volna. Az ENSZ egészséghez való jogért felelős különmegbízottja megállapította, hogy ha könnyebben hozzáférhetőek volnának a meglévő gyógyszerek, azzal évente 10 millió ember életét lehetne megmenteni.^XXXVIII.

Generikus gyógyszerek

Az árak csökkentésének és a gyógyszerkészítményekhez való hozzáférés javításának egyik legjobb módszere a generikus gyógyszerek engedélyezése és támogatása. A generikus gyógyszerek a márkanévvel védett szerek azonos hatóanyagú másolatai. Ugyanolyan hatásosak, a legnagyobb különbséget köztük az ár jelenti. A generikus termék előállítása azért olcsóbb, mert a gyártónak nem kell fedeznie a kutatás-fejlesztés, továbbá a biztonságos használatra és hatásosságra vonatkozó hosszadalmas klinikai vizsgálatok költségeit. A szegénységben élők az olcsó generikus készítményeken kívül gyakran nem is tudnak hozzájutni más gyógyszerekhez.
 A gyógyszergyártók arra hivatkoznak, hogy a generikus gyógyszerek csökkentik a nyereségüket, és emiatt a későbbiekben nem tudják finanszírozni új gyógyszerek kutatását és fejlesztését. Annak érdekében, hogy megtérüljön a gyógyszer előállítására fordított pénz, és az újonnan létrehozott termék nyereséget is hozzon, az új gyógyszereket kifejlesztő gyógyszergyártók szabadalmaztathatják terméküket. A szabadalmi oltalom (ami a szellemi tulajdonjogok közé tartozik) az állam által a feltaláló részére biztosított kizárólagos jog a találmány hasznosítására: gyártására, felhasználására, értékesítésére, forgalmazására és importjára. A szabadalmi oltalom időtartama általában húsz év, és ez alatt az idő alatt másoknak nincs joga előállítani, értékesíteni, forgalmazni vagy importálni a szabadalmaztatott gyógyszert.

Kérdés: Vannak a gyógyszergyártóknak emberi jogi kötelességeik?

A szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdések óriási feszültséget keltettek a világ északi és déli féltekéje között. A fejlett országok amellett szálltak síkra, hogy a gyógyszeripari vállalatoknak joguk van szabadalmaztatni termékeiket. A fejlődő országok arra hivatkoztak, hogy a szellemi tulajdonjogra vonatkozó globális szabályok gátolnák fejlődésüket, mivel semmilyen szempontból sem elég felkészültek arra, hogy ezeket a szabályokat előnyükre fordítsák. 1995-ben hatályba lépett a nemzetközi Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi és gyógyszerészeti szabadalmakat érintő vonatkozásairól (TRIPS), amelynek végrehajtását a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felügyeli. Mivel várható volt, hogy az Egyezmény óriási hatást gyakorol majd a generikus gyógyszerek gyártására, a fejlődő országok részére átmeneti időszakot biztosítottak, és engedélyezték, hogy 2000-ig folytassák a generikus gyógyszertermékek kifejlesztését, a legkevésbé fejlett országok pedig (többszöri hosszabbítás eredményeként) egészen 2033. január 1-ig nem kötelesek a gyógyszerészeti szabadalmakat és kísérleti adatokat védelemben részesíteni.^XXXIX.

A szellemi tulajdonjogok hatása az egészséghez való jogra

„A TRIPS következménye az, hogy az új, jobb gyógyszerek kizárólag azokban az országokban elérhetők, amelyek képesek finanszírozni a magas költségeket. […] Úgy érezzük, hogy ha lehetőség van arra, hogy a fejlődő világ számára generikus, hatékony és mégis olcsó orvosságot biztosítsunk az AIDS kezelésére, akkor erkölcstelen lenne megtiltani olyan gyógyszerek gyártását, amelyek életek millióit mentik majd meg.”^xI
AVERT (a HIV-vel/AIDS-cel élőkkel foglalkozó nemzetközi jótékonysági szervezet; (www.avert.org)
Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű civil szervezet szerint sok fejlődő országra nehezedik nyomás, hogy a TRIPS Egyezmény rendelkezéseinél szigorúbb feltételeket iktassanak be a szabadalmi oltalmakra vonatkozó törvényeikbe. Noha a nemzetközi jog nem kötelezi a fejlődő országokat az ilyen törvényi szigorításokra, sokszor nincs más választásuk, mivel a korlátozási előírások az Amerikai Egyesült Államokkal vagy az Európai Unióval kötött kereskedelmi megállapodások részét képezik.^xIi
Az EU és az ázsiai és latin-amerikai országok közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokra válaszul az MSF kampányba kezdett „Európa! El a kezekkel a gyógyszereinktől!” címmel.
A kampányról itt lehet többet megtudni: www.msfaccess.org

Jegyzetek

I. Az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának Preambuluma, amint azt az 1946. július 19. és 22. között New Yorkban tartott Nemzetközi Egészségügyi Értekezlet elfogadta, 1946. július 22-én aláírta 61 állam képviselője, és 1948. április 7-én lépett hatályba. (Az Egészségügyi Világszervezet Hivatalos Dokumentumtára, 2. sz., 100. oldal). Magyarul elérhető: 1948. évi XII. törvény az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának becikkelyezéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=94800012.TV

II. The Commission on Social Determinants of Health, Closing the Gap in a Generation: Health Equity through Action on the Social Determinants of Health. Closing Report WHO: 2008 [Számoljuk fel egy generáció alatt a szakadékot: Az egészséggel összefüggő esélyegyenlőség megteremtése az egészség társadalmi meghatározóin keresztül. Zárójelentés (Egészségügyi Világszervezet: 2008)]. Magyarul elérhető: https://mek.oszk.hu/08100/08136/08136.pdf

III. Amartya Sen, "Health in Development," Bulletin of the World Health Organization [Egészség és fejlődés], Az Egészségügyi Világszervezet Közlönye (1999): 77:620.

IV. Az Egészségügyi Világszervezet Sajtóközleménye: http://www.who.int/mediacentre/news/releases/2008/pr29/en/index.html

V. Ugyanott.

VI. Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja, Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott,70/1. sz. határozat. Magyarul elérhető: https://jak.ppke.hu/uploads/collection/546/file/Vilagunk_atalakitasa.pdf  

VII. Committee on Economic, Social and Cultural Rights General Comment 14, The right to the highest attainable standard of health (Twenty-second session, 2000). For text see U.N. Doc. E/C.12/2000/4 (2000): A Compilation of General Comments and General Recommendations Adopted by Human Rights Treaty Bodies, U.N. Doc. HRI/GEN/1/Rev.6 at 85 (2003). - Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága, 14. számú általános kommentár: Az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog, 22. ülésszak. A szöveget az alábbi kiadvány is tartalmazza U.N. Doc. E/C.12/2000/4 (2000): Az ENSZ emberi jogi egyezményekkel foglalkozó testületei Általános Kommentárjainak és Általános Ajánlásainak Gyűjteménye, ENSZ, U.N. Doc. HRI/GEN/1/Rev.6 at 85 (2003) https://tbinternet.ohchr.org/_layouts/15/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=E%2fC.12%2f2000%2f4&Lang=en

VIII.General Comment 14 [14. számú általános kommentár], 12. pont, lásd  fenti VII. végjegyzet

IX. General Comment 14 [14. számú általános kommentár], 11. pont, lásd  fenti VII. végjegyzet

X. General Comment 14 [14. számú általános kommentár],  23. pont, lásd  fenti VII. végjegyzet

XI. European Youth Forum, 2008, Policy Paper on the Health and Well Being of Young People, p. 14. [Európai Ifjúsági Fórum, 2008. Szakpolitikai dokumentum a fiatalok egészségéről és jóllétéről, 14. oldal]

XII. 2009. évi VI. törvény a Módosított Európai Szociális Karta kihirdetéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900006.tv 

XIII. Az Oviedói Egyezményről : https://www.coe.int/en/web/bioethics/oviedo-convention

XIV. A Bioetikai Bizottságról: https://www.coe.int/en/web/bioethics/dh-bio

XV. Gill Walt, Health Policy: an introduction to process and power [Egészségpolitika: bevezetés a programalkotás folyamatába és a hatalomba]

XVI. Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA) weboldala: http://osha.europa.eu/en/priority_groups/young_people

XVII. Az Egészségügyi Világszervezet dohánytermékekkel foglalkozó angol nyelvű oldala: http://www.euro.who.int/en/what-we-do/health-topics/disease-prevention/tobacco/facts-and-figures

XVIII. World Health Organization (2010) Best practice in estimating the costs of alcohol – Recommendations for future studies, [Egészségügyi Világszervezet – Az alkohol költségeinek becsléséhez alkalmazott legjobb gyakorlat – Ajánlások a jövőbeni tanulmányokhoz]

XIX. ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőző Hivatala (UNODC) (2010), World Drug Report 2010  [2010. évi Kábítószer világjelentés]. A legfrisebb jelentés elérhető: https://wdr.unodc.org/wdr2020/

XX. Egészségügyi Világszervezet (2007) The challenge of obesity in the WHO Europe region and the strategies for the response [Az elhízás problémája a WHO európai régiójában és a válasz-stratégiák], 1. oldal https://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0010/74746/E90711.pdf

XXI.Egészségügyi Világszervezet (2007) The challenge of obesity in the WHO Europe region and the strategies for the response [Az elhízás problémája a WHO európai régiójában, és a válasz-stratégiák], 158. oldal

XXII.Egészségügyi Világszervezet (2007) The challenge of obesity in the WHO Europe region and the strategies for the response [Az elhízás problémája a WHO európai régiójában, és a válasz-stratégiák], 77. oldal

XXIII. Egészségügyi Világszervezet (2004) Prevention of mental disorders: effective intervention and policy options [A mentális zavarok megelőzése; hatékony közbeavatkozási és egészségpolitikai lehetőségek]

XXIV. https://www.theguardian.com/fashion/2017/sep/06/french-fashion-giants-pledge-to-stop-using-underage-and-size-zero-models

XXV. https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/maternal-mortality

XXVI. Az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) angol nyelvű oldala: http://www.unfpa.org/rh/planning.htm

XXVII. https://www.who.int/health-topics/hiv-aids/#tab=tab_1

XXVIII. Paul Hunt, Judith Bueno de Mesquita. (2005) The Right to Sexual and Reproductive Health [A szexuális és reproduktív egészséghez való jog], University of Essex.

XXIX. K.L. kontra Peru, Communication No. 1153/2003. sz. közlemény, UN Doc. CCPR/C/85/D/1153/2003, 2005.

XXX. Egészségügyi Világszervezet (2005) Promoting Mental Health: Concepts, Emerging evidence, Practice: A report of the World Health Organization, Department of Mental Health and Substance Abuse in collaboration with the Victorian Health Promotion Foundation and the University of Melbourne. World Health Organization. Geneva. [A mentális egészség előmozdítása: koncepciók, új bizonyítékok, gyakorlat: A WHO Mentális egészséggel és kábítószer-függőséggel foglalkozó részlegének a Victorian Health Promotion Organisation nevű szervezettel és a Melbourni Egyetemmel közösen készített jelentése], Egészségügyi Világszervezet, Genf

XXXI. Egészségügyi Világszervezet (2001) Mental Health: New Understanding, New Hope [Mentális egészség: Új szempontok a megértéshez, új remény] https://www.who.int/whr/2001/en/whr01_en.pdf?ua=1

XXXII. Egészségügyi Világszervezet (2010) Mental Health Promotion in Young People – an Investment for the Future. [A fiatalok mentális egészségének előmozdítása – befektetés a jövőbe] https://www.who.int/whr/2001/en/

XXXIII. 30 Marmot, M. Health in an unequal world. Lancet, (2006) p. 2,081. [Egészség egy egyenlőség nélküli világban] 2,081 oldal)

XXXIV. Egészségügyi Világszervezet (2010) Mental Health Promotion in Young People – an Investment for the Future. [A fiatalok mentális egészségének előmozdítása – befektetés a jövőbe]

XXXV. https://dndi.org/

XXXVI. Az Egészségügyi Világszervezet mellőzött betegségekkel foglalkozó angol oldala: http://www.who.int/neglected_diseases/en/

XXXVII. Report on Promotion and protection of all human rights, civil, political, economic, social and cultural rights, including the right to development, A/HRC/11/12. [Jelentés az emberi jogok összességének előmozdításáról és védelméről: polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok, ezen belül a fejlődéshez való jog. 2009. március 31.]

XXXVIII. Report of the Special Rapporteur on the right of everyone to the enjoyment of the highest attainable standard of physical and mental health, A/63/263 [A különleges megbízott jelentése az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez való jogról] 2008. augusztus 1., 15. oldal

XXXIX. A TRIPS Egyezmény cikkeinek magyarázata (angol): http://www.wto.org/english/thewto_e/whatis_e/tif_e/agrm7_e.htm

xI http://www.avert.org/generic.htm

xli https://msfaccess.org/spotlight-trips-trips-plus-and-doha