A gyakorlat menete

1. Mondjuk el, hogy a következőkben a résztvevőknek alkalmuk lesz arra, hogy megosszák egymással gondolataikat és érzéseiket olyan élményeikkel kapcsolatban, amikor saját maguk találkoztak emberek közötti közvetlen erőszakkal – vagy azért, mert velük volt valaki erőszakos, vagy éppen ők voltak erőszakosak másokkal.
2. Győződjünk meg arról, hogy mindenki tisztában van a részvételi csoportmunka szabályaival: mindenkivel tisztelettel kell bánni, minden ott elhangzott információt bizalmasan kell kezelni, és mindenki csak azt és annyit mondjon el, amennyit szívesen megoszt másokkal.
3. Rendezzünk gyors ötletelést az „erőszak” szóról! Kérjük meg a résztvevőket, hogy mondjanak a mindennapi életből vett példákat az erőszakra: pl. szidalmazás, sértegetés, beszólás, gúny, tolakodás sorban álláskor, gyermek pofozása, verekedés, bandák félelemkeltő viselkedése, betörés, kisstílű lopás, zsebtolvajlás, vandalizmus stb.
4. Adjunk a résztvevőknek öt percet arra, hogy felidézzenek magukban pár olyan személyes élményt, amikor:

a.) valaki erőszakot alkalmazott velük szemben;

b.) alkalmaztak erőszakot valaki mással szemben;

c.) erőszak tanúi voltak, de nem avatkoztak be.

5. Kérjünk önként jelentkezőket, hogy saját élményeik alapján meséljenek el konkrét példákat, amelyeket szívesen megosztanának a csoporttal. Mondják el, mi történt pontosan, és milyen érzéseik vannak a történtekkel kapcsolatban. Ha lehet, gyűjtsünk két-két példát mindhárom kategóriában (a., b. és c.).
6. Pár szóval jegyezzük fel az elhangzottakat a flipchartra vagy táblára.

Feldolgozás és értékelés

Először röviden tekintsük át, mi történt a gyakorlat során, és kérdezzük meg, nehéznek találták-e, és ha igen, miért. Ezután gondoljuk át együtt az egyes esetek ok-okozati összefüggéseit.
•

• Miért került sor erőszakra?
• Miért viselkedtetek úgy, ahogy az történt?
• A többiek a csoportból hogyan viselkedtek volna hasonló helyzetben?
• Milyen más módon lehetett volna cselekedni? Van a csoportnak bármi javaslata ezzel kapcsolatban?
• Ki és mit tudott volna tenni, hogy megakadályozza a történteket?
• Amikor csupán szemtanúk voltatok, akkor miért nem léptetek közbe?
• Visszavezethetők-e az egyes esetek valamiféle általános okra? Vagy mindegyiknek egyedi oka volt?
• Az említett esetek közül melyek adódtak félreértésből, melyek keserűségből, rosszindulatból vagy féltékenységből, és melyek kulturális vagy szokásbeli, illetve vélemény- vagy meggyőződésbeli különbségekből?
• Mit értünk „tolerancia” alatt? Hogyan definiálnátok?
• Mindennel szemben toleránsaknak kell lennünk, amit mások tesznek vagy mondanak?
• Miért játszik a tolerancia kulcsszerepet az emberi jogok előmozdításában?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Hangsúlyozzuk a résztvevők felé, hogy a gyakorlat célja az erőszak kezeléséhez szükséges készségek fejlesztése, ezen belül is az erőszak okainak feltárása, az érzelmek felismerése és tudatosítása, valamint a helyzet uralását lehetővé tevő asszertív viselkedéshez szükséges készségek kialakítása. A gyakorlat lényege az, hogy találjuk olyan erőszakmentes eszközöket, amelyek segítségével jobban tudunk reagálni az erőszakos helyzetekre, nem pedig az, hogy segítsünk valakinek túljutni az elszenvedett traumákon. Ha kiderül, hogy van érintett a résztvevők között, ajánljuk fel neki, hogy a foglalkozás után szívesen beszélgetünk vele négyszemközt, és szükség esetén segítünk neki megfelelő szakembert találni.

Készüljünk fel arra, hogy a gyakorlat során érhetnek bennünket meglepetések, és esetleg támogatásra lesz szüksége pár résztvevőnek, akik nehéznek találják gyakorlatot, vagy akiket felzaklat a téma. Nem lehetünk tisztában minden résztvevő hátterével, illetve a családjukban éppen zajló vagy korábbi történésekkel. Előfordulhat, hogy egyes résztvevőknek voltak már rossz élményei, például találkoztak már az alábbiak valamelyikével: gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak, lelki vagy érzelmi bántalmazás, internetes zaklatás (cyberbullying), szexuális bántalmazás, rasszizmus, iskolai vagy munkahelyi bántalmazás (bullying)³¹, közúti agresszív balhézás, önbántalmazás, öngyilkossági kísérlet, gyűlölet-bűncselekmény, terrorizmus, népirtás, háború és háborús bűnök, vagy erőszakos bűncselekmények.

Emlékeztessük a résztvevőket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikkére: „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.” Mutassunk rá, hogy ha másoktól elvárjuk a betartását, magunknak is eszerint kell viselkednünk.

Variációk

A gyakorlat jó kiinduló pontja lehet drámajátéknak. Kérjünk meg kettő, három vagy négy résztvevőt, hogy rövid szerepjáték keretében dolgozzanak fel egy esetet, a többiek pedig megfigyelők lesznek. Időnként állítsuk le a szerepjátékot, és szólítsuk fel a nézőket, hogy mondjanak véleményt a látottakról, vagy tegyenek javaslatot arra, hogyan folytatódjon a történet. Másik lehetőség, hogy a megfigyelők közvetlenül is beavatkozhatnak úgy, hogy helyet cserélnek valamelyik szereplővel, és így más és más végkifejlet felé viszik a jelenetet.

A fórumszínház helyett választhatjuk a képszínház ("Image Theatre") műfaját is. Nagyon hatékony módszer, ha azt szeretnénk, hogy a résztvevők mélyebben elgondolkodjanak az erőszak természetéről. Kérjünk meg valakit – ő lesz a szobrász –, hogy néhány más résztvevő közreműködésével készítsen élő szoborcsoportot: állítsa be a többieket úgy, hogy élőkép vagy jelenet formájában egy erőszakos helyzetet jelenítsenek meg közösen. Amikor a szobrász elkészült, a csoport többi tagja véleményt nyilváníthat és kérdéseket tehet fel, majd kérjük meg őket, hogy az élőképet/jelenetet alakítsák át úgy, hogy az adott szituáció pozitív és erőszakmentes megoldását jelenítse meg.

Javaslatok a folytatáshoz

Érdemes lehet megvitatni a csoporttal az ENSZ A tolerancia alapelveiről szóló nyilatkozatában rejlő ellentmondást, ami felveti a tolerancia határainak kérdését. „A tolerancia összhangban áll az emberi jogok tiszteletben tartásával; gyakorlása nem jelenti a társadalmi igazságtalanság eltűrését vagy saját meggyőződésünk feladását vagy megrendülését. Azt jelenti, hogy az ember szabadon ragaszkodhat saját meggyőződéséhez, ugyanakkor elfogadja, hogy mások is ragaszkodnak a sajátjaikhoz”. Vessük fel a kérdést: ha a tolerancia gyakorlása nem jelenti a társadalmi igazságtalanság eltűrését, akkor hogyan lehet egyidejűleg elfogadni, hogy mások ragaszkodnak saját meggyőződésükhöz, különösen, ha rasszista vagy bigott meggyőződésekről van szó?

Járjunk utána, hogy milyen szervezetek kínálnak támogatást az erőszak áldozatainak, például telefonos segélyvonalak vagy az áldozatokat támogató hálózatok működtetésén keresztül. Keressünk olyan szervezeteket is, amelyek a megértés és a tolerancia előmozdításáért dolgoznak.

Ha tovább szeretnénk foglalkozni a béke és az erőszak témájával, folytathatjuk a családon belüli erőszakról szóló  "Családi ügy" című gyakorlattal,az internetes zaklatással foglalkozó "Az életem nem showműsor!" című gyakorllattal vagy a"Lehet másképp?" cíművel,ahol a kortárs bántalmazás jelenségét vehetjük górcső alá.

Javaslatok cselekvésre

Vegyük fel a kapcsolatot egy olyan szervezettel, amelynek küldetése a béke és az erőszakmentesség előmozdítása, és tudakoljuk meg, hogy önkéntesként hogyan segíthetjük munkájukat.

További információk

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az erőszakról és egészségről szóló első világjelentése (2002) szerint az erőszak „a fizikai erővel vagy hatalommal való szándékos visszaélés, akár fenyegetésként, akár ténylegesen, saját magunk, valaki más, vagy valamely csoport vagy közösség ellen, ami sérüléshez, halálhoz, lelki sérüléshez, a normálistól eltérő fejlődéshez vagy nélkülözéshez vezet vagy vezethet.”

ENSZ nyilatkozat a tolerancia alapelveiről

1. cikk – A tolerancia jelentése
1.1 A tolerancia annak a gazdag sokféleségnek a tiszteletben tartása, elfogadása és megbecsülése, amely világunk kultúráiban, kifejezésmódjainkban és emberi mivoltunkban megnyilvánul. Táplálója a tudás, a nyitottság, a kommunikáció, a gondolat szabadsága, a lelkiismeret és a hit. A tolerancia a különbségek harmóniája. Nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem politikai és törvényi követelmény is. A tolerancia az az erény, amely lehetővé teszi a békét, és segít abban, hogy a háború kultúráját a béke kultúrája váltsa fel.
1.2 A tolerancia nem engedmény, leereszkedés vagy elnéző megbocsátás. A tolerancia mindenekelőtt mások egyetemes emberi jogainak és alapvető szabadságjogainak elismerése által motivált tevékeny hozzáállás, és semmilyen körülmények között nem használható a fenti alapértékek megsértésének igazolására. A toleranciát egyéni, csoport- és állami szinten is gyakorolni kell.
1.3 A tolerancia az emberi jogok, a pluralizmus (így a kulturális pluralizmus), a demokrácia és a jogállamiság alapját jelentő felelősség. A tolerancia a dogmatizmus és az abszolutizmus elutasítását, és a nemzetközi emberi jogi egyezményekben meghatározott normák megerősítését jelenti.
1.4 Az emberi jogok tiszteletben tartásával összhangban a tolerancia gyakorlása nem jelenti a társadalmi igazságtalanság eltűrését vagy saját meggyőződésünk feladását vagy megrendülését; azt jelenti, hogy az ember szabadon ragaszkodhat saját meggyőződéséhez, ugyanakkor elfogadja, hogy mások is ragaszkodnak a magukéhoz. Annak elfogadását jelenti, hogy az embereknek, akik külsejükben, élethelyzetükben, beszédükben, viselkedésükben és értékeikben természetes módon sokfélék, joguk van békében élni és olyannak lenni, amilyenek, továbbá azt is, hogy saját nézeteinket nem kényszeríthetjük rá másokra.

Az ENSZ október 2-át – a híres indiai politikai és szellemi vezető, Mahátma Gandhi születésnapját – az erőszakmentesség nemzetközi napjának nyilvánította. A világnap megfelelő alkalom az erőszakmentesség üzenetének, többek között oktatás és ismeretterjesztés útján való terjesztésére.