Az emberi jogi nevelésnek és tanulásnak számtalan különböző útja lehet. A téma megközelítésmódja függ attól, hogy az iskolarendszerű oktatás vagy az iskolán kívüli tanulás keretei között tesszük-e mindezt, milyenek az adott ország politikai, szociális és gazdasági körülményei, mi a résztvevők életkora és érdeklődési köre, és egyáltalán miért vesznek részt ilyen foglalkozáson. Természetesen meghatározó szerepe van annak, hogy Ön mint a kézikönyv felhasználója, milyen előzetes tapasztalatokkal rendelkezik az emberi jogokkal és az ember jogi neveléssel kapcsolatban.

Akár ifjúságsegítőként, akár képzőként, tanárként, felnőttképzési szakértőként, csoportsegítőként, egyházi közösséghez kötődő vitakör tagjaként vagy fiatal aktivistaként veszi kézbe ezt a kézikönyvet, bízunk benne, hogy talál benne valami hasznosat. A Kompasz használatához nem feltétlenül szükséges valamilyen konkrét tanítási vagy képzési gyakorlat vagy az emberi jogokkal kapcsolatos előzetes ismeret.
A Kompaszt rugalmasan kezelhető kézikönyvnek szántuk. Az emberi jogokért végzett tevékenység folyamatos kreatív munkát igényel, amelyben Ön – mint e könyv felhasználója – nélkülözhetetlen szereplő. Reméljük, hogy az itt leírt ötleteket és gyakorlatokat a saját szükségleteihez, továbbá a célcsoportjába tartozó fiatalok igényeihez igazodva tudja használni és továbbfejleszteni majd. Abban is bízunk, hogy az ilyen téren végzett munkája tanulságait levonva visszajelzést küld majd a tapasztalatairól. A visszajelző lap itt lalálható www.coe.int/compass.

 Mit tartalmaz a Kompasz?

Tanácsos a teljes anyag gyors átfutásával kezdeni, hogy az olvasó átfogó képet kapjon a könyv felépítéséről, tartalmáról. Nincs olyan konkrét pont, ahonnan érdemes elkezdeni az olvasást, bízunk abban, hogy a Kompasz minden használója megtalálja, hogy mi a fontos és hasznos számára.

1. fejezet: Bevezet az emberi jogok és az emberi jogi nevelés világába, valamint bemutatja, hogyan érdemes használni a kézikönyvet.
2. fejezet: Itt találhatók a gyakorlatok: a fiatalokkal végzett munkában jól használható, az emberi jogok felfedezését segítő, különböző nehézségi szintű 58 gyakorlat, az érintett témakörök és jogok megjelölésével.
3. fejezet: Kiderül, mit is jelent az, hogy „cselekvés az emberi jogokért”, ezenkívül számtalan ötlet és tipp található itt arra, hogyan és mit lehet tenni az emberi jogok elmozdításáért a szűkebb és tágabb környezetben.
4. fejezet: Áttekintést nyújt az emberi jogokról, kialakulásuk történelmi hátteréről, valamint az emberi jogok védelmét biztosító nemzetközi egyezményekről és más dokumentumokról.
5. fejezet: Röviden összefoglalja a Kompaszban érintett fő emberi jogi témaköröket, amelyekről a fejezet online verziója (www.coe.int/compass) kínál részletes információkat, és ad pár ötletet, merre érdemes elindulni, ha az ember többet szeretne megtudni az adott témáról.
Függelékek: Tartalmazza a főbb nyilatkozatokat, egyezményeket és más emberi jogi szövegeket, illetve azok tömör összefoglalóját, továbbá a könyvben gyakran előforduló kifejezések értelmezését segítő fogalomtárat.

Bízunk benne, hogy mindez elegendő anyagot nyújt Önnek ahhoz, hogy biztonsággal vághasson bele a fiatalokkal végzendő emberi jogi nevelő munkába. A Kompasz mindenkinek szól, aki szeretne emberi jogi neveléssel foglalkozni, függetlenül attól, rendelkezik-e már képzési vagy tanítási gyakorlattal. Hangsúlyozni kívánjuk: nem kell emberi jogi szakértőnek lennie ahhoz, hogy ebbe belefogjon; a téma iránti érdeklődés elegendő feltételnek számít.

Az emberi jogi témakörök

Nyilván reménytelen vállalkozás lenne egyetlen kötetben tárgyalni az emberi jogokkal kapcsolatos összes kérdést. Ezért kiválasztottuk a fiatalokat leginkább érintő 20 témakört, és ezek mindegyikéről részletes áttekintést adunk az 5.fejezetben and there are cross references between the activities and the themes in the A gyakorlatok áttekintő táblázata mutatja, mely témakörökhöz mely gyakorlatok tartoznak, és fordítva..

A 20 globális témakör (ábécé-sorrendben) a következő:

1. Állampolgárság és részvétel
2. Béke és erőszak
3. Demokrácia
4. Diszkrimináció és intolerancia
5. Egészség
6. Emberi jogok általában
7. Emlékezés
8. Fogyatékosság és a fogyatékosság-alapú társadalmi megkülönböztetés
9. Globalizáció
10. Gyermekek
11. Háború és terrorizmus
12. Környezet
13. Kultúra és sport
14. Média
15. Migráció
16. Munka
17. Oktatás
18. Szegénység
19. Társadalmi nem
20. Vallás és meggyőződés

A facilitálás, vagyis a csoport segítése

A Kompaszban csoportsegítőnek nevezzük azt a személyt, aki facilitálja, vagyis előkészíti, ismerteti és levezeti a gyakorlatokat. A csoportsegítő (idegen szóval: facilitátor) elősegíti, hogy megtörténjenek a dolgok, támogatást nyújt, tanulásra és saját képességeik kibontakoztatására ösztönzi a résztvevőket. Biztonságos környezetet teremt, ahol a tanulás kísérletezés, felfedezés útján történik, ahol mindenki ad és kap egyszerre. Nem egy valaki áll a középpontban, egy „szakértő” vagy vezető, akitől a többiek a tudást megszerezhetik. Itt mindenkinek lehetősége van a tapasztalatok megosztásán keresztül történő fejlődésre – a résztvevőknek és a csoportsegítőnek egyaránt.

Európa-szerte változó, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy valaki csoportsegítőként az egyenlőség és együttműködés légkörében fiatalokkal dolgozhasson. A formális oktatási rendszeren belül eltéréseket találunk a tanítás céljaiban és elvi alapjaiban, a tanórai keretek között végzett munka irányítási módszereiben és a tananyagban egyaránt. Nem jellemző, hogy a diákok eldönthetnék, mit kívánnak tanulni, és az sem, hogy a tanárok facilitátori, csoportsegítői szerepben segítsék a tanulás folyamatát. A nemformális szektorban hasonlóan sokféle variáció tapasztalható a különböző szervezetek céljaiban és filozófiájában, az általuk kínált tevékenységekben és lehetőségekben, valamint az alkalmazott vezetői stílusban az autoriter vezetőtől a demokratikusig. Ezek a különbségek országok között és egy-egy országon belül is megnyilvánulnak.

Mindannyian a saját társadalmunk oktatási-nevelési és társadalmi normáin belül élünk és dolgozunk, ezért könnyen előfordulhat, hogy nem vesszünk tudomást vagy megfeledkezünk saját etnocentrizmusunkról, és emiatt magától értetődőnek és normálisnak tekintjük azt, ahogyan általában végezzük a dolgunkat. Csoportsegítői készségeink fejlesztése érdekében hasznos lehet felülvizsgálni saját pedagógiai stílusunkat, szokásainkat és a fiatalokkal való kapcsolatunkat.¹¹

Bár vezetői helyzetben nem könnyű lemondani az irányításról, az emberi jogi neveléssel foglalkozó csoportsegítőként készen kell állnunk arra, hogy átruházzuk a tanulókra a felelősséget saját tanulásukért, és hagyjuk, hogy maguk elemezzék az adott helyzetet vagy problémát, önállóan gondolkodva és levonva a saját következtetéseiket.
Ez nem jelenti azt, hogy minden felelősséget a fiatalokra terhelünk. A csoportsegítőre vár az izgalmas feladat, hogy olyan biztonságos közeget teremtsen, amelyben a fiatalok az érettségi szintjüknek és kooperatív képességeiknek megfelelően tanulhatnak.

Ami a facilitálás „technikai” oldalát illeti, nem feltétlenül van jelentős különbség az iskolai vagy tantermi, illetve a nemformális tanulási környezetben folyó munka módjában. A Kompasz gyakorlatainak lépései, vagyis a Gyakorlat menete címszó alatt szereplő instrukciók mindkét környezetben egyformán alkalmazhatók.

A problémamegoldás mint az emberi jogi nevelés alapja

Az emberi jogi kérdések gyakran váltanak ki vitákat, hiszen az egyes emberek értékrendrendje különböző, és emiatt eltérő módon tekintenek a jogokra és kötelességekre is. A vélemények összeütközésében megmutatkozó ilyen különbségek jelentik ennek a pedagógiai munkának az alapját.
Az emberi jogi képzésnek két fontos célja van. Először is fel kell ruházni a fiatalokat azzal a képességgel, hogy méltányolni tudják valamely adott kérdésről vallott eltérő nézeteket – noha nem kell szükségszerűen egyetérteniük azokkal. Másodszor, segíteni kell azon képességeik fejlesztésében, hogy a problémákra mindenki számára kielégítő megoldásokat találjanak. Ez a kézikönyv és a benne szereplő gyakorlatok arra a feltételezésre épülnek, hogy a vélemények ütköztetése konstruktívan használható fel a tanulási folyamatban. Más nemformális képzési tevékenységekhez hasonlóan itt sem az a cél, hogy mindenki egyetértsen, hanem inkább az, hogy a résztvevők megtanuljanak kritikusan gondolkodni, egymásra figyelni, a véleményüket kifejezni és véleménykülönbségeket tiszteletben tartani.
A gyakorlatok facilitálása és a konfliktusok konstruktív kezelése nehéz feladatnak tűnhet, de nem feltétlenül kell az legyen. Ebben segíthetnek azok az ötletek és javaslatok, amelyek minden gyakorlatnál a "Tanácsok a csoportsegítő számára" és a "További információk" címsor alatt találhatók.

Általános tanácsok a kézikönyv felhasználói számára

Azt javasoljuk, hogy mindenki használja a Kompaszt úgy, ahogy az a saját igényeinek és a résztvevő fiatalok szükségleteinek a legjobban megfelel. Nem számít, hol ütjük fel a könyvet először. Használhatjuk a Kompaszt arra, hogy többet megtudjunk az emberi jogokról: a legfontosabb egyezményekről vagy arról, hogy milyen út vezetett az emberi jogok 1948-as megfogalmazásához, és milyen fejlődésen mentek át azóta. De használhatjuk egyfajta szöveggyűjteményként is, ahol tömör összefoglalót találunk az emberi jogok és az emberi jogi szempontból releváns témák – például a szegénység vagy a nemek közötti egyenlőség – összefüggéseiről. A legtöbb embert azonban bizonyára a gyakorlatok érdeklik, hiszen azok az emberi jogi nevelési tényleges eszközei.

Hogyan válasszunk gyakorlatot?

Mielőtt bármi mást csinálnánk, először is azt kell nagyon pontosan tudnunk, hogy mit szeretnénk elérni, azaz ki kell jelölnünk a célokat. Ezt követően választhatjuk ki azt a gyakorlatot, amelyik illeszkedik a megtárgyalandó témához, és amelynek módszerét megfelelőnek tartjuk saját magunk és a résztvevők számára is. Fontos, hogy a gyakorlat nehézségi szintje megfeleljen a csoportsegítő és a csoport felkészültségének, és férjen bele a rendelkezésre álló időkeretbe.

Legalább kétszer olvassuk át figyelmesen a gyakorlat leírását, és próbáljuk elképzelni, hogyan reagál majd rá a csoportunk, mi minden hangozhat el esetleg a feladat megoldása közben. Több mint valószínű, hogy némiképpen módosítanunk kell a gyakorlatot, de legalább a feldolgozást és értékelést segítő kérdések némelyikét, hogy sikerüljön megvalósítani az általunk kitűzött pedagógiai célokat. Ellenőrizzük, hogy megvan-e a gyakorlathoz szükséges minden kellék, eszköz. Győződjünk meg arról is, hogy a gyakorlathoz elegendő tér áll a rendelkezésünkre, különösen akkor, ha a feladatok között kiscsoportos munka is szerepel.

Minden gyakorlatot azonos formátumot követve ismertetünk. A piktogramok és címsorok a szöveg könnyebb áttekinthetőségét kívánják segíteni.

A gyakorlatok ismertetésénél használt piktogramok és címsorok

Témakörök

Ezek azok a témakörök, amelyekkel a Kompasz kézikönyv behatóbban foglalkozik, például emberi jogok általában, szegénység vagy egészség.Miután az emberi jogok kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz és oszthatatlanok, és a kapcsolódó kérdések is sokrétűek, nyilvánvaló, hogy minden gyakorlat több témakörhöz is kapcsolódik. Az egyes gyakorlatoknál azt a három témakört jelezzük, amelyhez az adott gyakorlat a legszorosabban köthető.

Nehézségi szint

Ezzel egyrészt azt kívánjuk jelezni, hogy mennyire komplikált az adott gyakorlatnál alkalmazott módszer, másrészt azt, hogy a gyakorlat eredményes megvalósításához milyen magas szintű kritikai gondolkodásra, elemző- és kommunikációs készségre van szükség a résztvevők részéről.
Azok a gyakorlatok, amelyek alapszintű készségeket igényelnek, az alkalmazott módszert tekintve is egyszerűek, kevés előkészítést tesznek szükségessé, és általában nem tartanak hosszú ideig. Ellenben a jó kommunikációs és gondolkodási készségeket igénylő gyakorlatok gyakran több egymásra épülő részből állnak, ezeknél komolyabb előkészítésre van szükség, és hosszabb ideig is tartanak.

Az 1-es nehézségi szintű gyakorlatok rövidek és egyszerűek. Nagyon hasznosak, mert elősegítik, hogy a résztvevők kapcsolatba kerüljenek egymással, így megkönnyítik az esetleg nehezen induló kommunikációt. A frissítő játékok, a jégtörők, valamint az áttekintő gyakorlatok tartoznak ide.
A 2-es nehézségi szintű gyakorlatokhoz nincs szükség előzetes emberi jogi ismeretekre vagy magas szintű készségekre, se a személyes képességeket, se a csoportmunkához szükséges készségeket tekintve. Sok olyan gyakorlat tartozik ide, ahol a cél többek között a kommunikációs és a csoportmunkához szükséges készségek fejlesztése, valamint az emberi jogok iránti érdeklődés felébresztése, erősítése.
A 3-as szintű gyakorlatok összetettebbek, céljuk az adott téma alaposabb körüljárása és megértése. Magasabb szintű készségeket igényelnek, mind az egymással való kommunikáció és vita, mind a csoportmunka terén.
A 4-es szintűek hosszabbak, a résztvevők részéről jó csapatmunkát és vitakészséget, valamint koncentrált munkát és együttműködést kívánnak. Ezek a gyakorlatok hosszabb előkészítést igényelnek, átfogó jellegüknél fogva segítik az adott téma tágabb és mélyebb megértését.

Csoportlétszám

Itt jelezzük, hány résztvevőre van szükség az adott gyakorlat sikeres elvégzéséhez. Ha a gyakorlat egy részéhez kiscsoportos munkára van szükség, akkor a kiscsoportok méretét zárójelben feltüntetjük.

Szükséges idő

A gyakorlat becsült időigényét tüntetjük fel, vagyis hogy várhatóan hány percre van szükség a teljes gyakorlat elvégzéséhez (a feldolgozást és értékelést is beleértve) a megadott számú résztvevő esetén. A szükséges időbe nem számít bele a folytatáshoz és cselekvéshez javasolt tevékenységek időszükséglete.
Fontos, hogy a csoportsegítő maga is gondolja át, mennyi időt igényel a gyakorlat. Ha sok kiscsoportra bontjuk a résztvevőket, akkor több időre lesz szükség ahhoz, hogy a kiscsoportos munka eredményeiről beszámoljanak az egész csoport előtt. Nagy létszámú csoport esetén pedig arra kell ügyelni, hogy elég idő maradjon arra, hogy mindenki hozzá tudjon szólni a feldolgozás és értékelés során.

A gyakorlatról röviden

Itt szerepel az, hogy a gyakorlat milyen témára és milyen módszerre épül. Ilyen téma lehet a menedékkérők helyzete vagy a média elfogultsága, a módszer pedig például kiscsoportos beszélgetés vagy szerepjáték.

Érintett jogok 

Az emberi jogi nevelés egyik fő célja a meglévő tapasztalatok és valós események összekapcsolása azok emberi jogi vonatkozásaival. Mivel azonban az emberi jogok kölcsönösen összefüggnek egymással és oszthatatlanok, továbbá a kapcsolódó kérdések is sokrétűek, ezért minden gyakorlat szükségszerűen több témakörhöz is kapcsolódik. Ezért minden gyakorlatnál megnevezünk három olyan jogot, amelyet az adott gyakorlat érint – ezekre fontos kitérni a feldolgozás és értékelés részben.

Célok

Az itt megjelölt célok szorosan kapcsolódnak az emberi jogi nevelés kompetenciaalapú tanulási céljaihoz, amelyeket 4 dimenzióra bontva – ismeretek, készségek, attitűdök és értékek – ismertettünk  az alábbiakban.

Szükséges eszközök

Itt tüntetjük fel a gyakorlathoz szükséges eszközöket.

Előkészítés

Ez tulajdonképpen egy ellenőrzőlista, mutatja, mit kell a csoportsegítőnek elvégeznie a gyakorlat végrehajtása előtt.
Feltételezzük, hogy a csoportsegítő előzetesen tájékozódik az adott témával kapcsolatban, és ha szükséges, elolvassa az 5. fejezet vonatkozó részét. Ezért erre nem hívjük fel külön a figyelmet minden egyes gyakorlatnál.

A gyakorlat menete         

Itt instrukciókat találunk, melyek lépésről lépésre ismertetik a gyakorlat menetét.

Feldolgozás és értékelés

Az itt szereplő kérdéseket jól lehet használni a feldolgozás és értékelés során. Azonban ezek csupán javaslatok, inkább útmutatásul szolgálnak, és mindenképp érdemes a listát módosítani, kiegészíteni, hogy a beszélgetést abba az irányba tudjuk terelni, hogy a gyakorlat elérje a kitűzött pedagógiai céljait.

Tanácsok a csoportsegítőknek

Itt néhány módszertani tanácsot, ötletet, magyarázó mondatot találunk, továbbá pár gondolatot azzal kapcsolatban, hogy mire érdemes külön odafigyelni a gyakorlatnál. Például ha a gyakorlat a kisebbségekre vonatkozó előítéletekkel foglalkozik, akkor fontos előre átgondolni, hogy van-e az adott kisebbséghez tartozó résztvevő a csoportban.

Variációk

Ebben a részben adunk pár ötletet, hogy miként lehet különböző módon adaptálni, az adott helyzethez igazítani vagy továbbfejleszteni a gyakorlatot. Ezek csak javaslatok – mindenki szabadon módosíthatja a gyakorlatot, hogy az a lehető legjobban igazodjon a csoport igényeihez.

Javaslatok a folytatáshoz

A gyakorlat elvégzése önmagában nem elég, szükség van arra is, hogy kövesse egy „ráerősítő” szakasz, ami lehetővé teszi a tanultak elmélyítését, elraktározását. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az emberi jogi nevelés fontos célja, hogy felruházza a fiatalokat azokkal a kompetenciákkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy aktívan fel tudjanak lépni az őket érintő ügyekben.

Ezért minden gyakorlathoz adunk pár javaslatot a továbblépésre. Például megadunk olyan témákat, amelyeknek érdemes lenne alaposabban utánajárni a helyi könyvtárban vagy az interneten, hogy aztán a kutatás eredményeiről a résztvevők később beszámoljanak a társaiknak. Arra is adunk ötleteket, hogy a következő alkalommal milyen gyakorlattal lenne érdemes folytatni a munkát.

Javaslatok a cselekvésre

Az emberi jogok védelmében való aktív fellépés az emberi jogi nevelés alapvető céljai közé tartozik. Fontos, hogy a fiatalok megszerezzék azokat a készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az őket érintő ügyek előmozdításáért maguk is tenni tudjanak. Mivel ez egy különösen hangsúlyos eleme az emberi jogi nevelésnek, ezzel külön rész (a 3. fejezet), foglalkozik, továbbá mindegyik gyakorlatnál szerepelnek konkrét cselekvési javaslatok is.

Jeles napok

Az ENSZ és számos más szervezet jelölt ki ünnepnapokat és emléknapokat, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét az emberi jogi szempontból fontos ügyekre, problémákra. A kézikönyvben több mint kilencven ilyen jeles napot gyűjtöttünk össze. Érdemes lehet az eseményeket, megmozdulásokat, kampányokat és más akciókat ezek köré szervezni. Dániában például néhány fiatal menedékkérő összefogott a Dán Ifjúsági Vöröskereszt helyi szervezetével, és a menekültek világnapján, június 20-án, közös nyilvános eseményt rendeztek a szervezet kávéházában.

További információk

Itt a gyakorlat témájához szorosan kapcsolódó háttérinformációk szerepelnek. Tanácsos azonban minden esetben átnézni az 5. fejezet vonatkozó részét is, ahol a gyakorlathoz kapcsolódó témakörökről olvashatók további hasznos tudnivalók.

Segédletek

Ezek lehetnek például kimásolható szerepkártyák, esetleírások, megvitatandó kérdések stb. Ezeket szabadon lehet módosítani, kiegészíteni, kicserélni az adott csoport igényeinek megfelelően.

Általános tanácsok a gyakorlatok levezetéséhez

A gyakorlatok ritkán zajlanak le pontosan úgy, ahogyan azt előre elképzeltük. Ez egyszerre lehet izgalmas felfedezések és nehézségek forrása is. Fontos, hogy képesek legyünk reagálni az aktuális helyzetekre és rugalmasan alkalmazkodni. Amire mindenképpen szükség van, az a világos célok kijelölése és az alapos felkészülés.

A csoportsegítők munkamegosztása

Hacsak lehet, vállaljuk valaki mással együtt a csoportsegítői feladatokat. A pedagógusok ezt már talán ismerik, „kollaboratív tanítás” néven. Gyakorlati szempontból előnyösebb, ha ketten segítik a kiscsoportos munkát, valamint így jobban lehet az egyéni igényekre és szükségletekre is figyelni. Ha két csoportsegítő vezeti a foglalkozást, könnyebben módosítható a munka ritmusa, sebessége is a figyelem fenntartása érdekében. A két csoportsegítő támogathatja egymást, ha a dolgok nem a tervnek megfelelően haladnak, és az kiértékelés is gyümölcsözőbb akkor, ha nem egyedül, hanem valaki mással közösen végezzük.A közös gyakorlatvezetéshez az szükséges, hogy a két csoportsegítő együtt készítse elő a gyakorlatot, és mindketten tisztában legyenek saját szerepükkel. Még hasznosabb lehet kisebb teamben megtervezni a foglalkozást, lehetőleg a fiatalok bevonásával.

Gondos előkészítés

Alaposan olvassuk át a gyakorlat leírását, lehetőleg kétszer is! Gondoljuk végig az egészet fejben, próbáljuk elképzelni, mi és hogyan fog történni, hogyan reagálnak majd a résztvevők, mit fognak mondani. Biztos, hogy feltesznek majd olyan kérdéseket is, amelyekre nem tudjuk a választ. Ez azonban természetes, senki nem tudhat mindent, a csoportsegítő is tanulhat újat a fiatalokkal együtt. Mindazonáltal igyekezzünk a lehető legjobban felkészülni, ehhez érdemes elolvasni az 5. fejezet vonatkozó részeit.

Gondoskodjunk a szükséges eszközökről, és legyen tartalék is arra az esetre, ha a vártnál több résztvevő lesz a csoportban, esetleg kitörik a ceruza hegye vagy kifogy a filctoll.

Időgazdálkodás

Tervezzük meg gondosan a gyakorlatot, és ne próbáljunk túl sok mindent belepréselni a rendelkezésre álló időbe. Amennyiben a gyakorlat tovább tartana, mint azt előre elterveztük, próbáljuk lerövidíteni, hogy elegendő idő maradjon a gyakorlat megbeszélésére (lásd. a tanulási ciklusról leírtakat). Ilyenkor érdemes lehet a résztvevőket is bevonni, és megbeszélni velük, hogy szakítsuk-e félbe most a gyakorlatot, vagy mondjuk öt perc múlva, illetve milyen más módon oldjuk meg együtt a problémát.
Ellenkező esetben, azaz ha a gyakorlat gyorsabban ér véget, és több idő áll rendelkezésünkre, mint azt előzetesen gondoltuk volna, ne nyújtsuk a kelleténél tovább a beszélgetést, tartsunk inkább szünetet, vagy töltsük ki az időt egy gyors levezető gyakorlattal.

Creating a safe environment

Fontos, hogy a fiatalok azt érezzék, hogy szabadon felfedezhetik, körüljárhatják az adott témát, bátran megnyilvánulhatnak és megoszthatják egymással gondolataikat. A csoportsegítő legyen nyitott, hiteles, barátságos, bátorító és humoros.
Ne használjon szakzsargont vagy olyan kifejezéseket, amelyeket a résztvevők nem feltétlenül értenek. A résztvevők akkor érzik magukat biztonságban, ha értik, hogy mi történik, ezért fontos, hogyan vezetjük fel a gyakorlatokat. Ne csapjunk bele egyből a közepébe, hanem készítsük elő a „terepet”, például egy jégtörő játékkal.

Megállapodás az alapvető szabályokról

Fontos, hogy a csoport tisztában legyen a részvételre épülő, tapasztalati tanulás alapvető szabályaival. Ezek közé tartozik például, hogy a foglalkozás sikere közös felelősség, mindenkinek joga van ahhoz, hogy kivegye a részét a feladatokból, elmondhassa a véleményét, és azt a többiek meghallgassák. Senki ne kényszerüljön arra, hogy olyasmit kelljen megosztania vagy tennie, ami számára kényelmetlen. Fontos, hogy a közös munka alapvető szabályait a résztvevőkkel együtt megbeszéljük és elfogadjuk még azelőtt, hogy a csoporttal vagy az osztállyal elkezdünk dolgozni. Később is érdemes lehet időről időre felülvizsgálni és szükség esetén módosítani a szabályokat, főleg akkor, ha új résztvevő csatlakozik a csoporthoz.

Világos instrukciók

Mindig győződjünk meg arról, hogy mindenki érti a gyakorlat menetére vonatkozó instrukciókat, és tudja, hogy mi a teendője. Segít, ha általánosságban elmagyarázzuk, hogy mi a gyakorlat témája és formája (például szerepjáték). Tudassuk a résztvevőkkel, hogy mennyi idejük van az adott feladat elvégzésére, és öt perccel az idő lejárta előtt szóljunk, hogy legyen idejük befejezni a munkát.

Beszélgetések segítése

Az emberi jogi képzés sarkalatos eleme az eszmecsere, a vita. Különösen figyeljünk arra, hogy mindenkinek, aki szólni szeretne, legyen lehetősége erre. Beszéljünk a csoport „nyelvén”, használjuk a résztvevők szókincsét, és az ismeretlen szavak jelentését magyarázzuk el (ehhez használhatjuk található fogalomtárat. Bátorítsuk, kérdésekkel segítsük a résztvevőket, hogy mondják el véleményüket. Ügyeljünk arra, hogy az adott kérdés globális és helyi vonatkozásaival egyaránt foglalkozzunk, hogy a résztvevők lássák, hogyan hat az a saját életükre, környezetükre is.

Előfordulhat, hogy a beszélgetés elakad. Ilyenkor fontos, hogy rájöjjünk, mi ennek az oka. Számos dolog vezethet ide, például ha a csoport már kimerítette a témát, vagy ha az túlzottan erős érzelmet kavart föl. El kell döntenünk, hogy megpróbáljuk-e továbblendíteni a beszélgetést egy izgalmas kérdés segítségével, vagy témát váltunk, esetleg továbblépünk. Soha ne érezzük, hogy nekünk kell választ találnunk a résztvevők által felvetett problémákra, kérdésekre. A csoportnak magának kell megválaszolnia a felmerülő kérdéseket, mégpedig úgy, hogy figyelnek egymásra, és gondolataikat megosztják a társaikkal. Természetesen kikérhetik a mi véleményünket, tanácsunkat is, azonban a döntéseket a csoportnak magának kell meghoznia, senki nem fog helyettük dönteni.

Feldolgozás és értékelés

Feldolgozás és értékelés nélkül a Kompasz gyakorlatai nem tekinthetők teljesnek. Itt fogalmazódnak meg a legfontosabb következtetések, és itt tudják a résztvevők elmélyíteni és tágabb kontextusba helyezni a tanultakat. Hagyjunk elegendő időt egy gyakorlat befejezésére, és ha olyan jellegű a gyakorlat, arra külön ügyeljünk, hogy a résztvevőknek legyen idejük „kilépni” a feladat során eljátszott szerepükből, mielőtt a történtek, a tanulságok megvitatásába kezdünk. Minden gyakorlat végén szánjunk időt arra, hogy megbeszéljük, mit tanultak a résztvevők a gyakorlatból, hogyan kapcsolódik mindez a saját életükhöz, szűkebb és tágabb közösségükhöz, világukhoz.Visszacsatolás nélkül nem sokat tanulunk a tapasztalatokból.
Azt javasoljuk, hogy a feldolgozás és értékelés folyamatán az alábbi menetet követve, a következő fő területekre irányuló kérdések segítségével haladjunk végig:

• Mi történt a gyakorlat során, hogy érezték magukat a résztvevők?
• Mit tanultak magukról?
• Mit tanultak a gyakorlat során feldolgozott témákkal, kérdésekkel kapcsolatban?
• Merre tudnak továbblépni, hogyan tudják hasznosítani a tanultakat?

Közös áttekintés

Időnként érdemes áttekinteni, kiértékelni a képzési-tanulási folyamatot, hogy átfogóbb képet kapjunk arról, hogyan haladnak a dolgok, levonhassuk a tanulságokat, és javíthassunk saját pedagógiai módszereinken. Az adott körülményektől függ, hogy mikor érdemes ezt elvégezni, például egy képzési nap végén, vagy egy két-három foglalkozásból álló sorozat befejezése után.
Függetlenül attól, mikor kerítünk erre sort, fontos, hogy hagyjunk időt magunknak a lazításra és pihenésre is. Az áttekintés során gondoljuk át a következőket:

• Hogyan sikerült a gyakorlat praktikus szempontokból: előkészületek hatékonysága, időkeretek betartása stb.?
• Mit tanultak a résztvevők, sikerült-e elérni a tanulási célokat?
• Mi a folyamat kimenete: merre tart a csoport a közösen végzett munka eredményeként?
• Mit tanultunk mi magunk a foglalkozás témájáról és a csoportsegítői szerepről?

Fontos a résztvevőkkel közösen elvégzett rendszeres áttekintés is. Ugyanakkor ehhez érdemes valamilyen szórakoztató formát találni, ha lehet, ne egy újabb megbeszélés legyen belőle, különösen, ha már sok időt töltöttünk a feldolgozással és értékeléssel. A 2. fejezet végén, az "Áttekintő gyakorlatok" című részbenszámos ötletet találunk ehhez, eszközként használhatjuk például a testbeszédet, a rajzolást vagy a gyurmázást is.

Időbeosztás

A legtöbb gyakorlatot el lehet végezni 90 perc alatt, ezért valószínűleg nem okoz nehézséget a lendületesség megőrzése. Mindazonáltal segíthet a figyelem fenntartásában, ha rövid szünetet tartunk például a gyakorlat és a feldolgozó-értékelő rész között, vagy a feldolgozás-értékelés és a továbblépés lehetőségeiről való beszélgetés között. Ha nagyon lankad a csoport figyelme, akkor bevethetünk egy frissítő játékot. Ne feledjük azt sem, hogy a gyakorlat befejezése után kell egy kis lazítás és pihenés is.

Visszacsatolás, visszajelzés

Amikor visszajelzést adunk valakinek, az a legfontosabb, hogy őt tiszteletben tartva tegyük, arról beszéljünk, amit konkrétan mondott vagy tett, és megindokoljuk álláspontunkat. Fogalmazzunk például így: „Egyáltalán nem értek egyet azzal, amit az imént mondtál, mert...” Sokak száján igen könnyen kiszalad egy-egy bántó kritika, ami gyakran rosszul eshet. A csoportsegítő felelőssége olyan módszerek megtalálása, amelyek segítségével a résztvevők támogató jellegű visszajelzéseket tudnak adni egymásnak. Például meg lehet kérni őket, hogy:

• a visszajelzéseiket valamilyen pozitívum kiemelésével kezdjék;
• tiszteljék társaikat, ne tegyenek lekicsinylő megjegyzéseket;
• mindig a konkrét tettekre, ne pedig általában az egész emberre vonatkozzon a visszajelzés;
• indokolják meg a véleményüket;
• vállaljanak felelősséget azért, amit mondanak: használjanak én-üzeneteket.

A visszajelzést fogadni nehéz dolog, különösen, ha nem értünk egyet vele. A csoportsegítő feladata megkönnyíteni a résztvevők számára, hogy leszűrjék a tanulságokat, és ne elutasításnak, hanem támogatásnak vegyék a visszajelzést. Ösztönözzük résztvevőinket arra, hogy hallgassák végig figyelmesen a nekik szánt visszajelzést, anélkül, hogy azonnal védekezni, magyarázkodni kezdenének álláspontjuk vagy a saját maguk védelme érdekében. Nagyon fontos, hogy akinek szól, az pontosan értse, mit is akar mondani a másik, és aztán elgondolkodjon rajta, értékelje az elhangzottakat, mielőtt elfogadná vagy elutasítaná azt.

Ellenállás a résztvevők részéről

A részvételre épülő gyakorlatok meglehetősen nagy kihívást jelenthetek a résztvevők számára, és még ha a legváltozatosabb módszereket is vonultatjuk fel – pl. beszélgetés, rajz, szerepjáték vagy zene –, biztosak lehetünk benne, hogy a gyakorlatok nem felelnek majd meg mindig mindenkinek. Ha az „elégedetlen” csoporttag tudja azt és képes világosan megfogalmazni, miért nem tetszik neki az adott gyakorlat, akkor meg tudjuk vele beszélni, mivel tehetnénk a feladatot számára is érdekessé.

Ellenállás alatt a szándékosan zavaró magatartást értjük. Időnként minden csoportsegítő belefut ilyen helyzetbe. Az ellenállásnak különböző formáival találkozhatunk. Egy önbizalomhiányos fiatal például a székét húzogatja, dudorászik vagy a szomszédjával beszélget. A foglalkozás zavarásának körmönfontabb módja az, amikor lényegtelen kérdéseket tesznek fel, vagy mindenből viccet csinálnak. Egy másik lehetséges „játszma” a csoportsegítő tekintélyének aláaknázására irányul. Például elhangzik egy ilyen mondat: „Ezt maga nem értheti, régen volt fiatal!”, vagy „Miért kell még ezt is megbeszélni, miért nem elég, ha csak megcsináljuk a gyakorlatot?”. Az is előfordulhat, hogy egy-egy résztvevő nem hajlandó befogadni a tanultakat, erre utalhat, ha úgy kezdi a mondanivalóját: „Igen, de...”.

Nyilvánvaló, hogy az a legjobb megoldás, ha megelőzzük az ellenállást. Például fontos, hogy odafigyeljünk minden egyes résztvevőre, és vegyük észre, ha heves érzelmeket vált ki bennük egy gyakorlat vagy a szerepjátékban vagy szimulációban betöltött szerep. Gondoskodjunk róla, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és tudja, hogy nem kell elárulnia magáról semmi olyasmit, amit nem szeretne, amiről kényelmetlen lenne beszélnie. Adjunk időt a résztvevőknek, hogy ráhangolódjanak egy-egy gyakorlatra, és arra is, hogy kilépjenek belőle, miután befejeződött.

Végezetül ne feledkezzünk el a gyakorlat feldolgozásáról, szánjunk elegendő időt a megbeszélésére annak érdekében, hogy minden résztvevő érezze: fontos a véleménye és a részvétele.A csoportsegítőnek magának kell döntenie, mi lenne a legmegfelelőbb megoldás egy-egy nehéz helyzet kezelésére. Ne feledjük azonban, hogy általában az a leghatékonyabb, ha a problémát a csoport elé tárjuk, és együtt próbáljuk megtalálni a megoldást. Ne kezdjünk hosszú vitába egyetlen csoporttaggal sem, ne próbáljunk senkit meggyőzni; ez a csoport többi tagját untathatja vagy idegesítheti, és a végén elveszíthetik az érdeklődésüket.

Konfliktuskezelés

A konfliktusok az emberi jogi nevelés elkerülhetetlen és szükséges részét képezik, és akár hasznosak is lehetnek, ha sikerül megfelelően kezelni őket. Természetes, hogy az emberi jogi kérdések vitát és érzelmeket váltanak ki, hiszen az emberek különbözőképpen látják a világot. A gyakorlatok és az azok kapcsán kialakult beszélgetések megkérdőjelezhetik világnézetüket, feltételezéseiket és előítéleteiket. Az emberi jogi nevelés során felmerülő konfliktusok lehetőséget teremtenek olyan készségek és attitűdök fejlesztésére, mint a kritikai gondolkodás, az együttműködés, az empátia és az igazságérzet.

A konfliktusokat nehéz előre látni, és megoldásuk se könnyű feladat, különösen akkor, ha a résztvevők úgy érzik, ingoványos talajon járnak, amikor érzelmeket és értékeket érintő témák kerülnek elő, vagy ha a csoportmunkához szükséges képességeik nem eléggé fejlettek, vagy ha alapjaiban és jelentősen eltér a hozzáállásuk vagy az értékrendjük. Ilyenkor próbáljunk higgadtak maradni, és semmiképpen se bocsátkozzunk személyes konfliktusokba.

A Kompasz gyakorlatainak megvalósításakor nagyon fontos a tanulást elősegítő biztonságos környezet megteremtése. Igyekezzünk körültekintően megválasztani és a körülményekhez igazítani a gyakorlatokat. Törekedjünk arra, hogy a résztvevők bátran megosszák gondolataikat, adjunk teret az eltérő véleményeknek, és hangsúlyozzuk, hogy az egyet nem értés teljesen normális dolog, és hogy az emberi jogok egyetemessége nem jelenti azt, hogy egyformán kell ezekről a kérdésekről gondolkodnunk.
Néhány jó tanács:

• Hagyjunk elengedő időt a feldolgozásra és a megbeszélésre. Ha szükséges, szánjunk erre plusz időt.
• Segítsük a résztvevőket, hogy világosan és pontosan meg tudják fogalmazni az álláspontjukat, véleményüket és azt, hogy mi a fontos számukra.
• Enyhítsük a csoporton belül uralkodó feszültséget. Például kérjük meg a résztvevőket, hogy üljenek le kisebb csoportokban, és adjunk nekik három percet, hogy osszák meg egymással a gondolataikat, vagy helyezzük a kérdést tágabb perspektívába.
• Kérjünk mindenkit arra, hogy figyelmesen hallgassa meg a másikat.
• Azt hangsúlyozzuk, ami közös bennük, ne azt, ami elválasztja őket.
• Keressük a megegyezés lehetőségét. Próbáljuk arra buzdítani a résztvevőket, hogy találják meg, hol találkoznak az álláspontjaik és érdekeik, ahelyett, hogy az eredeti véleményüket feladva kompromisszumokat kötnének.
• Olyan megoldást szorgalmazzunk, amely nem rejti magában egy újabb konfliktus csíráját.
• A konfliktusban érintett résztvevőknek jelezzük, hogy később szívesen beszélünk velük a témáról.

Ha súlyosabb, mélyebb konfliktus alakul ki, célszerűbb lehet elhalasztani a megoldáskeresést, és megfelelő időpontban később visszatérni a kérdésre. Addig átgondolhatjuk, hogy miként közelíthetnénk meg a konfliktust más nézőpontból is. A konfliktus megoldásának elnapolásával egyben időt is adunk az érintetteknek arra, hogy átgondolják a helyzetet, és új megközelítéseket, megoldásokat találjanak ki.

A csoportban felmerülő konfliktusok és azok megoldása abban is segíthetnek, hogy a résztvevők jobban átlássák, megértsék a nagyvilágban létező konfliktusok okait, a velük járó nehézségeket. Mindez fordítva is igaz: a világban dúló nemzetközi konfliktusok megvitatása megkönnyítheti a közvetlen közelünkben, helyi vagy csoportszinten kirobbant nézeteltérések megértését.

A Kompasz-gyakorlatok igényekhez igazítása

A Kompaszban található gyakorlatokat számos különböző oktatási-képzési helyzetben kipróbáltuk és teszteltük, iskolarendszeren belül és kívül egyaránt. A felhasználók visszajelzéseiből az derül ki, hogy – amint állítólag Abraham Lincoln mondta – „tehetünk mindig némelyek kedvére vagy időnként mindenki kedvére, de mindig mindenki kedvére tenni lehetetlen” – és ez teljesen rendben is van. A Kompasz mindössze útmutatóként kíván szolgálni mindazoknak, akik emberi jogi neveléssel foglalkoznak, de semmiképp nem recept vagy kőbe vésett törvény.
A Kompasz szerzői két fő kihívással szembesültek. Az egyik az, hogy a gyakorlatok kellően általánosak legyenek ahhoz, hogy a feldolgozott téma széles közönség számára is érdekes legyen, ugyanakkor elég konkrét is ahhoz, hogy megragadja az adott témában érintett csoportok problémáinak a lényegét. A másik ennek a fordítottja: azaz olyan gyakorlatokra van szükség, amelyek kellő mélységben vizsgálnak olyan kérdéseket, amelyek bizonyos csoportoknak fontosak, ugyanakkor mégse legyenek teljesen érdektelen vagy túlságosan kényes témák mások számára.
A fentiek miatt szinte biztos, hogy az itt szereplő gyakorlatokat muszáj lesz némileg módosítani vagy továbbfejleszteni, hogy azok megfeleljenek az adott csoportban lévő fiatalok szükségleteinek. Alább röviden áttekinthetjük a Kompaszban is használt “alapvető módszereket”. Ha jobban megértjük, mire jók és hogyan működnek a különböző technikák, akkor a gyakorlatokat is könnyebben tudjuk majd az igényeinkhez szabni.

A gyakorlatok adaptálása

A gyakorlatok a munkaeszközeink. Fontos, hogy a kiválasztott gyakorlat az általunk kívánt témával vagy problematikával foglalkozzon, és az is, hogy módszertanilag megfeleljen a csoportunknak.

A csoportsegítő felelőssége, hogy a gyakorlatokat úgy alakítsa, módosítsa, adaptálja, hogy az megfeleljen a résztvevőinek.

Practicalities

Amikor azt fontolgatjuk, hogy egy adott módszer megfelelő-e a céljainknak, érdemes az alábbi gyakorlati szempontokat átgondolni (az alábbi címsorok megfelelnek a gyakorlatok leírásánál alkalmazott bontásnak):

Nehézségi szint: Ha túlságosan nehéz a gyakorlat, gondoljuk át, hogyan tudnánk leegyszerűsíteni. Például leszűkíthetjük a témát, átfogalmazhatjuk a segédletben található állításokat, vagy új kérdéseket írhatunk a feldolgozáshoz. Ha viszont túl könnyű a gyakorlat, és ezért attól tartunk, hogy a résztvevők unalmasnak vagy sértően primitívnek fogják tartani, akkor használhatjuk rövid, szórakoztató bevezető gyakorlatként valamilyen téma felvezetéséhez.

Csoportlétszám: Nagy csoport esetén további csoportsegítők bevonására és hosszabb időre lehet szükség. Ha több időt szánunk a gyakorlatra, ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl hosszadalmas maga a gyakorlat vagy a feldolgozás. Ez utóbbihoz érdemes lehet két részre bontani a csoportot, majd nagycsoportban megosztani, mire jutottak. Szerepjáték esetén megtehetjük, hogy 2-2 emberre osztjuk ki az egyes szerepeket, és a párosok megosztják egymással a feladatot.
Ha kevés a résztvevő, és a gyakorlatban kiscsoportos munka is szerepel, inkább a kiscsoportok számát csökkentsük, ne a kiscsoportokon belüli létszámot. Ez azért fontos, hogy minden kiscsoportban többféle vélemény is megjelenhessen.

Szükséges idő: Előfordulhat, hogy egy-egy gyakorlat olyan hosszú, hogy két alkalomra kell szétbontani. Az is jó megoldás lehet, ha megpróbáljuk olyan időpontra tenni a foglalkozást, amikor több időnk van – iskolai környezetben például dupla óra keretében, vagy ifjúsági klub esetén valamilyen hétvégi bennlakásos program során.

A gyakorlatról röviden: Itt rövid leírást találunk arról, hogy milyen technikára épül a gyakorlat, amit pár általános módszertani tipp egészíthet ki.

Szükséges eszközök: Rögtönözzünk! Ha nincs flipchart-papírunk, akkor vásároljunk egy tekercs sima papírtapétát, és vágjunk fel darabokra. Ha a terem kicsi vagy a sok bútor miatt zsúfolt, és nehéz benne mozogni vagy kiscsoportra bontva dolgozni, akkor igyekezzünk másik termet keresni, de akár a szabadba is kimehetünk, ha jó az idő.

Előkészítés: Legyünk találékonyak! Ha szeretnénk lemásolni valamit, de nincs fénymásolónk, viszont számítógépünk és nyomtatónk van, akkor készítsünk digitális fényképet, és nyomtassunk a számítógépről.

A gyakorlat menete: Némelyik gyakorlat két részből áll. Ha a céljaink úgy kívánják, elég lehet csak az első részt elvégezni.

Variációk: Előfordulhat, hogy az itt leírt változatok az eredeti gyakorlatnál több vagy kevesebb időt igényelnek. Ezt vegyük számításba.

Feldolgozás és értékelés: Ha az itt javasolt kérdések nem felelnek meg a céljainknak, írjunk új kérdéseket. Az 5. fejezet vonatkozó részéből meríthetünk ehhez ötleteket. Arra viszont ügyeljünk, hogy a kérdések egyértelműen kapcsolódjanak az adott emberi jogi témához.

Javaslatok a folytatásra: Ha az itt javasolt Kompasz-gyakorlatok nem megfelelőek, nem illeszkednek céljainkhoz, vagy gyakorlati okok miatt nem kivitelezhetők, keressünk másikat. Ehhez használhatjuk az összefoglaló táblázatot.

Javaslatok a cselekvésre: Ha az itt szereplő cselekvési javaslatok nem megfelelőek, nem illeszkednek céljainkhoz, vagy gyakorlati okok miatt nem kivitelezhetők, találjunk ki mást. Lapozzuk fel ehhez a 3. Cselekvés az emberi jogokért című fejezetet!

Gyakorlatok továbbfejlesztése

A gyakorlatok továbbfejlesztése komolyabb feladat, mint az adaptálás. Előfordulhat, hogy jónak találjuk a gyakorlat egy bizonyos tartalmi elemét, például a segédletben található állításkártyákat vagy szerepkártyákat, de az ott javasolt módszer helyett inkább másikat választanánk. Például a “Csak egy perc” című gyakorlathoz tartozó kérdéskártyákat használjuk, de a módszert “Hová állsz?” gyakorlatból vesszük.

Vagy előfordulhat, hogy a menedékjoggal és a menekültekkel kapcsolatos kérdésekkel szeretnénk foglalkozni, és bár jónak tartjuk a “Bejöhetek?” című gyakorlatban szereplő ötleteket, az ott leírt szerepjátékot mégsem találjuk megfelelőnek. Ebben az esetben dönthetünk úgy, hogy a résztvevőket a gyakorlatnál leírt módon csoportokra bontjuk, és kiosztjuk nekik a szerepkártyákat, de utána az “akvárium-technikát ”alkalmazzuk, úgy, hogy egyszerre két menekülő és két határrendész üljön be, és érveljen a maga igaza mellett.Tanárok számára jó megoldás lehet, különösen ha nagyobb létszámú osztállyal dolgoznak, a kerekasztal- vagy panelbeszélgetés módszere.  További lehetőség, ha a tanár az osztálynak hangosan felolvassa a szerepkártyákat, és vitát kezdeményez például a következő állításból kiindulva: „Ez az osztály amellett foglal állást, hogy hazánknak be kellene fogadnia minden menekültet”.

Általános tanács

Buzdítsuk a fiatalokat, hogy kövessék figyelemmel a világban zajló eseményeket, szűkebb és tágabb környezetükben egyaránt. Munkánk – a velük közösen végzett munka – során mindig abból induljunk ki, hogy mi az, ami számukra érdekes, izgalmas. Igyekezzünk bevonni őket, és velük együtt eldönteni, hogy mivel és hogyan foglalkozzunk. A közegtől – hogy informális vagy formális képzési helyzetben zajlik-e a foglalkozás –, a fiatalok életkorától, valamint a rendelkezésre álló időtől és eszközöktől is függ, hogy mennyire sikerül őket aktivizálni. Hacsak lehet, a résztvevőket bevonva határozzuk meg, milyen gyakorlatokra kerüljön sor.

Ha valamilyen ellentmondásos, provokatív témával szeretnénk foglalkozni, akkor gondoljuk át előre a várható nehézségeket, és alaposan készüljünk fel. Ha az adott kérdés tabunak számít az adott környezetben, és a feletteseink részéről ellenállásra számíthatunk, akkor ne közvetlenül, hanem kerülőúton közelítsünk a témához, vagy helyezzük más keretbe. A szólásszabadság témáját esetleg megközelíthetjük történelmi példák segítségével. A “Meggyőződéseink”  or “Változnak az idők” című gyakorlat ilyen módon foglalkozik a vallással, az LMBT jogokkal, valamint a házassághoz és családalapításhoz való joggal.

Az emberi jogi nevelés fontos feladata szembesíteni a résztvevőket azzal, hogy olyan világban élünk, ahol léteznek ellentmondásos, megosztó kérdések. Azonban ha a foglakozás ilyen jellegű megosztó témákkal összefüggő jogokra irányul, akkor a csoportsegítő feladata gondoskodni arról, hogy a résztvevők biztonságban érezzék magukat, és senki ne kerüljön kínos helyzetbe, és senki ne érezze, hogy muszáj olyasmit is elárulnia magáról és a világnézetéről, amit nem szeretne. Ilyenkor jól használhatók azok a módszerek – például a véleményvonal vagy az esetfeldolgozás –, amelyek bizonyos távolságot teremtenek a résztvevők és a téma között. Az is jó ötlet lehet, ha különböző nézőpontok megismerésére ösztönözzük a csoportot, például meghívhatjuk valamilyen kisebbség képviselőjét.
Ha a csoportunk tagjai megosztottak valamely kérdést illetően – például néhányan úgy gondolják, hogy az adott probléma az ő szempontjukból lényegtelen, őket nem érinti –, akkor kérjük meg őket, hogy fejtsék ki és indokolják meg véleményüket. Csak akkor lesz kedvük alaposabban belemenni egy-egy témába, ha sikerül megragadni a fantáziájukat, felkelteni a kíváncsiságukat. Erre kiváló eszköz lehet a filmvetítés, egy érdekes hely (menekülttábor, hajléktalanszállás vagy egy „etno”- bolt vagy kávézó) meglátogatása vagy vendégelőadó meghívása.

Amikor valamilyen aktív fellépést, cselekvést terveznek a résztvevőink, fontos, hogy tudjunk nekik tanácsot adni, el tudjuk mondani, hogy milyen következményekre számíthatnak. Fontos, hogy teljesen tisztában legyenek a tervezett akció lehetséges vagy valószínűsíthető – személyes, társadalmi, politikai – következményeivel. Az emberi jogi nevelés fontos célja az önálló gondolkodás és a felelősségvállalás szorgalmazása, ezért mondjuk el nekik, hogy milyen nehézségekre számíthatnak, indokoljuk meg véleményünket, és adjunk tanácsot. Ha meg kell győznünk őket arról, hogy az adott akciót a tervezett formában nem tanácsos megvalósítani, akkor javasoljunk alternatívákat (ehhez a 3. Cselekvés az emberi jogokért című fejezetben jó ötleteket találunk)

Tanácsok tanároknak

A tanári visszajelzésekből tudjuk, hogy a Kompaszt Európa-szerte használják az iskolákban nyelvórán, földrajz- és történelemórán, valamint az állampolgári ismeretek tanításakor. Nyelvórán például a “Te is más vagy – te sem vagy más" című gyakorlat idézetei jól hasznáhatóak a szókincs és a szövegértés, vagy a “Csak egy perc” című a beszédkészség fejlesztésére. Matematikaórán a tankönyvi példák helyett dolgozhatnak a tanulók a gyermekmunkára, a nemek közötti egyenlőtlenségre vagy az oktatáshoz való hozzáférésre vonatkozó statisztikákkal (lásd az 5. fejezet), így matekozás közben az emberi jogi problémákról is többet megtudnak. Az “élet szövedéke”című gyakorlat jól jöhet biológiaórán a táplálékláncról és a biodiverzitásról szóló leckék bevezetéseként; a “Két város meséje” társadalomismeret órán; a “Meggyőződéseink” hittan órán. Az “Ashique története” és a “Vigyázz, figyelünk!” acímű gyakorlat földrajzórán segíthet új megvilágításba helyezni a kereskedelemmel kapcsolatos kérdéseket, míg az “Emberi jogi harcosok” a társadalomismeret-órát színesítheti – és még hosszan sorolhatnánk, hiszen a lehetőségek szinte végtelenek

Nyilvánvaló, hogy a tantermi környezet kihívások elé állíthatja a tanárokat, ha az iskolai munkájuk keretében szeretnének emberi jogi foglalkozásokat tartani. Például csak rövid gyakorlatok férnek bele a megszabott időkeretbe, a tanulók valószínűleg nem szólhatnak bele, miről legyen szó az órán, a tanultak gyakorlatba ültetésére is csak korlátozott lehetőségek adódnak – azonban ezek nem jelentenek leküzdhetetlen akadályokat. Sok pedagógus úgy oldja meg az órarendi keretek által okozott nehézségeket, hogy két egymást követő órát használ fel a gyakorlathoz, vagy – ahol erre lehetőség van – témahét keretében foglalkozik ilyen témákkal, mikor amúgy se a normál órarend szerint folyik a tanítás.

Egyes országokban szükség lehet arra, hogy némiképp eltérjünk a megszokott tantermi keretektől, a sok helyen tipikus frontális tanítástól – amikor a pedagógus leadja, a diák pedig bebiflázza a tananyagot –, és elmozduljunk a kritikai gondolkodást és az önállóbb tanulást ösztönző módszerek felé. Azokban az országokban, ahol a pedagógusok jellemzően nem coach, tanácsadó vagy facilitátori szerepet töltenek be, a változásokat fokozatosan kell bevezetni, hogy a tanár és a diákok is megtanuljanak demokratikus légkörben dolgozni, ahol szabad kérdezni és véleményt nyilvánítani, sőt a kíváncsiság és az önálló gondolkodás egyenesen kívánatos. Könnyebb az ilyen változtatást megvalósítani, ha a tanár megismerkedik a Kompaszban használt módszerekkel, technikákkal. Itt található pár hasznos ötlet azzal kapcsolatban, hogyan érdemes nagy létszámú osztályoknál a beszélgetést megvalósítani. A csoportsegítői készségek fejlesztésének másik lehetősége, ha ilyen téren már tapasztalt képzővel vagy pedagógussal dolgozunk együtt. Például elhívhatjuk valamelyik helyi emberi jogi szervezet trénerét, hogy tartson órát az osztályunknak, vagy esetleg párban, a tanárral együtt tartson foglalkozást.Ideally, teachers of all subjects need to be equipped systematically with relevant competences within the framework of the initial and in-service training. The publication How all teachers can support citizenship and human rights education: a framework for the development of competences can provide further guidance on how this could be done.¹³ 

Egy, a közelmúltban végzett kisebb kutatás, melynek keretében azt vizsgálták dániai középiskolákban, hogy a Kompasz és a Képzők könyve gyakorlatai mennyire használhatók a nyelvórákon, számos gyakorlati nehézséget tárt fel..

A kutatók azt állapították meg, hogy magukat a gyakorlatokat nagyon élvezték a diákok, a tanárok szerint igen aktívak voltak. A feldolgozás és értékelés szakasz során azonban nehézségek merültek fel. A diákok nem igazán tudtak kilépni a tantermi környezetben megszokott szerepükből, és inkább a pedagógushoz intézték a mondanivalójukat, mint egymáshoz, ami azzal járt, hogy nem alakult ki igazi párbeszéd, szabad eszmecsere, nem valósult meg az egymástól tanulás. A diákok a tanártól várták, hogy reagáljon, megmondja, hogy jó-e a válasz, és egyáltalán: felszólítsa őket. Ezért az idő nagy részében azon gondolkoztak, hogy mit fognak majd ők mondani, ahelyett, hogy a többiek mondanivalójára figyeltek és reagáltak volna. Nem nagyon sikerült megtörni a szokásos osztálytermi dinamikát sem, vagyis például a hangadó diák vitte a prímet, a vicces gyerek bohóckodott stb.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár a gyakorlatok osztálytermi alkalmazása hasznos lehet, mert felkelti a diákok érdeklődését a téma iránt, de az emberi jogi nevelési célok elérése ebben a környezetben valószínűleg korlátokba ütközik, különösen az együttműködéshez, felelősségvállalás és az aktív cselekvéshez szükséges készségeket, képességeket illetően. Mindazonáltal az iskolai környezetben is sokat tehetünk az emberi jogi kultúra kialakításához szükséges olyan kompetenciák fejlesztéséért, mint az értő figyelem, a kommunikációs készségek, a kritikai gondolkodás vagy a kíváncsiság. Elsőre problematikusnak tűnhet az is, hogy mit kezdjünk az emberi jogi cselekvés kérdésével az iskolai keretek között. A cselekvés azonban igen különböző dolgokat jelenthet: például a viselkedés általános javulását, a társakra való nagyobb odafigyelést, kritikusabb hozzáállást a történelmi kérdésekhez, vagy azt, hogy a diákok úgy határoznak, hogy többet szeretnének megtudni az emberi jogi hősökről.
A 3. fejezet fejezet további javaslatokat is kínál a cselekvéssel kapcsolatban.

Ha tanárként úgy érezzük, hogy a kézikönyvben szereplő sok gyakorlat számunkra nehézséget okozna, akkor jusson eszünkbe, hogy az emberi jogi nevelés céljai közé tartozik az ismeretek bővítése és az összefüggések jobb megértése is – például mit jelentenek az emberi jogok, hogyan alakultak ki a történelem folyamán, milyen egyezmények és más dokumentumok védelmezik őket, miért fontos az emberi jogok fejlődése a civil társadalom és a világbéke szempontjából stb. –, márpedig mindennek van helye a formális oktatásban is. A kézikönyv elméleti részei – az emberi jogok rendszeréről és az emberi jogi szempontból releváns témákról szóló (4. és 5.) fejezet, valamint a függelék  – önmagukban is hasznos forrásanyagot jelentenek a pedagógusok számára.

A 7-13 éves gyermekekkel foglalkozó tanároknak javasoljuk a gyermekek emberi jogi neveléséhez készült Kiskompasz kézikönyvet,amelyben az iskolai órák kereteihez jobban illeszkedő gyakorlatok találhatók.

Végezetül muszáj szólnunk pár szót a „kontár” módon megvalósított emberi jogi nevelésről – amikor egy programot, képzést vagy foglalkozást emberi joginak hívnak, de a megvalósítás módja miatt valójában nem tekinthető annak. Az emberi jogi nevelésnek számos különböző útja-módja lehet, de – amint azt a fejezet elején is kifejtettük – a folyamat jellege is lényeges. Egy tevékenység csak akkor tekinthető emberi jogi nevelésnek vagy képzésnek, ha a kivitelezés módja és kerete is olyan, hogy biztosítja a résztvevők tiszteletben tartását, és az emberi jogok tiszteletére és megbecsülésére ösztönöz. Az emberi jogi nevelést nem lehet erőltetni vagy kötelezővé tenni, továbbá nem lehet elszigetelten kezelni, a tanterem falai közé beszorítani, hanem annak át kell hatnia az egész iskolát és a tágabb környezetet is.

A Kompasz gyakorlatainál alkalmazott módszerek

A gyakorlatok sikeres kivitelezéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az azok alapjául szolgáló módszerekkel, technikákkal.
Az emberi jogi nevelés alapvetően gyakorlatokra épül. Már maga a szó is jelzi, hogy itt nagyon gyakorlatias tevékenység folyik, ami megkívánja a résztvevők aktív, tevékeny bevonódását mentális és gyakran fizikai értelemben is. Azonban ez a tevékenykedés nem csupán azért folyik, hogy legyen mivel elütni az időt; a gyakorlatok világos nevelési célokat szolgálnak. Előfordul időnként, hogy játéknak nevezzük a gyakorlatokat, ami azt sugallja, hogy itt szórakozásról van szó, ami persze igaz is: ezek a gyakorlatok szórakoztatóak! Sajnos egyeseknek a „játék” szóról a legegyszerűbb gyerekjátékok jutnak csak eszébe, és megfeledkeznek a játék nagyon komoly nevelő hatásáról.
Az alapvető módszerek ismerete segít abban, hogy a csoportsegítő az egyes gyakorlatokat a fiatalok igényeihez szabja, vagy akár saját maga dolgozzon ki új gyakorlatokat A gyakorlatok leírásakor nem térünk ki minden részletre, mert abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a kézikönyv használói már ismerik és értik az olyan fogalmakat, mint „csoportmunka”, „ötletbörze” vagy „szerepjáték”: Ezeket a módszereket részletesen az alábbiakban ismertetjük.

Csoportmunka

Sok gyakorlat gerincét a csoportmunka alkotja. Csoportmunkáról akkor beszélünk, ha az emberek együtt dolgoznak, egyesítik különféle képességeiket, adottságaikat, és építenek egymás erősségeire annak érdekében, hogy valamilyen feladatot közösen oldjanak meg. A csoportmunka:

• növeli a felelősségérzetet: amikor a magunkénak érezzük azt, amit csinálunk, akkor elkötelezetté válunk, fontos lesz számunkra, hogy tevékenységünk eredményes legyen, ezért mindent megteszünk a sikerért;
• fejleszti a kommunikációs készségeket: elengedhetetlen, hogy meghallgassuk egymást, megértsük, amit a másik mond, hogy készek legyünk reagálni az elképzeléseire, és figyelembe vegyük ötleteit, gondolatait;
• együttműködésre ösztönöz: hamar megtanuljuk, hogy amikor közös cél elérésén dolgozunk, lényegesen hatékonyabbak vagyunk, ha együttműködünk, mint ha versengünk egymással;
• próbára teszi a megegyezésen alapuló döntéshozás képességét: nem tart sokáig, hogy felismerjük, hogy a leggyorsabban úgy juthatunk döntésre, ha a rendelkezésre álló összes információt áttekintjük, és megpróbálunk egy mindenki számára kielégítő megoldást találni. Aki úgy érzi, hogy a döntéshozatal folyamatából kiszorították vagy kihagyták, az nem fogja kellőképpen segíteni a csoport munkáját, és nem feltétlenül tartja tiszteletben a csoport többi tagja által hozott döntéseket.

 

Fontos szem előtt tartani, hogy a sikeres csoportmunkának feladatorientáltnak kell lennie. Valódi és világos kérdésekre van szükség, amelyekre választ kell találni, vagy egy jól körülhatárolt problémára, amely a csoport révén vár megoldásra. Nem elég azt mondani a résztvevőknek, hogy „beszéljétek meg a témát”.
Bármilyen kérdéskörrel foglalkozunk is, figyeljünk oda arra, hogy a csoportoknak konkrét feladatot adjunk, és aztán a csoport koncentráltan, meghatározott cél elérése érdekében dolgozzon, amiről a munka befejezése után a teljes csoportnak is beszámol. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy csak a végeredmény számít! A lényeg az, hogy a világosan meghatározott keretekben végzett közös munka során a résztvevők eredményesebben tanulnak.

A Kompaszban található gyakorlatok többsége kiscsoportos munkára támaszkodik a „tapasztalati” szakaszban (a gyakorlat során), és összcsoportos munkára a tanulási ciklus „reflexiós” és „általánosító” szakaszaiban (a feldolgozás és értékelés során). A kiscsoportos munka olyan módszer, amely a csoport minden tagjának részvételét segíti, és megkönnyíti az együttműködésre épülő csapatmunka kialakulását. A kiscsoport mérete gyakorlati tényezőktől függhet, például hogy mekkora a teljes csoport létszáma, vagy mekkora tér áll rendelkezésünkre. Már 2-3 ember is alkothat kiscsoportot, de a módszer 6-8 fős csoportokkal működik a legjobban. Kiscsoportokra osztva dolgozhatunk tizenöt percet, egy órát, de akár egy teljes napot is, a feladattól függően.

Ötletbörze

Az ötletbörze (brainstorming) egy új téma bevezetésében lehet segítségünkre. Kreativitásra ösztönöz, sok ötletet gyűjthetünk össze rövid idő alatt. Használhatjuk egy konkrét probléma megoldására vagy egy adott kérdés megválaszolására.
Hogyan végezzük az ötletbörzét:

1. Határozzuk meg, milyen témáról szeretnénk ötletbörzét tartani, és fogalmazzunk ezt meg egy egyszerű kérdés vagy állítás formájában.
2. Írjuk fel a kérdést vagy állítást egy nagy papírlapra vagy a táblára, ahol azt mindenki láthatja.
3. Kérjük meg a résztvevőket, hogy osszák meg a kérdéssel kapcsolatos ötleteiket, és jegyezzük föl azokat egy-két szóval a kérdés/állítás alatt.
4. Zárjuk le az ötletelést, amikor úgy érezzük, hogy kifogyóban vannak az ötletek.
5. Tekintsük át az összegyűlt ötleteket, kérdezzük meg, van-e bármilyen megjegyzés, kiegészítés.
6. Ezután foglaljuk össze az eredményeket, majd ezeket továbbvíve térjünk rá a következő gyakorlatra vagy beszélgetésre.

Az ötletbörze szabályai:

1. Minden új ötletet fel kell írni! Sokszor a legfurcsább, „legőrültebb” javaslat bizonyul a leginkább hasznosnak vagy érdekesnek!
2. Amíg az ötletek összegyűjtését be nem fejeztük, ne adjunk helyet megjegyzéseknek vagy bírálatnak.
3. Kerüljük az ismétlést. Ha valaki olyat javasol, ami már elhangzott, akkor köszönjük meg a hozzászólást, és finoman emlékeztessük rá, hogy ez már szerepel a táblán, és mutassuk is meg.
4. Mindenkit bátorítsunk a részvételre.
5. Csak akkor járuljunk hozzá a börzéhez saját ötleteinkkel, ha a csoport segítségre, ösztönzésre szorul.
6. Amennyiben egy ötlet vagy javaslat nem egyértelmű, kérjünk pontosítást.

Wall writing

Ez az ötletbörze egy változata. A csoportsegítő felírja a kiindulópontul szolgáló állítást vagy kérdést a falra (lehetőleg egy nagy üres falfelületre). A továbbiakban viszont nem a csoportsegítő jegyzi fel a javaslatokat, hanem a résztvevők kis papírszeletekre (pl. egy-egy öntapadós üzenőcédulára, post-itre) írják az ötleteiket, majd felragasztják őket a falra. A módszer előnye, hogy egyrészt a résztvevők magukban gondolkodhatnak és gyűjthetnek ötleteket, mielőtt még mások ötletei befolyásolnák őket, másrészt a papírlapokon szereplő ötleteket különböző szempontoknak megfelelően könnyedén átcsoportosíthatjuk.

Az asszociációs játék

Ez szintén az ötletbörze egy verziója, jégtörőként vagy beszélgetések és gyakorlatok bevezetéseként is használhatjuk. A résztvevők körbeülnek, majd a csoportsegítő bemond egy kulcsszót – a következőkben megtárgyalandó témához szorosan hozzátartozó, esetleg együtt kiválasztott szót. A körben egyenként haladva először mindenki megismétli a kulcsszót, majd kimondja azt az egy szót, ami arról elsőként eszébe jut. A gyakorlat további változatában nem a kulcsszóra, hanem az előttük megszólaló által mondott szóra reagálnak a résztvevők.

 

 

Beszélgetős gyakorlatok

 

Az emberi jogi nevelés szerves részét képezi a beszélgetés, hiszen ennek révén a résztvevők gyakorolhatják és fejleszthetik olyan képességeiket, mint az információk elemzése, a kritikai gondolkodás vagy a kommunikációs készségek, megoszthatják egymással nézeteiket, és tanulhatnak tapasztalataikból. Ezért van az, hogy a „feldolgozás és értékelés” minden egyes gyakorlatnak nélkülözhetetlen eleme.

A beszélgetést számos különböző módon lehet lebonyolítani. Ha a megvalósításhoz a résztvevők együttműködésére és aktív részvételére van szükség, akár önmagukban is megállnak gyakorlatként. Például valamely konkrét probléma megoldására irányuló kiscsoportos beszélgetést gyakorlatnak tekintünk, ilyen például a  "Csak egy perc" vagy a "Beszéljünk a szexről!". Természetesen az ilyen beszélgetős gyakorlatok után is szükség van a tanultak elmélyítését segítő feldolgozásra és értékelésre.

Nagycsoportos beszélgetések

Duruzsoló csoportok

Akkor érdemes ezt a módszert alkalmazni, amikor a nagycsoportban kezdeményezett beszélgetés akadozik, nincsenek előrevivő gondolatok. Ilyenkor kérjük meg a résztvevőket arra, hogy folytassák párokban vagy kisebb csoportokban a beszélgetést, majd osszák meg az eredményeket a teljes csoporttal. Ilyenkor általában hamar megindul a „duruzsolás”, csak úgy repkednek a gondolatok, az ötletek!

Véleményvonal

Ez a módszer alkalmat ad arra, hogy a résztvevők véleményt nyilvánítsanak anélkül, hogy feltétlenül meg is kellene indokolniuk álláspontjukat. Így a bátortalanabb résztvevők is könnyebben állást foglalnak, megosztják gondolataikat.

Írjunk össze néhány állítást (4-6 elég lesz) a csoporttal feldolgozandó témáról vagy témákról. Készítsünk egy „Egyetértek” és egy „Nem értek egyet” feliratú táblát, és tegyük le őket a földre egymástól úgy 6-8 méternyire, vagy ragasszuk fel a falra a terem két végébe. A földre fektetett kötéllel vagy a padlóra ragasztott papírszalaggal összeköthetjük a két táblát – ez a vonal jeleníti meg a két véglet közötti átmenetet.

Olvassuk fel az első állítást, és kérjük meg a résztvevőket, hogy a véleményüknek megfelelően álljanak fel a véleményvonal mentén, valahol a két véglet között. Aki bizonytalan, az álljon középre. Kérdezzük meg, hogy kinek van kedve elmondani a többieknek, hogy miért az adott helyre állt. Bátorítsuk a résztvevőket, hogy amennyiben az elhangzott érveket meggyőzőnek találták, és már maguk is másképp vélekednek, nyugodtan álljanak át máshova.

Alkalmazhatjuk az úgynevezett négysarok-módszert is. Készítsünk négy táblát, helyezzük ki őket a terem négy falára: „Egyetértek”, „Nem értek egyet”, „Nem tudom” és „Mondanék valamit”. A fentiekhez hasonlóan a résztvevők itt is a véleményüknek megfelelően választanak helyet, és bármikor átmehetnek máshova.

Akvárium

Ez a módszer segít elérni, hogy a résztvevők ne a képzőhöz vagy a tanárhoz, hanem egymáshoz intézzék a mondanivalójukat. Kérjünk fel néhány résztvevőt – ideális esetben négy-hat főt –, hogy üljenek le a terem közepén egy kisebb körben, és kezdjenek el beszélgetni az adott témáról, miközben a többiek kívülről csendben figyelik „az akváriumban a halakat”. Ha a megfigyelők közül valaki hozzá szeretne szólni a beszélgetéshez, akkor odamegy és beáll valamelyik „hal” mögé. Ekkor az illető feláll és helyet cserél társával, majd kiül a megfigyelők közé.
Az akváriumtechnikának számos előnye van, leginkább az, hogy a résztvevők maguk irányíthatják a beszélgetést. Egyrészt ha valaki úgy dönt, hogy szeretne becsatlakozni a beszélgetésbe, erre bármikor lehetősége van, másrészt a csoporttagok könnyen lecserélhetik azokat, akik túl hosszan szónokolnak vagy csak ismétlik önmagukat.

Viták

A hagyományos, úgynevezett képviselői viták is hasznosak, különösen osztálytermi környezetben, ahol kevesebb lehetőség van más vitamódszerek alkalmazására. Ha az egész osztály részt vesz a vitában, akkor ne a tanár, hanem valamelyik tanuló legyen a „házelnök” (például: „Ez a frakció úgy véli, hogy az emberi jogok a nyugati világ találmánya, és nem egyetemesek”).

Másik lehetőség, hogy panelvitát rendezük, amikor meghívott „szakértők” válaszolnak a közönség kérdéseire. Ez a módszer jól használható, ha szórakoztató módon szeretnénk információkat átadni, vagy ösztönözni a résztvevőket, hogy bátran kérdezzenek, ismerjenek meg különböző nézőpontokat, vagy szemléltetni akarjuk az emberi jogi problémák bonyolultságát. Használhatjuk például a “Makah bálnavadászat” című gyakorlat szerepkártyáit; ezeket osszuk ki nyolc önként jelentkezőnek (két-két tanuló képviselje a négy vitatkozó felet). A nyolc résztvevő felkészül, a kártyák alapján kialakítja álláspontját, majd a panel tagjaként válaszol a többiek kérdéseire, és érvel a maga igaza mellett. A vita végén az osztály szavaz arról, hogy be kellene-e tiltani a bálnavadászatot vagy sem.

Kiscsoportos beszélgetések

Sokszor a kiscsoportos beszélgetés a legjobb megoldás, mert az mindenki számára több lehetőséget biztosít a megszólalásra. Egyrészt kisebb csoportokban bátrabban fejtik ki mondanivalójukat a résztvevők, másrészt mindenkire több idő jut.

A beszélgetés beindítására általában használunk valamilyen eszközt, leggyakrabban kártyákat, de bejátszhatunk egy részletet valamilyen hírműsorból, és jól működhetnek plakátok, papírlapokra írt állítások, esetleírások, képek is. Amikor kiválasztjuk, mi legyen ez a katalizátor, akkor vegyük figyelembe a célcsoport adottságait, és ne használjunk olyan anyagokat, amelyek bántóak lehetnek vagy túl személyes jellegűek. Fiatalabb résztvevőknél vegyük figyelembe, milyen olvasási, szövegértési készségekkel rendelkeznek, multikulturális csoportnál pedig a nyelvtudás szintjére kell tekintettel lenni. A legjobb, ha minél egyszerűbb nyelvezetet használunk. Amikor kártyákat készítünk, lehetőleg tömören fogalmazzuk, 2–8 sorban foglaljuk össze a lényeget, de semmiképpen ne legyen hosszabb a szöveg, mint ami elfér egy félbevágott A4-es lapon.

Mozaik

Ez a módszer nagyon hasznos, ha azt szeretnénk, hogy ne nekünk kelljen „megtanítani” valamit, hanem a résztvevők saját tudásukat osszák meg egymással, és egymás segítségével értsék meg jobban az adott témát. A résztvevők kis csoportokban dolgoznak egy-egy témán. Ezután más csoportosításban dolgoznak tovább, és megosztják egymással, mire jutottak az előző csoportban.

Készítsünk mindegyik csoport számára egy-egy kártyát, amin az adott témához kapcsolódó állítás vagy kérdés szerepel. Minden csoport a téma más-más aspektusát járja körül.

Osszuk a résztvevőket három csoportba: az egyik az „A”, a másik a „B”, a harmadik pedig az „C” csoport. Előre határozzuk meg, mennyi időt kapnak a csoportok az adott a kérdés vagy probléma megvitatására. Ha lejárt az idő, alakítsunk új csoportokat úgy, hogy az új csoportokban az eredeti csoportok mindegyikéből legyen egy-egy ember (azaz mindhárom új csoport összetétele A+B+C lesz). Az ABC csoportok feladata az legyen, hogy megoldást keressenek egy olyan problémára, vagy megegyezésre jussanak egy olyan kérdésben, amelyhez az előző körben megszületett eredményekre, tehát az összes csoporttag közreműködésére szükség van.

Húzz egyet a kalapból!

Ezzel a módszerrel anélkül tudunk új témát bevezetni, megszólaltatni résztvevőket vagy beindítani ötletelést, hogy nyomást helyeznénk a résztvevőkre. Írjunk állításokat vagy kérdéseket papírcsíkokra, majd hajtsuk össze és tegyük őket egy kalapba. A kalapot adjuk körbe vagy tegyük a kör közepére. Sorban mindenki húzzon egy cetlit, és ossza meg a gondolatait azzal kapcsolatban.

Alternatív megoldásként a résztvevőket is megkérhetjük, hogy írjanak ők állításokat vagy kérdéseket. Ez lehetőséget ad arra, hogy a résztvevők anonim módon tegyenek fel kérdéseket a csoport tagjai felé, ami különösen hasznos akkor, ha valamilyen érzékeny témáról van szó.

Rangsorolás

 

Ez a módszer akkor nagyon hasznos, amikor azt szeretnénk, hogy kis csoportokban koncentrált beszélgetés folyjon valamely témáról. Minden kiscsoport kap egy előre elkészített, állításokat tartalmazó kártyacsomagot, 9-12 állítás elég is. A megtárgyalandó témához kapcsolódóan gyűjtsünk össze egyszerű állításokat, ezeket egyenként írjuk fel a kártyákra.

A csoportok feladata, hogy megvitassák az állításokat, és próbáljanak megegyezni arról, hogyan lehetne fontossági sorrendbe rendezni őket. A rangsoroláshoz használhatnak létra vagy dupla piramis formájú elrendezést. A létrás rangsorolásnál a legfontosabb állítás kerül legfelülre, a második legfontosabb az alá, és így tovább mindaddig, amíg a csoport a létra aljára, a legkevésbé fontosnak tartott állításhoz nem ér.

A piramisos rangsoroláshoz kilenc kártyára van szükség. A résztvevők az általuk legfontosabbnak értékelt kártyát helyezik a piramis csúcsára, ez alá kerül a következő két legfontosabb, majd három közepesen fontosnak ítélt kártya következik, majd újra kettő, legalulra pedig a legkevésbé fontos kártya kerül, a mellékelt ábra szerint. Mivel egy kérdésben sem egyszerű feketén-fehéren állást foglalni, a dupla piramisos elrendezés az egyszerű rangsorolásnál célszerűbb lehet, mert nagyobb mozgásteret ad, ezért a résztvevők számára könnyebben elfogadható az eredmény, a konszenzusos megállapodás elérését is jobban segíti. Ennek a módszernek egyik változata, amikor csak nyolc állítást készítünk el előre, a kilencedik kártyát pedig üresen hagyjuk, hogy arra a résztvevők írják rá a szerintük „hiányzó” szót vagy állítást.

Esetleírások

Az esetleírás egy vagy több emberről vagy valamilyen eseményről szóló, valamilyen problémát középpontba állító rövid történet. Az esetleírásokat jól használhatjuk, ha szeretnénk nem szájbarágós módon információkat átadni a résztvevőknek.Azért is hasznos ez a módszer, mert eltávolítja a résztvevőket a problémától, akik így kevésbé érzik magukra nézve fenyegetőnek az adott témát. Ha például a csoportban vannak olyanok, akik egyeseket rendszeresen vegzálnak, piszkálnak, és szeretnénk ezzel a problémával kezdeni valamit, akkor a valós helyzethez hasonló esetleírás feldolgozása segítséget nyújthat ebben. A résztvevők elolvassák a történetet, aztán elemzik a problémát, majd javaslatokat tesznek annak megoldásra.

Drámajáték

Ha valamilyen témát dramatikus játék segítségével dolgozunk fel, azzal lehetőséget teremtünk a résztvevőknek arra, hogy kifejezésre juttassák érzelmeiket, gondolataikat, álmaikat, és használják kreativitásukat, amire más módon esetleg nem lennének képesek. A drámajáték azért annyira átütő erejű, mert abban az ember teljes lényével – szellemi, lelki és testi szinten egyaránt – részt vesz, tehát nemcsak az intellektusát, hanem az érzéseit, érzelmeit is beleviszi. Ráadásul azért is annyira hatásos, mert mindenki számára izgalmas, függetlenül attól, hogy az illető egyébként látás, hallás, mozgás vagy tapintás útján tanul-e legkönnyebben.

A feldolgozás különösen fontos a drámajátékra – például szerepjátékra vagy szimulációra – épülő gyakorlatok után. A résztvevőknek szükségük lehet némi időre ahhoz, hogy kilépjenek a szerepükből, hogy aztán meg tudják osztani a többiekkel az érzéseiket és azt, hogy a játék során miért így vagy úgy cselekedtek.

Szerepjáték

A szerepjáték a résztvevők által előadott rövid jelentet. Noha a szerepjátékban megjelenik nagyon sok élettapasztalat, a szerepek mégis legtöbbször rögtönzésre épülnek. A szerepjáték segíthet bizonyos helyzetek megértésében, a részesei iránti együttérzés kialakulásában. Lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy megtapasztaljanak bizonyos nehéz helyzeteket, mindezt biztonságos környezetben.

A szerepjátékot megfelelő odafigyeléssel, érzékenységgel kell alkalmaznunk. Először is nagyon fontos, hogy a résztvevőknek legyen elegendő idejük arra, hogy a gyakorlat végén kiléphessenek a szerepükből. Másodszor az is elengedhetetlen, hogy mindenki tartsa tiszteletben az egyéni érzéseket, a csoporton belüli viszonyokat és szükségleteket. Például egy fogyatékossággal élőkről szóló szerepjáték során számítani lehet arra, hogy a csoport tagjai között van, aki maga is érintett (még ha ez nem is feltűnő), vagy van fogyatékossággal élő családtagja, közeli barátja. Vigyáznunk kell, hogy senki ne sérüljön érzelmileg, ne kerülhessen kellemetlen helyzetbe, és ne érezze magát kirekesztettnek. Ha ez mégis megtörténik, vegyük komolyan a helyzetet, kérjünk elnézést, és ha szükséges, fűzzünk hozzá magyarázatot.

Szintén elengedhetetlenül fontos az, hogy tudatosan figyeljünk a sztereotípiák megjelenésére. A szerepjáték felfedi, hogy mit is gondolnak a benne részt vevők másokról, kiderül ez abból, ahogyan eljátsszák, megjelenítik az egyes szerepeket. Részben éppen ettől olyan izgalmas a szerepjáték. Nem árt, ha ezzel is foglalkozunk a gyakorlatot követő feldolgozás során, és megkérdezzük: valóban ilyen lehet az, akit játszottál? A tanulási folyamat fontos része, hogy megtanuljuk kritikusan kezelni a rendelkezésre álló információkat, tehát érdemes megkérdezni a résztvevőket arról is, honnan származnak az információik, amelyekre a szerepet építették.

Szimuláció

A szimuláció olyan, mint egy hosszabb, strukturált szerepjáték (bár kevesebb improvizálásra van lehetőség), amelyben a résztvevők számukra szokatlan szituációkba és szerepekbe kerülnek. Például A “gyógyszerek elérhetősége” című gyakorlatnál a helyszín egy bírósági tárgyalóterem, és a résztvevők részletes információkat kapnak az eljátszandó szerepekről. A szimulációs gyakorlatok érzelmileg és szellemileg is nagyon igénybe veszik a szereplőket, különösen akkor, ha olyan szemszögből kénytelenek érvelni, amellyel ők maguk személyesen nem értenek egyet.

Fórum színház

A fórumszínház a színjátszás interaktív formája, a közönség bevonásával valamilyen probléma vagy kérdés megoldási lehetőségeinek feltárására irányul. A fórumszínház (más néven „Boal-féle színház”, „Elnyomottak színháza” vagy „Fejlődés színháza”) műfaját az 1970-es évek elején hozta létre Augusto Boal, célja a társadalmi változás elérése az emberek önérvényesítő képességének fejlesztésével.

A fórumszínház is egyfajta szerepjáték. A közönség megnéz egy rövid jelenetet, amelyben a főszereplő reménytelenül küzd az elnyomással vagy valamilyen akadállyal. Fontos, hogy a történet kapcsolódjon valahogyan a közönség életéhez. Amikor az előadás véget ér, a szereplők újrakezdik a darabot, de ekkor már úgy, hogy a közönségből bárki beléphet az elnyomott karakter oldalán az előadásba, és javaslatot tehet arra, hogy mit tehetne másképp a főhős. A színjátszók a közönséggel együtt tárják fel, hogy az egyes alternatívák milyen következményekkel járnak, egyfajta színházi vitát folytatnak a tapasztalatok és ötleteket megosztásával, kipróbálásával, ami erősíti a szolidaritást és az önérvényesítő képességet.

A fórumszínház nagyon hasznos eszköz az emberi jogi nevelésben, például amikor problémák vagy konfliktusok megoldási lehetőségeit szeretnénk feltárni. A résztvevők a játékba belépve vizsgálhatják meg a különböző lehetőségeket. Elpróbálhatják, mit tennének majd egy várhatóan bekövetkező esemény kapcsán, vagy felfedezhetik és elemezhetik bármely – múlt-, jelen- vagy jövőbeli – helyzet lehetséges kimeneteit.

Audióvizuális módszerek

Képek (fénykép, karikatúra, rajz, kollázs) alkalmazása

„Egy kép többet mond ezer szónál.” A képi kifejezésformák mind az információnyújtásban, mind az érdeklődés felkeltésében igen hatékony eszközök. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a rajz az önkifejezés és a kommunikáció fontos eszköze, nemcsak a vizuális típusú emberek esetében, hanem azok számára is, akik szóban nehezen fejezik ki magukat. A képekkel vagy rajzokkal való munkára épülő gyakorlatokat a 2. fejezet “Képjátékok” című részében gyűjtöttük össze..

Tanácsok képgyűjtemény összeállításához

A képek sokoldalúan használható kellékek, hasznos lehet, ha van saját kollekciónk a foglalkozásaink céljára. Számtalan forrásból gyűjtögethetünk, például napilapokból, magazinokból, utazási irodák brosúráiból, de válogathatunk plakátok, poszterek, képeslapok és üdvözlőkártyák közül is.

Keretezzük be a képeket, ragasszuk őket kartonra, esetleg vonjuk be (könyvek befedésére használatos) átlátszó fóliával, így tartósak és könnyen kezelhetők lesznek, kényelmes velük dolgozni. A gyűjteményünk egységesebbé tehető, ha minden képet azonos méretű kartonlapra ragasztunk. Az A4-es méret az ideális, de annak a felével is kiegyezhetünk – A5-ös méretben képeink még épp elég nagyok.

Hasznosnak bizonyulhat, ha a képek hátoldalát beszámozzuk, és a fontosnak ítélt információkat (pl. a képek forrását, eredeti címét) máshol, egy erre a célra készített „katalógusban” rögzítjük. Így a résztvevők csak magával a képpel dolgoznak, és nem befolyásolja őket semmilyen háttérinformáció.

A képek kiválasztásánál igyekezzünk a világ minden tájáról származó, különböző természeti és társadalmi környezet bemutató képeket találni. Amikor embereket ábrázoló képeket válogatunk, szintén törekedjünk a változatosságra a nemek, bőrszín, képességek és fogyatékosságok, életkor, nemzetiség és kultúra szempontjából egyaránt. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy kivágott kép hatása megváltozhat a mérete vagy a színvilága miatt. Ez gyakran jelentősen befolyásolhatja érzékelésünket is, ezért ha lehet, próbáljuk meg képeinket azonos módon bekeretezni, hogy legalább valamennyire egységes kollekciót alkossanak.Természetesen fontos annak is utánajárni, hogy védi-e szerzői jog a felhasználni kívánt képeket és fotókat.

Filmek, videók és hangjátékok

A filmek, videók és hangjátékok az emberi jogi nevelés hasznos eszközei lehetnek; ráadásul a fiatalok körében is népszerűek. Egy film utáni beszélgetés jó kiindulópont lehet a további munkához. Megbeszélhetjük például, hogy mit gondolnak általában a filmről; az mennyire tükrözi a valóságot; vajon életszerűek, hús-vér emberek voltak-e a szereplők, vagy csupán valamilyen politikai vagy erkölcsi üzenet szócsövei. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy milyen emberi jogi vonatkozásai vannak a filmnek!

Mindig ellenőrizzük, hogy vonatkozik-e szerzői jogi vagy más korlátozás az általunk használni kívánt videók nyilvános vetítésére. Az iskolai osztályban vagy ifjúsági csoportban való lejátszás nyilvános előadásnak minősülhet.

Fényképek, filmek és videók készítése

A videokamerák és digitális kamerák, valamint a mobiltelefonok korában már bárki számára hozzáférhetővé váltak a fényképezésben és a filmkészítésben rejlő lehetőségek. A fiatalok képei, filmjei érzékletesen tükrözik véleményüket, hozzáállásukat; kitűnő kiállítási anyagok lehetnek.

Videoüzenet

A videoüzenetek a korlátok és előítéletek ledöntésének bevált módját jelentik. Összehozza azokat is, akik máskülönben személyesen nem találkoznának, akik aligha osztanák meg a nézeteiket, nem számolnának be róla a másiknak, hogyan élnek és mi a fontos számukra. Jó példa erre az a brit televíziós projekt, melyben egy roma nő és a tervezett roma tábor közelében élő egyik helybéli lakos vett részt. Ez a két asszony eleinte szóba sem akart állni egymással, de egy mediátor meggyőzte őket, hogy legalább váltsanak egymással videóüzeneteket. Az első ilyen videoüzenetekben mindketten az otthonukat és a családjukat mutatták be, később egyre többet árultak el önmagukról, majd lassan szétfoszlottak az előítéleteik, és felváltotta azokat a megértés és az empátia. Mindketten rájöttek, hogy sokkal több közös van bennük, mint valaha hitték volna, és végül megbeszélték, hogy személyesen is találkozni fognak.

A média: újságok, folyóiratok, rádió, televízió, internet

A média kifogyhatatlan forrása a kitűnő vitaindító anyagoknak. Mindig érdekes megnézni, hogyan tálalják a különböző információkat, híreket, milyen téren és mennyire elfogultak, és milyen sztereotípiákat közvetítenek. Beszélgetések témája lehet például a médiatulajdonlás kérdése, a politikai csúsztatások és manipulációk, a cenzúra és a szólásszabadság. A “Címlap”című gyakorlat kifejezetten ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A médiáról bővebb információkat az 5. fejezet vonatkozó részében lehet találni. A médiumok esetében is ellenőrizzük, hogy vonatkozik-e szerzői jog az általunk használni kívánt anyagokra.

Jegyzetek

¹¹A T-Kit sorozat Training Essentials (Európa Tanács, 2002; magyar kiadás címe: Amit a képzésről tudni kell) és Organisational Management (Európa Tanács, 2000, magyar kiadás címe: Szervezetmenedzsment) című kötetei hasznos kiindulópontul szolgálhatnak a tanulási típusokat és a képzési kompetenciákat illetően. Magyar nyelven letölthetők a https://pjp-eu.coe.int/en/web/youth-partnership/publications oldalról.
¹²Gollob, R., Krapf, P., Ólafsdóttir, Ó. és Weidinger, W. (2010) Educating for democracy: Background materials on democratic citizenship and human rights education [Demokráciára nevelés: demokratikus állampolgárságra nevelés és emberi jogi nevelés]. Strasbourg: Európa Tanács
¹³ Brett, P., Mompoint-Gaillard, P. és Salema M.H. (2009) How all teachers can support citizenship and human rights education: a framework for the development of competences (Hogyan támogathatják a pedagógusok az állampolgársági és emberi jogi nevelést: kompetenciafejlesztési keretrendszer). Strasbourg: Európa Tanács https://rm.coe.int/16802f726a